Palócföld, 1995 (29. évfolyam, 1-3. szám)

1995 / 1. szám - MŰHELY - Andor Csaba: Radó György József Attila életrajzi krónikája elé

palócföld 95/1 Radó György József Attila életrajzi krónikája elé Madách Imre életrajzi krónika (Salgótarján, 1987) megjelenése után Radó György egy még nagyobb vállalkozás tervével foglalkozott: József Attila életrajzi krónikáját szerette volna megírni. Hetvenötödik életévén túl be kellett azonban látnia, hogy ez a munka már meghaladja ere­jét. A teljes krónika terjedelme ugyanis összemérhető volna a kritikai kiadás eddig megjelent négy kötetével, vagyis messze meghaladná a korábbi életrajzi krónika terjedelmét. Ráadásul mozgásában egyre inkább korlátozva volt, így a munka elvégzéséhez szükséges könyv­­tárbajárást, levéltári kutatást stb. már nem tudta vállalni. Ezek a korlátok érezhetően kedvét szegték, s a kezdeti lendület után a munka évekre ab­bamaradt. Személyes beszélgetéseink során minden alkalmat megragadtam arra, hogy laikus­ként a beláthatatlanul szerteágazó munkának legalább a megkezdésére buzdítsam őt. 1992 ta­vaszán aztán elhatározta, hogy nyáron Szigligeten megírja az életrajzi krónika 1905-től 1922- ig tartó szakaszát. A felhasznált irodalom azonban még ezen a szűk korszakon belül sem lehetett teljes. Néhány alapvető monográfia ugyanis Radó György könyvtárából hiányzott. A sietségben csupán egyetlen nagyobb lélegzetű, a munka szempontjából alapvető műnek, a Fiatal életek induló}ának a fény­másolására maradt idő. Az életrajzi krónikába tehát nem kerültek be például olyan adatok, ame­lyek a József Attila kéziratai és levelezése című katalógusban szerepelnek, s nem lett felhasznál­va a versek 1984-es kritikai kiadása sem. Vagyis az életrajzi krónikának itt közzétett része is a ké­sőbbiekben még kiegészítésre szorul. Sőt, remélhetőleg­ sokszoros kiegészítésre. Nem is lehet másként, ha csak arra gondolunk, hogy a kézirati katalógus megjelenése óta hány újabb kézirat vált ismertté. Az is bizonyos, hogy néhány helyen pontosításra is szükség lesz a jövőben. E sorok írója nem sokkal a munka elkészülte után felhívta a szerző figyelmét arra, hogy A­ szolnoki hídon című vers nem születhetett az 1920. IX. 30-i Budapest-Szeged út hatása nyomán, mivel a két város vasúti pályaudvarai a Tisza egyazon oldalára esnek, s még egy esetleges kerülőút is gyakorlatilag elképzelhetetlen. Radó György elfogadta az érvelést (a vonatkozó rész most szögletes zárójelek között szerepel), bár A szolnoki hídon keletkezésére nézve akkor egyikünk sem talált magyará­zatot. 67

Next