Palócföld, 2004 (38. évfolyam, 1-7. szám)
2004 / 5. szám - Szigethy Gábor: Múltkóstoló - Búvárharang, (2204)
De Kölcsey Ferenc tanulmányának szövegét böngészve azon töprengek: 1826-ban hány magyar olvasó gondolta úgy, hogy inkább Balassi költeményeit olvassa, mint Gyöngyösi üresen csengő-bongó verssorait? S volt-e akkor olyan bátor és okos tett vizenyősnek ítélni Gyöngyösi népszerű költészetét, mintha ma valaki azt mondaná... Mit is mondana? Mit is mondhatna? Gyöngyösi akkor már rég halott volt, amikor Kölcsey Ferenc vizenyősnek ítélte írásait, de ha reformkori kortársairól volt szó, ő is könnyen melléfogott. Költőkről írva bírálatot, Kis Jánost kevésbé marasztalta el, mint Csokonai Vitéz Mihályt, Berzsenyi Dánielt... S vajon akad-e még kies hazánkban versszerető ember, aki mélabús estéken Kis János idő rágta verseskötetét lapozgatja? Azt el tudom képzelni, hogy ma már akad olyan szerkesztő, kritikus, irodalomtudós, aki bátran állítja: Váci Mihály sokkal jelentéktelenebb költő, mint Pilinszky János. (Ne felejtsük: nem volt ez mindig így!) De kimondta már valaki, leírta már valaki azt, hogy Váci Mihály nem volt költő, csak politika-felszínre dobta, írogató, lelkes, korkegyenc dilettáns? Gyöngyösit vizenyősnek nevezni nem azért volt bátor értelmiségi tett Kölcsey Ferenctől, mert már nem élt Gyöngyösi, és rokonai, barátai sem, akik kikérték maguknak a halott író emlékét sértő kritikusi gorombaságot. Amikor Kölcsey Ferenc azt állította: sokaknak tetszett s tetszik a vizenyős Gyöngyösi, saját korának sok olvasóját bántotta meg, mert miközben írásában a nemzeti múlt értékes hagyományait igyekezett kora olvasóinak látókörébe emelni, óhatatlanul a múltat, hagyományt, irodalmi és szellemi értéket rossz helyen keresgélő korízlést, korszellemet marasztalta el. A múltról beszélt, de kortársait sértegette. Ha ledöntünk egy szobrot, parányi gond, hogy a törmeléket össze kell takarítani. De takarítás közben és utána mindazoknak a szemébe kell néznünk, akik a szobrot szentként tisztelték és akik hajdan élt példaképüknek szobrot állítottak. Magam fabrikálta képzelt búvárharangom szerencsére nem csak merülni, de repülni is tud. „Archívumunkban található egy hangfelvétel, amely a Magyar Rádió számára készült. A keletkezés időpontja feltételezhetően 1974. Egyes vélemények szerint a saját korában népszerű újságíró, Galsai Pongrác hangját lehet hallani a ma már szinte alig érthető hangfelvételen. Ez a korabeli, hiteles hangdokumentum értékes adatokat tartalmaz több, mint kétszáz évvel ezelőtti irodalmunkról, íróink életéről. A szocializmus korában (1949-1989) létezett a Magyar Írók Szövetsége nevű szervezet, ennek birtokában volt egy ún. alkotóház Szigligeten. Számos író töltötte itt idejét, ki dolgozni, ki 1 538 |