A Pallas nagy lexikona, 16. kötet: Téba-Zsuzsok (1897)

V - Vieill - Vieille-Brioude - Vieille-lőpor - Viel-Castel - Viella - Vielle - Vieluń - Vien - Vienne

Vieil­. 1­840 — Sh­akesperenak tizenegy darabja a Dingelstedt­féle kiadásban ; Tegner Pr­tl­jpf - mondájának (Hildburghausen 1865), Longfellow Evangeline­jének fordítása (Halle 1887). 1843-41 az Archiv fü­r den deutschen Unterricht című folyóirat kiadó­ja volt. Összegyűjtött költeményei­­Zeitgedichte címen Berlinben jelentek meg (1970). Vieill., latin állatnév után Vieillot L. P. fran­cia ornitologus (megh. Párisban 1828.) nevének rövidítése. Vieille Brioude, 1. Brioude. Vieille-lőpor, 1. Lőpor. Viel-Castel (ejtsd: viel kasztél) Lajos de Salviac báró, francia történetíró, szül. Párisban 1800 okt. 14. megh. u. o. 1887 okt. 5. Jogi tanulmá­nyainak befejezése után 1818. a külügyi hiva­talba lépett és a diplomáciának szentelé magát. 1821. helyettes titkár, 1825. titkár lett a madridi követségnél; 1828. Bécsben működött hasonló minőségben s 1829. mint osztályigazgató a kül­ügyminisztériumba hivták, mely hivatalát a ju­liusi forradalom napjaiban is megtartá, sőt 1849. előléptetésben részesült. Az 1851-iki államcsíny után elbocsáttatását kérte és ezután egészen tollá­nak élt.1873. a francia akadémia tagjává választá. Többféle értekezésein kivül, melyek a Revue des Deux Mondesban jelentek meg, a következő mű­vei említendők: Essai historique sur les deux Pitt (2 köt, 1846); Histoire de la Restauration (20 köt, 1860 77) és Essai sur le théâtre espa­gnol (2 köt, 1882). — Öcscse Horde (szül. 1802, megh. 1864.), a Louvre-muzeumok őre volt és több munkával szerzett nevet. Ilyenek : Les rois de France (1843) ; Marie Antoinette et la Révolution française (1859) és Mémoires sur le règne de Na­poléon III (6 köt, Páris 1881—84). ' L-K. Viella, város, 1. Ar an. Vielle (franc, ejtsd: viel), Franciaországban még e század elejéig is divatban volt húros hangszer, melyet leginkább a vak v. nyomorék koldusok használtak. Szavójában még manapság is lehet vele találkozni, Németországban paraszt- vagy kolduslantnak nevezték el. Olaszországban viola da orba volt a neve. Sodrott bélhúrokkal volt el­látva, melyekből a hangokat kerékdörzsölés által hozták ki ; e hangszer a legrégibb vonós hangszer alapjára vezethető vissza. A jelen század folytán a divatba jött újabb szerkezetű kintornák végleg kiszorították a használatból. A. κ. Vieluri, l. Vielun, Vien (ejtsd: vieli) József. Mária, francia festő, szül. Montpellierben 1716 jun. 28. megh. Párisban 1809 márc. 27. Natoire tanítványa, 1747. Rómába ment, 1754. a párisi akadémia tagja lett, 1775 — 1781. a római francia akadémia igazgatója volt, 1789. a király első festője címet nyerte. Egyike volt a legelsőknek, akik a természethez és az ókori művészethez való visszatérést akarták az elfajult rokokó művészet helyébe tenni, de ezt a törekvését csak tanítványa David valósította meg. Művei, p. Daedalus és Ikarus. Hegedülés közben elaludt aggastyán, Szt. Germain és Vince. Játszó amorettek (valamennyi a párisi Louvre­ban) még a régi és új kor között állanak. κ. l. Vienne (ejtsd: vien), 1. a Loirenak 372 km. hosszú mellékfolyója Corrèze département­­-i részében a Mille­vache fensíkon, Mont-Odouze (954 111.) lejtőjén ered ; átfolyik Haute-V.