Palócföld, 2013 (47. évfolyam, 1-6. szám)

2013 / 4. szám - AMI MARAD - Tóth Kinga: Zűrtérkép (Székelyhidi Zsolt: Űrbe!)

Ami marad­ tatások vesznek kárba, számító szavakat szedünk szét és rakunk össze, poharazunk elsiklott dolgok felett. Nem vettük észre, mikor volt a tér­idő ugrás, mondjuk és röhögünk, röhögjük ki magunkat egymás vállán. Részegen és meztelenül alszunk lebegve. Kényelmetlen ez az atléta, mondom másnaposan, az űrrobot szerint egy sci-fiben vagyunk. A kabinban a lebegés, lengés értelmezhetővé válik. Gyorsítsuk fel a részecskéinket, szólnak lentről, mert ma elég irracionálisak vagyunk, így megy ez, így megyünk az űrben, nevetünk este, koccintunk újra és lökjük magunkat a cseppekre szakadt felesek után..." (ŰRJÓ) Hazaértünk. Innentől „rendes" idő. „Úgy döntesz, kicsit öregedsz még." (KRONOSZ) Kísérőnket nem hagyja el a remény, de itt már kérdezem, nem pusztán vigasztalni készül-e, amikor ismertet az elkerülhetetlennel? Várjuk a vonatot, fekszünk a síneken, hozzánk csapódik majd eltűnik JA, Málik Roland az utolsó kocsiban. Mind feltámadunk a költeményben - így az ígéret, a költő megírja, és azt mondja rá: vers, kész is, megteremtetett, ahogy a jó nő, ahogy a testrészek. De nem fejtem fel az összes titkot, ezt azért nem engedik, most rückwártzbe kapcsolok a zűrtérképen, elindulok hátra-előre, megnézem magamnak a következő galaxist is. (Spanyolnátha Könyvek 11., Hernádkak, 2012)

Next