Palócföld, 1974 (8. évfolyam, 1-6. szám)
1974 / 2. szám - SZÉPIRODALOM - Kojnok Nándor: Kemerevói költők bemutatása - Buravljov, Jevgenyij Szergejevics: Az életrajz így indult valahogy:... (vers) - Bajanov, Viktor Mihajlovics: Öreg ácsok (vers) - Boriszov, Mihail Fjodorovics: Katonasors (vers)
Kemerevói költők bemutatása uravljov, vgenyij srgejevics ov, Jevgenyij Szergejevics, 1921-ben szüa kauzsszki körzetben. A katonai műszaki repülőiskola elvégzése után sok évig szolgált a katonai légierők egységeinél és a szovjet hadsesereg műszaki alakulatainál. 1961-ben levelező tagozaton végzett a Gorkij Irodalmi Intézetben. Eddig 11 verses- és prózai kötete jelent meg. 1961-ben vették fel a Szovjetrák Szövetségébe. Az életrajz így indult valahogy: A vörös zászló fennen lobogott, és jött vissza a polgárháború katonája, apánk — a lőttkarú. Az éhínség évében szült anyánk - fajtát folytatni, csak ezt hagyta ránk Fiaskóból szoptunk lágy emlő helyett - a sovány anyák nem adtak tejet -, pár év múlva az apák zászlaját fogva esküdtünk, harcoltunk tovább . . . Az életrajz így indult valahogy: naponta nyolc-tíz támadás, halott. . . Az életrajz így indult valahogy: — A tank alá! Akkor robbanni fog! Aztán az érmek: Bresztért, Berlinért. . . aztán a hajók - feledve a vért -, új építkezés, állvány erdeje, a vitorlákban keresés szele. Az életrajz így indult valahogy: A költő, ha ír — gyalupadra rogy, aztán az élet regéi nyomán vékony könyvecske, első zsenge. Ám mi nem azoknak írtunk verseket, knek az élet csupa élvezet, divatos cipók, ingek — a világ, kik ajkbiggyesztős mosoly-figurák. Lehet semmink sínei. Szegények vagyunk. De a Haza, az él miáltalunk, hogy szívünkben apáink éljenek, a szél arcunkat ne kímélje meg, ősz üstökünkbe tépve egyenest. .. — mert elnyűvődött munkában e test —. Nem rejt bokor, makacs erőnk ha fogy. Az életrajz így indult valahogy . . . (Jobbágy Károly fordítása) Bajanov, Viktor Mihajlovics Bajanov, Viktor Mihajlovics. 1934-ben született a kemerovói körzetben. Jelenleg Diesel-mozdony vezető, 1957 óta publikál. Verseskötet: „Harmati’ (1963) „Túl a tüzes folyón” (1965), „Szülőföldem” (1967). Elbeszéléseket is írt, amelyeket Kemerovóban adtak ki. 1965-től tagja a Szovjet Írók Szövetségének. Öreg ácsok Bár megvénültek, ám azért mégse, a küzdelmet nem adták fel. A nagyapáik éles fejszéje kezükben még nem tompult el. A nyugdíj. Nemrég hozta a posta. Most tán sutban üljenek? Az udvart söpörjék fel csinosra? A kolhoztól jött üzenet: Lám, rozzant a híd, javítsátok meg! Feledve hínárt, patakot, megyek iszapban, pára reszket, buzgalmukon ámuldozok. Hány öreg mester, mind meghajolva, a gerendákat hasítja, sorra lesújt a fejsze, sebesen, egy hajszálnyira a csizma mellett, hangtalanul, figyelmesen. De ha ott jársz véletlenül, A halál szólítnak, foglalj köztük helyet, majd dohány is előkerül, a mellbevágó, zöld szűzdohányuk, mint most is, jó komótosan, a falu dolgát, hogy meghányjuk, már kezdenénk is: no, mi van?—, s ekkor nagy ívben bolyongva, teherkocsi botladozik, hát szemlesütve, feltápászkodva, mohón magszívják a cigit, a szerszámokhoz így térnek vissza, s röstelkedőn köhintenek: hej, barátocskám, sürgős a munka, majd beszélgetünk, ha lehet. (Vihar Béla fordítása) Boriszov, Mihail Fjodorovics Boriszov, Mihail Fjodorovics. 1924-ben született az Altájban. Tizenhét éves korában, egyenesen az iskolapadból önként jelentkezett, hogy megvédje hazáját a fasiszta megszállóktól. A Szovjetunió Hőse magas kitüntetésre érdemesítették. Jogi egyetemet végzett. 1965-ben Kemerovóban jelent meg első verseskötete, a „Hűség”, 1969-ben a második: „Nyugtalan visszhang”,és Katonasors Ra gondolunk, s elborul a kedvünk. Minket darvak hangjai helyett Kürtszó keltett, s kényszeredve mentünk. Gyermekkorunk semmibe veszett. Zöld alkonyban. Ablakát kihajtva, Ábrándjaink nem hallhatta lány — A háború katonavonatba Zsúfolt minket iskola után. De a tűzben, Srapnel vijjogásban, Hol áldozatra várt, Katonasors, sem én, sem a társam S ha láttok is el-elkomorulni — Ott nem gondolhatott senki rád! Sok emlékünk mint fájás betelt Ma is,mint rég, katonák vagyunk mi Távol élő barátok üzeneteként, üdvözleteként közlünk most néhány verset egy közeljövőben megjelenő, orosz-magyar nyelvű antológiából: a kötet megyénk felszabadulásának 30. évfordulójára a Corvina adja ki. Immár egy évtizede, hogy Nyugat-Szibéria egy országnyi táját, a Kemerovói területet és Nógrád megyét testvéri barátság köti össze, amely egyre mélyül és gazdagodik. Naponta megbizonyosodhatunk arról, hogy milyen erős és őszinte megismerési vágy él a két táj lakossága szívévében egymás iránt. Valóságos felfedező mozgalom ez már, nem pusztán érdeklődés és kíváncsiság. A kötet — melyből a verseket válogattuk — a kemerevói és nógrádi költők, képzőművészek közös bemutatkozásának dokumentuma. Alkotó művészeink a költészet és kép láttató erejével jelenítik meg az embereket, a tájat, a múltat, a jövőt, a gondolkodást és érzelmeket, a mindennapok örömeit, gondjait, a sokszínű és nagyszerű életet. A kemerevói költők verseinek közlésével kezdjük el a Palócföldben a szomszédos népek költészetét bemutató sorozatunkat, és ez így válik különös jelentőségűvé, jelképessé a népek barátságának ápolásában vállalt szerepünk szempontjából. 1T