A Pallas nagy lexikona, 17. kötet: I. pótkötet, A-J (1904)
B - Barth János - Barth - Bartha - Barthélemy Hippolit - Barthélemy Saint-Hilaire Gyula - Bartholomä Keresztély - Bartholomé
Barth — 139 - 1.200,000 frtot bocsátott rendelkezésére beruházásokra. Legnevezetesebb épületei : a Deák-szálloda, mely előtt a királynénak 1903 aug. 15. szobrot állítottak (Donath Gy. műve) ; Erzsébetgyógyház ; a fővendéglő, melynek verandáján 800 egyén étkezhetik ; a hidegvizgyógyintézet, külön női és férfiosztálylyal ; az új ásványfürdők palotája, a Széchenyi-szálloda, a Newyork-kávéház stb. A részvénytársaság körülbelül 800 szobával és 250 fürdőfülkével rendelkezik. Impozáns a Myskovszky Viktor terve szerint épült főforrás, az Erzsébet- és Népforrás, valamint az Orvosforrás remek pavillonjai. A fürdőnek villámvilágítása, posta táviróhivatala, a várossal telefonösszeköttetése, bérkocsiállomása, biztosi hivatala és csendőrsége van. V. ö. Chalupka Rezső, A bártfai fürdő története (1869). Barth János, kassai ötvös, 1. Parth, Barth, 1. Ferenc Xavér, német festő, megh. Partenkirchenben 1892 aug. 30. 2. B. Henrik, német zongoraművész, szül. Pillauban (Königsberg mellett) 1847 jul. 12. Steinmann, Bülow, Bronsart, Tausig, továbbá Marx, Weitzmann, Kiel méltó tanítványa. 1871 óta a berlini kir. zeneakadémia tanára; a Joachimnégyes tagjaival felléptét ünnepnek tekintik. 3. B. Tivadar, német politikus, szül. Duderstadtban 1849 jul. 16. Jogi és közgazdasági tanulmányait Heidelbergában, Lipcsében és Berlinben végezte. 1871. letette az államvizsgát és 1872-ig ügyvéd volt Brémában, 1876-ig asszesszor Bremerhavenben, 1883-ig pedig a brémai kereskedelmi kamara szindikusa. 1883 óta a Die Nation című berlini hetilapot szerkeszti. 1887. a birodalmi gyűlésbe választották, ahol a német szabadelvű párthoz csatlakozott. Ennek a pártnak 1893. történt felbomlása után a szabadelvű egyesüléshez pártolt. A berlini községi képviselőtestületben a szélső baloldal vezére. 1003. egy szocialista jelöltet választott meg eddigi kerülete képviselőjének. Bartha, I. Béla, egyházpolitikai és jogi szakiró, szül. Fülesden (Szatmár) 1861 okt. 27. "Elemi és középiskoláit Szatmáron, az ottani ev. ref. gimnáziumban végezte, jogi tanulmányait a sárospataki kollégium jogakadémiáján és a budapesti egyetemen ; jogi és államtudományi doktori oklevelet a kolozsvári egyetemtől nyert. 1887. az eperjesi ág. ev. jogakadémia tanárává választották, 1891. a sárospataki, 1895. a debreceni ev. ref. jogakadémiára ment át s most is az utóbbi helyen tanít. Eredeti munkái : Statisztikai tanulmányok a magyar protestantizmusról (Budapest 1890) ; A házassági jog reformja (Kassa 1891); Polgári házasság és házassági bíráskodás (Budapest 1892) ; A kereskedelmi társaságok jogi személyisége (tanári székfoglaló értekezés, Debrecen 1896); Toldozás vagy reform (Eperjes 1891) ; Pár szó a jogi szakoktatás reformjához (Budapest 1891) ; A magyar államgazdaság tan- és kézikönyve. (Magyar pénzügyi jog, Debrecen 1898—99, eddig megjelent a két első füzet) ; A magyar jövedéki büntető eljárás (u. o. 1898); A magyar pénzügyi jog vázlata (1900); A magyar államgazdaság tan- és kézikönyve (1902. 