Palócföld, 2008 (42. évfolyam, 1-6. szám)
2008 / 2. szám - AMI MARAD - Baráthi Ottó: Nándorfehérvár nógrádi hősei / Andrásfalvi-Faragó Zoltán: Öt íjász
nevelt férfiú, országait ő is Budáról kormányozza, s fő céljának tekinti a török terjeszkedés megállítását. A király azonban 1439 őszén meghal, s a főurak egyik pártja Albert fiát, az 1440 tavaszán világrajött csecsemőt, az utószülött V. Lászlót, más részük az ifjú lengyel királyt, a Jagelló-házból való Ulászlót látná szívesen a trónon. Végül mindkettejüket megkoronázzák, de polgárháború kezdődik, miközben a Felvidék egyre nagyobb területeit szállják meg a csehek, a Délvidéken pedig egymást érik a török támadások és az oláh vajdák rabló portyái." Ebbe a korszakba röpíti vissza olvasóját a szerző, aki mintegy átmenti a természet iránti érzékenységét, kivételes empátiáját ebbe a történelmi ihletésű regényébe is. Éppúgy figyel és ügyel a természet, a környezet, a helyszínek aprólékos leírására, mint minden fontosabb korismérv megjelenítésére, történelmi esemény és jelenség korhű ábrázolására. Ez a könyv egyszerre korlenyomat, hely- és természetrajz, miként kor-, ország- és helytörténet is. Faragó megőrzi jó szokását, plasztikusan és árnyaltan fogalmaz, nem egyszerűen csak leír valamit, sokkal inkább láttat, érzékektet, szereplői bemutatásával, habitusának kibontásával gondolkodtat is. A szerző e könyvében megmutatkozó erénye (ez irányú képességét és tudását már az Öregtorony c. kötetében is csillogtatta) az árnyalt ember- és jellemábrázolás. Egyik feltűnő példája ennek a korabeli ember zsákmányszerzésre, meggazdagodásra, gyarapodásra irányuló hajlamának - amely lehet erény és dehonesztáló személyiségjegy is - gyakori felemlítése. A „szerzés ördöge" az oka („a zsákmány mindig jól jön"), hogy a főhős édesapja és András öccse elmegy a várnai vesztes csatába, s halálát leli. De látjuk számos példáját a magyaros virtus, az önfeláldozás, a hősiesség megnyilvánulásának a 12 éves „kicsi János"tól kezdve, az önkéntesek sokaságán és az öt íjászon keresztül, a hős hadvezér Hunyadi Jánosig bezárólag. Andrásfalvi-Faragó Zoltán könyvében megidézi a kor néhány jeles történelmi személyiségét. Megjeleníti a korabeli, máig fennmaradt - vagy éppen letűnt, feledésbe merült - településeket, tájakat, természetföldrajzi helyeket. A szerző javára írható a korszak nyelvének rekonstruálása, a használt régi szavak (például földabrosz, zsöllye, pergamen, penna, kicsinység) visszaadására és egyszerűnépies kifejezéskészletének használatára való törekvés. Különösen plasztikusak helyrajzai, amelyből nem maradhatott ki a szerző kedvence, a növény- és állatvilág egy-egy darabja sem. A helyszínek között meghatározó Szécsény városa, ahol - a Rákos mezei országgyűlés megtapasztalása és a hitel melletti intézkedés, egy kém elfogása után - a legtöbb idejét, seregdeáki szolgálatát tölti a főhős. „A város nagy és gazdag, erős fallal kerítve, kőből rakott templommal, ferences kolostorral is ékes", aztán megtudjuk tőle, hogy gazdája, akinek felajánlotta szolgálatait és aki befogadta: „Szécsényi uram a leggazdagabb ember messze földön, ama híres Tamás erdélyi vajda leszármazottja, aki tárnokmester is volt, s királyok rokona." Főhősünk szívéhez mégis legközelebb Ság falu állhatott, ahová - már szécsényi seregdeákként - benősül és családot alapít, feleségéhez, Annához és két gyermekéhez megtér először a csehek, aztán a török elleni intézkedésből. Medvesi Máté már az előbbi csatában kitüntette magát íjásztudományával, amikor az ő nyilának esett áldozatul a Felvidéket fosztogató husziták egyik vezére, a rettegett Velko kapitány. Andrásfalvi-Faragó Zoltán a kezdetektől szövevényes szálakon szövi az izgalmas regény cselekményét a további négy kitűnő íjász felbukkanásáig is, 69