Palócföld, 1973 (7. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - SZÉPIRODALOM - Tamás István: Petőfi; Dózsa (versek) - Kádár Péter: Emberek között

versei KÁDÁR PÉTER Emberek között Éjjel két óra. Mozdul a mosó szalagja, kannák csörögnek a kövezeten. „Tehén a tizes rámpához!” „Tíz kannát még fejt­senek!” „Hol a nyolcas járat? „Nyolcas j­árat!” Mint a kígyó csúsznak a sárga köténynek. Hajladozó fehér bóbiták. „Huszas a túró, köszönöm." „Dobjatok fel még két rekesszel!" Pista bácsi késik.­­­ Tovább nem várunk — mondja Dénes, a tejmester. — Megalszik a tej. Ma kimehetsz járatra. Ez Kálmánnak szól. Kálmán medikus. Három hete jelentke­zett a munkaügyön. - Csúnyán elvágták félévkor - mondta -, hat hónapig mit csináljak. Itt kereshetek egy kis pénzt. - Na, csak vigyázz azzal a pénzzel — mondta Pista bácsi. Aki most késik. - Mozogj — mondta Tóni. — Jól nézek ki ma veled! Konganak a kannák, csörögnek a rekeszek a kocsiplatón. Lassan gurulnak végig a főúton. Kálmán szeretne valamit mondani, de semmi okos nem jut az eszébe. - Te persze azt sem tudod, hol vannak a járaton a boltok. - Azt se - mondja Kálmán. Szófián az utca. Fekete, fekete­ tükrű ablakok mindenfelé. Csak a villanyrendőr működik, s az is pirosat mutat. - Nesze neked — mondja Tóni és belehajt. — Egy ötvenes! - Maga mindig sofőr volt? - Mindig? Voltam én gyerek is, meg pólyásbaba is, meg . .. Kálmán elszótlanodik. Pedig mennyire örült. Két hétig ra­kosgatta a hűtőteremben a rekeszeket, meg a mosószalagra a piszkos kannákat. Most bedolgozhatná magát! így ígérték: „Ha lesz egy üresedés, beléphet!” - Ha valaki nyugdíjba megy? - kérdezte. - Nyugodjon meg. Mi sokkal ritkábban szeretnénk, annyi üresedés van itt. A vezető hirtelen fékez. Zúdulnak a rekeszek és a kannák. - Spriccelj már! - kiált Kálmánra. A fiú kiugrik az ülésről. Rohan a kocsihoz, hogy lenyissa az oldalát. A sofőr megvárja, míg kiakasztja a karokat.­­ Alakul. Most csinálj szépen vissza mindent! Itt lakik a Pista bácsi. Biztosan ráült az öreg gatyájára az asszony. Na, várj meg itt! Hideg van. Hiába az április, a tavasz, hajnali fél háromkor harap a levegő. Kálmán a kezeit csapkodja, ugrál a kocsi mellett. Autó közeledik. Áll, megindul, vánszorog. Megismeri: a ke­nyereskocsi. - Szia, kispajtás! Új ember vagy? - Vadonatúj. - Vigyázz a harminchármasnál, meg a telepi bisztróban. Ott gyorsan átverik az embert. - Átverik? Köszönöm. - Majd belejössz. Van nálad tejföl? - Nem is tudom. A kenyeres rakodó már fenn van a platón. - Ujjé! Dögivel, Üres üveg? Kálmán szólna, de inkább rá, mint neki. Nem tudja, mi a szokás. A má­sik közben fog két félliteres üveget és kilocsolja belőlük a tejet.Lehámozza a kannáról a blombát. A kanna szája széles az üveghez képest. Folyik a tejföl mindenfelé a platón. Mire a két félliteres üveg megtelik, pocsékba megy kétszerannyi. - Gyere fel - kiabál a kenyeres. Kálmán szófogadóan mászik. 15

Next