A Pallas nagy lexikona, 16. kötet: Téba-Zsuzsok (1897)
U, Ú - Újévi szokások - Újezüst - Újfalu - Újfalussy- - Ujfalvy
Újévi szokások — 489 — II.-i hercegséggé emeltetett. Az U. hercegi család jelenlegi feje : Hugó Hohenlohe-Schöningen és U. hercege, szül. Stuttgartban 1816., a porosz urakházának elnöke. Újévi szokások. Az év kezdetét, amely különféle népeknél és korokban más-más időpontra esett, ma már az egész kereszténység január 1-jétől számítja, ebben a rómaiak későbbi szokását követvén, akik régebben tavasz elejétől (márc. 1-én) számítottak. A legáltalánosabb elterjedésük, egyike az újévnapi ajándékozás és üdvözlés is római eredetű. Ez alapjában véve polgári és hivatalos jellegű ünnep a kereszténység megszilárdulása korában egyházivá is lett az által, hogy Krisztus születésének dec. 25-ére tétele óta ehhez képest ez ünnep nyolcadára, vagyis jan. 1-jére, a Megváltó körülmetéltetésének (Circumcisio Domini) ünnepe került. (Ez ünnep latin nevének cisio vége és a magyar népies Csízió-naptár elnevezésében.) Egy másik nagyon elterjedt népszokás szláv réven hozzánk is átszármazott neve, a koledálás v. koleda-járás is a római újév calendae (tulajdonkép Cal. Januarii) nevének emlékét őrzi (1. Házszentelés). Az U. legtöbbje különben is a karácsonyi szokásokkal (1. o.) egy körbe tartozik s jobbára a sorsvetés (1. o.) babonája körül forog. V. ö. Schade 0., Klopfan, ein Beitrag zur Geschichte der Neujahrsfeier (Hannover 1855). Újezüst, 1. Alpakka. Újfalu, 1. Ú. (Neudorf), kisközség Moson vármegye nezsideri j.-ban, (1891) 1024 horvát és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. — 2. 77, nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Kiskun alsó j.-ban, (1891) 1499 magyar lak. — 3. V. (Neudorf), nagyközség Temes vármegye lippai j.-ban, (1891) 1242 német lak. , 4. Kassa-V. (Neudorf, Kosicka-Novejsa), kisközség Abaúj-Torna vármegye kassai j.-ban, (1891) 1151 tót lak. L. még Avas-Jijfalu, Bács-Újfalu, Barca-Újfalu, Bereg-Újfalu, Berettyó-Újfalu, Bözöd-Újfalu, Bruck-Újfalu, Csicsó-Újfalu, Dabjon-Újfalu, Dévény- Újfalu, Gyergyó- Újfalu, Ilonok-Újfalu, Kászon-Újfalu, Lajta- Újfalu, Laksár -Újfalu, Mikó-Újfalu, Nyerges-Újfalu, Bécs-Újfalu, Réva-Újfalu, Somos-Újfalu, Somló-Újfalu és Sziget-Újfalu. TH v. Újfalussy-család (divék-újfalusi gróf és nemes). A honfoglaló 108 nemzetség egyikéből, az u. n. Divék-törzsből származott, épp ugy, mint a Bossányi, Rudnay, Rudnyánszky, Zsámbokróthy stb. családok. A család első ismert őse István 1250 körül. I. János 1435. a pozsony vármegyei Zavar és a nyitravármegyei Lakot kapta adományul Zsigmond királytól. 1667. András, királyi táblai ülnök és testvére István, báróságra emeltettek. Andrásnak leánya volt Judit nagyszombati apáca, később fejedelemasszony, ki 1712. egy cseh könyvet fordított magyarra (Makula nélkül való tükör). Istvánnak egy unokáját Károlyt, a király 1745. grófi címmel tüntette ki, de ennek fiával a család kihalt. A nemesi ág 1750. halt ki. A többi hasonnevű II.