A Pallas nagy lexikona, 16. kötet: Téba-Zsuzsok (1897)
V - Vígjáték - Vigmán - Vignette - Vignola - Vignoles - Vigny - Vigo - Vigorit - Vigoroso - Vigoszero - Vígszinház
Vígjáték 843 . Silveriusnak életében 537. tolta fel magát a pápai trónra, de csak Silverius halálával 540. ismerték el törvényes pápának. Mint pápa teljesen megváltozott. Előbb 538. titkos levélben a 1110110-fizitákhoz csatlakozott és I. Leó pápa dogmatikus nyilatkozatait kárhoztatta, most azonban a császárnő követelését, hogy a szeveriánokat pártolja, megtagadta, sőt Justinianushoz és Merias pátriárkához levelet intézett, amelyben a négy közzsinat határozataihoz és elődjeinek tanításához való ragaszkodását jelenti ki, Severust és Anthimust kiközösítetteknek tekinti. A három fejezet körül való vitába is belevonták és ez ügyben Konstantinápolyba is utazott 546, ahol őt a császár fogva tartotta (547—55), sőt nevét a diptiehákból is törültette. Meghalt hazautazásában Szirakuzában. V. ö. Wetzer- Welte, Kirchenlexikon, Hergenröther, Kirchengeschichte. ζ—κ. Vígjáték (eszt.), a szomorújáték ellentéte, nem szenvedélyeket, sem nem szenvedéseket ecsetel, hanem inkább apróbb hibákat, gyarlóságokat, fonákságokat, kába, könnyelmű, léhűtő embereket, mulattató véletlenségeket, szórakoztató, érdekfeszítő összecseréléseket ábrázol. A V. is életfestő, de nem bukással, hanem szörnyű kudarccal, leleplezéssel, kikosarazással, vagy szerencsés de véletlen sikerrel végződik, az életet rózsás színben tünteti fel. Nincs sors, csak véletlenség, nincs sírás, legfeljebb könnyű érzékenykedés, fő dolog, fő hatás a nevetés, mely finomabb V.-ban mosolylyá szelídül, bohózatos V.-ban pedig a röhögésig fokozódik. A V. épp oly régi eredetű mint a szomorújáték, mai napság amaz majdnem kedveltebiemennél. A V. főbb fajai: a szatirikus V. (Aristophanes), a fantasztikus V. (Shakspere, Raimund, Vörösmarty), a köznapi V. (Plautus, Goldoni, Kisfaludy, Szigligeti), helyzetV. (franciák: Sardou, Bisson, Labiche), csel- V. (Seribe, a spanyolok), történeti V. (Seribe, Laube, Rákosi, Dóczi), társadalmi V (Dumas, Augier) stb. A Y.-nak még nincs teljesen kidolgozott teóriája ; nagyon használható Szigligeti könyve a drámai válfajokról. L. Dráma, Komikum, s. ö. A. Vigmán, J. Igmánd (nemzetsége), Vignette (franc., ejtsd: vinyet), dísz- és címképecskék, szélrajzok ; a szó eredeti jelentése szőllőkacs-díszítés. Weldener János (1476 óta) legelőbb Fasciculum temporum c. munkájában alkalmazta. Vignola (ejtsd: angola) Giacomo Barozzi, olasz építész, szül. Vignolában 1507 okt. 1., megh. Rómában 1573 jul. 7. Kezdetben Bolognában, Piacenzában, Assisiban és Perugiában dolgozott, mígnem III. Julius pápa alatt mint pápai építész Rómába hivatott. Itt építette a jezsuita rend számára ennek híres fő templomát (del Gesù), amelyet halála után Giacomo della Porta fejezett be s 1559-ig Farnese bíboros részére a pompás Caprarola kastélyt Róma közelében. Michelangelo halála után 1564 építésze lett a Péter-templomnak. V. az antik formákat határozott szabályokba öntötte, ugy hogy az ő művészeti módja hosszú időn át irányadó volt Rómában s különösen a jezsuita-rendnél. V. a