-be, ahol fes­tői völgyében fölveszi jobbról a Maudeot és St.­Léonard alatt a Tauriont, elhalad Limoges mel­let, balról belétorkollik a Briance ; Charenteben É-i irányt vesz föl ; Consciens alatt V. départe­mentba lép, fölveszi balról Poitiers felől a Claint és Châtelleraultnál az utolsó 74 km.-nyire hajóz­hatóvá lesz. Indre-et-Loire határán jobbról betor­kollik a Creuse. Saumur fölött ömlik a Loireba. 2. V. département Franciaország Ny-i részé­ben, Indre-et-Loire, Indre, Haute-V, Charente, Deux-Sèvres és Maine-et-Loire közt, 6970 kmé­ter, (1896) 338,114, egy km 2-re 50 lak. Felszíne nagyobbára sík ; legnagyobb emelkedése (Châtel­leraulttól Ny-ra) 171 m. Nagyobb részt a V.­s mel­lékfolyói öntözik ; csakis D-en folyik a Charente s É-on a Ny-i határnál a Saumurnél torkolló Dive. A hirtelen időváltozásoktól eltekintve, éghajlata enyhe. Néhány terjedelmesebb homokos terület­től eltekintve,­földje termékeny. Rajta 451,600 ha. szántóföld, 40,690 h­a, rét, 43,100 ha. szőllő és 84,400 ha erdő; földje 1893-ban termelt 1.193,200 hl. búzát, 93,030 hl. rozsot, azonkívül zabot, árpát, burgonyát, hüvelyeseket, gyüm­öl­csöt és bort (1893-ban 521,521 hl, 1­0 évi­ átlag­ban 536,673 hl.). A kövér rétek virágzó állatte­nyésztést tesznek lehetővé; 1887. volt 34,339 ló, 112,332 szarvasmarha, 369,128 juh és 99,013 ser­tés, ezenkívül szamarak és kecskék meg szárnya­sok. A bányászat szolgáltat jó vasat, ólmot, már­ványt, malom- és litográf­ köveket. A fontosabb iparágak a vasipar, paszamánt-, gép-, bőr- és pa­pirosgyártás. Járásai : Chastellerault, Civray, Lou­dun, Montmorillon­s Poitiers , székhelye Poitiers. A département-t 1791. K-t vagyis felső Poitou ré­szeiből alkották. V. O. Redet, Dictionnaire topogr. du dép. de la V. (Páris 1881). 3. F. Haute­, département Franciaország Ny-i részében, V. Indre, Creuse, Corrèze, Dordogne és Charente között, 5517 km2 tel, (1896) 375,724, egy km 2-re 67­6 lak. D-en és K-en az Auvergnei hegyek két Ny-i ága nyúlik be . D-i határa men­tén húzódnak el a Limousini hegyek és DK-en a Mont-Gargansban 731 km.-nyire, St. - Yrieixtől ÉK -re pedig a Condam­ineban 503 m.-nyire s ettől Ny-ra a Chalusben 496 m.-nyire emelkednek. Li­mogestel­ K-re a határon a Mont-Larron 622 m. magas , É. felé pedig egy másik hegysor (Puy de Sauvagnac 701 m.), V. és a Gar­tempe, vagyis Limousin közt szolgál határul. Ny-on van a Cha­rente forrásvidéke a Tardoireval, D-en folyik az Isle a Dronne és Loueval, míg a többi részeit a V. és mellékfolyói öntözik. Az éghajlat hűvös, nedves és változó ; a talaj kövér és h­elyenkint termékeny. A fontosabb mezőgazdasági termékek a búza (1893-ban 380,700 h­l.), a rozs (697,500 hl.), a burgonya (21­ 2 millió k­k), kender és repce. A nagy terjedelmű rétek virágzó állattenyésztést tesznek lehetővé. 1887. volt 194,357 db. szarvas­marha, 637,147 juh, 136,779 sertés és 27,639 méhkas. A bányászat szolgáltat vasat, ólmot, re­zet, antimont, gránitot és D-en, különösen St.-­ Yrieix körül kitűnő kaolint. Az ipar legvirágzóbb ága a porcellánipar (40 gyár több mint 6000 mun­kással), továbbá a vasáru-, posztó-, gyapjúáru-, pa- Vienne

Next