1894—96. felelős szerkesztője és kiadótulajdonosa volt az általa alapított Őrálló c. protestáns politikai lapnak. Egyideig társszerkesztője volt a Debreceni Protestáns Lapnak is. FordítottaLaveleye Emil egyházpolitikai tanulmányait. 2. B. Miklós, mint politikus és hírlapíró a függetlenségi irány hive, ebbeli minőségében kíméletlen harcot indított különösen a Bánffy-kormány ellen. Az 1896. évi általános választásoknál nem nyert mandátumot, de már 1897 dec. 2. Gyula város megválasztotta képviselőjének. 1901 óta Zenta képviselője. Hírlapi cikkei a Magyarország című napilapban látnak napvilágot. Művei : Hangulatok (Budapest 1897) ; Kazár földön (1901). 1898. a Petőfi-társaság tagjává választotta. 1902. telén a Vígszínházban adták egy darabját, A feleség címmel. Barthélémy Hippolit, francia katonai iró, megh. Párisban 1900. nov. 19. Barthélémy Saint-Hilaire Gyula, francia tudós és államférfi, megh. Párisban 1895 nov. 24. Bartholomä Keresztéig, német nyelvtudós, szül. Forst ob Limmersdorfban (Bayreuth mellett) 1855 jan. 21.1877. magántanár, 1885. rendkívüli tanár Halléban, 1898. az indogermán filologia rendes tanára Giessenben. Főművei, kivált az ó-iráni filologia köréből : Das altiranische Verbum in Formenlehre und Syntax dargestellt (München 1878) ; Die Gâthâs und heiligen Gebete des altiranischen Volkes (Halle 1879) ; Arische Forschungen (u. o. 1882—87, 3 ftiz.) ; Handbuch der altiranischen Dialekte (Lipcse 1883); Beiträge zur Flexionslehre der indogermanischen Sprachen (Gütersloh 1888) ; Studien zur indogermanischen Sprachgeschichte (Halle 1890—91,2füz.); Arisches und Linguistisches (Göttinga 1891); Vorgeschichte d. iranischen Sprachen és Awestasprache und Altpersisch a Grundriss der iranischen Philologie című műben (Strassburg 1895— 1896). Altiranisches Wörterbuch (1902). Bartholomé Bál Albert, francia szobrász, szül. Thivervalban 1848. Előbb festeni tanult Genfben, aztán Párisban. 1879. tűnt föl,plein-air képeivel. Bastien-Lepage hatását érezni munkáin, melyek tárgyát leginkább a mezei életből vette. Felesége halála után (1887) síremléket akart neki faragni, Krisztust, amint a keresztfáról irgalomteljesen néz alá egy halottra. Munka közben támadt az a gondolata, hogy a halottaknak egy nagy emléket építsen, mely az egyes alakokon a halál fájdalmát fejezi ki. A nagy munka egyes részei a Szalon tárlatain csodálatot keltettek, mely még inkább fokozódott, midőn 1895. az egész emlék tervét kiállította. Az állam és Páris közköltségen állították fel a hatalmas emléket a Pére Lachaise temetőben, ahol 1819. nov. 1. avatták föl. Az alakok rajzában a XV. sz. firenzei szobrászokhoz hajlik, az építészeti részben az egyiptomiak felé. A csoport központja egy fiatal pár, amint belépnek a halál kapuján, míg két oldalt a fal előtt hét-hét alakon a halál félelme és borzadálya tükröződik. Az építmény alsó részén egy másik csoport van : szunnyadó házaspár, köztük gyermekük, míg feléjük az élet és világosság géniuszai áldva terjesztik kezüket. A nagy munka közben pár kisebb szobor is került ki műterméből : egy fésülködő fiatal leány (1891., Bartholomé