kat. reformkor legkiválóbb építőmestere, akinek szigorúan klasszikus iskolája a barok szílt sokáig ellensúlyozta. Iratai közül (összegyűjtötte Le Bas és Debret, Páris 1815) említendők : Regole della cinque ordini d'architettura (Róma 1563, számos kiadásban és átdolgozásban) ; továbbá : Regole della perspettiva pratica (u. o. 1583). Vignoles (ejtsd: vínyói) Károly Blacker, angol mérnök, szül. 1792. mint egy francia hugenotta család sarjadéka, megh. falusi birtokán Hythen (Southampton mellett) 1875 nov. 17. Eleinte Wellington alatt szolgált, azután Észak-Amerikába ment s a vasútügynek szentelte magát. V. neve különösen a róla elnevezett V.-sínekről (1. Mezei vasutak és Sín) ismeretes, amelyeket ő vezetett be először Európába. Vigny (ejtsd: vinyi) Alfréd Viktor gróf, francia költő, szül. Lochesben (Touraine) 1799 márc. 27., megh. Párisban 1863 okt. 15. Előbb tiszt volt, de 1828. kilépett a hadseregből. Munkái : Theokritos után La Dryade és Symeta (1815); továbbá : Poèmes (1822) és Poèmes antiques et modernes (1824—26). Mint regényíró nagy hírnévre tett szert Cinq-Mars (1826) című munkájával, mely a legjobb francia történeti regények egyike (ebből készült Gounod operájának szövege, melyet annak idején Budapesten is előadtak). Stello ou les Diables bleus (1832) ; Servitudes et grandeurs militaires (1835), melyben inkább a romantikus, mint a történész nyilatkozik meg. Othello című drámája, a romantikusok első színdarabja (1829), épp oly kevéssé tetszett, mint La maréchale d'Aucre (1830), de Chatterton (1835) annál zajosabb sikert aratott. 1843. jelent meg tőle Poèmes philosophiques a Revue des Deux Mondesban és u. o. a Consultations du docteur noir 1856. Halála után jelent meg : Les destinées (filozófiai költemény, 1864) ; Oeuvres posthumes (1864). Kiadta továbbá Ratisbonne Journal d'un poète c. munkáját (1867). Összes művei (Oeuvres complètes) megjelentek 8 kötetben (1883—85). V. ö. France I., Alfred de Vigny (Páris 1868), Vigo, az ugyanily nevü járás székhelye és kikötőváros Pontevedra spanyol tartományban, a 30 km. hosszú Rio de V. déli partján, hegyes, festői szép vidéken, vasút mellett, (ιββτ) 15,044 lak., szőllő-, kertmíveléssel, halászattal és élénk kereskedéssel. 1894. a kivitel értéke 3.773,580 pesetára rúgott és főképen bőrök, konzervek, bor, tojások, szardinia-halak és ásványvizekből állott, Francia-, Angolország és Kuba felé irányult ; a bevitel (6.260,410 peseta) fő cikkei voltak gyapjuáruk, tőkehal, cukor, bőr, kőszén, fémáruk, pamut, szesz, kén, petróleum, rizs és liszt. A Norddeutscher Lloyd és a Messageries maritimes hajói veje rendes összeköttetést tartanak fenn. 1585. az angolok itt fogták el és rombolták szét a spanyol ezüstflottát ; 1719. pedig a várost is elfoglalták. A csinos és rendes új város a parton terül el, míg a szűk utcákból álló óváros a San Sebastianes del Castello által koronázott dombokon épült. Vigorit, 1. Robbanó szerek. Vigoroso v. vigorosamente (pl.), zeneelőadási műszó, a. m. erősen, erélyesen. Vigoszero, 1. Vig. Vígszínház, e néven épült 1895—96. Budapest negyedik színháza. A színház építését amagyar Vígszínház