-családok között ma is él a szatmár és zemplénvármegyei. Nevezetesebb tagja Mihály, 1691. szabolcsi főszolgabíró, Rákóczi hive és tanácsosa. Miklós, 1843. Szatmár vármegye követe a pozsonyi országgyűlésen, 1860—61. Szatmár vármegye első alispánja, később a nagybányai ref. egyház fő gondnoka ; testvére Lajos szintén képviselő 1848—49. F. GY. Ujfalvy, 1. Károly Jenő (mezőkövesdi), nyelvész és utazó, szül. Erdélyben 1842 máj. 18-án. 1853. katonaintézetbe adták, honnan 1861. mint hadnagy lépett ki. 1864. lemondott a katonai pályáról s tudományos dolgokkal kezdett foglalkozni. 1866. a bonni egyetemen hallgatott ; nagyobb utakat téve, 1867. állandóan Párisba költözött, hol a tanári vizsgát letéve 1870. a versaillesi gimnáziumban a német nyelv tanára lett. 1872. a francia kormány megbízásából az osztrák iskolákat tanulmányozta. 1876. mint a keleti akadémia magántanára, ismét a francia kormány megbízásából Közép-Ázsiába ment, honnétvisszatérve a keleti akadémia rendes tanárává lett. 1880. ismét nagyobb utat tett Közép-Ázsiában nejével együtt, de onnan már betegen tért vissza s később szeme is elgyöngülvén, nyugalomba vonult. U. művei közül nevezetesebbek : La langue magyare, son origine(Versailles 1871) ; La Hongrie, son histoire (u. o. 1872) ; Recherches sur le tableau ethnographique de la Bible (u. o. 1873) ; Le Kohistan, le Jerghanali et Kouldja (Páris 1878) ; Le Syr-Daria, le Zerofchene et le pays des Sept-Rivières de la Sibérie (u. o. 1879) ; Les Bachkis, les Vepres (u. o. 1880). Szerkesztette a Revue de philologie et etnographie (Páris 1874—77) folyóiratot. Adott francia Petőfi-fordítást (1871). Ezenkívül irt finn nyelvtant, több magyar költeményt s a Kalevalát fordította le franciára. Neje Bourdon Mária, kivel 1868. kelt össze, középázsiai utazásáról igen ügyes könyvet adott ki : De Paris à Samarkand, impressions de voyage d'une Parisienne cím alatt (Páris 1879), mely magyar fordításban is megjelent Révai Utazások könyvtára c. gyűjteményében (Budapest 1882). Ugyanerről az útról a szerző a magyar földrajzi társaságban is tartott előadást. II. utazása alatt igen sok és becses anyagot gyűjtött az antropologia, etnográfia s archeologia terén és mindenféle érdekes tárgyak és leletek gyűjteményével tért haza. Tudományos munkásságát és sikeres utazásait európaszerte elismeréssel fogadták ; a m. tud. akadémia 1875. tagjává választotta s a magyar, szt.-pétervári, bécsi, amsterdami, müncheni, római földrajzi társaság tiszteletbeli és levelező tagjául. Franciaország a becsületrend keresztjével tüntette ki, uralkodónk pedig a Ferenc-József-renddel. GY. A. 2. II. Krisztina, költőnő, szül. Küküllő vármegyében 1761., megh. Csáváson 1818 jun. 19. Előkelő családból származott, atyja főbíró volt. A hagyomány szerint Haller László gróffal volt szerelmi viszonyban s mikor meghallotta, hogy kedvese mást vesz el, udvarlói közül a legeszesebbet, de legrútabbat választotta ki s dacból neki nyújtotta kezét 1780., de kikötötte, hogy férje ne kívánjon tőle szerelmet s neki teljes szabadságot biztosítson. Férjével, Máté Lajossal a marosmenti Csávásra vonult s itt a magányban foglalta dalokba csalódott szivének panaszát. Legfőbb örömét leánya nevelésében nyerte, kit 1812. adott férjhez. Később jóvátette hitvese iránti ridegségét, mikor veszélyes betegségének hírét vette. Ujfalvy-