Palota-Ujpest, 1930 (10. évfolyam, 20-46. szám)
1930-05-24 / 20. szám
X. évfolyam Előfizetési ára egy hóra 1 pengő, negyedévre 3 pengő. Egyes szám ára 25 fillér. Megjelenik minden szombaton. Hirdetések díjszabás szerint. Lapzárta csütörtökön este. 20. szám. Egyesületi Élet Újpest és Rákospalota megyei városok pártokon felül álló, független várospolitikai lapja az újpesti és rákospalotai Ipartestületek hivatalos közlönye Peszerkesztő: PINTER KÁROLY Szerkesztő: Főmunkatárs: CEGLÉDY ANTAL Dr. DARÁS SÁNDOR Nyílt kérelem Újpest és Rákospalota városok Polgármestereihez. Bár mindkét megyei város képviselőtestületének tagja vagyok, ne méltóztassanak furcsálni, hogy kérelmemet mégis ez után juttatom el a Polgármester urakhoz. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, hogy mindkét város képviselőtestülete a politikai pártok egyvelegéből áll s nem tagadható le, hogy a betegesen érzékenykedő politikus urak, — tisztelet a kivételnek, — a munkára, a köz javára fordítandó munkaidőt frázis cséplésekkel, szószátyárkodással töltik el, legtöbbször politikai kortesbeszédekkel s a komoly felszólalókat meg sem hallgatják. Ezek a tapasztalatok indítottak arra, hogy a városok leghatalmasabb parlamentje, a négy nyilvánosság előtt terjesszem elő kérelmemet abban a hiszemben, hogy aminek teljesítését kérem, az a Polgármester uraknak kötelessége. Miről is lehet szó ? A városok szépítéséről és ezzel kapcsolatosan munkaalkalom nyújtásáról. De, mielőtt kérésemet érdemben előterjeszteném, számolok polgártársaim érzékenységével és előre kérem azokat, akiket illet, hogy ne haragudjanak rám, ha veséjükbe nézek és a színtiszta igazságot írom meg. Újpest és Rákospalota utcáin járva s talán inkább Újpestnek szól ez, különösen esős időszakban, az tapasztalható, hogy bár városi szabályzat írja elő a háztetőknek vízlevezető csatornákkal való ellátását, mégis a járókelőknek a kocsiútra kell kitérni, mert a vagy egyáltalában csatornával el nem látott vagy rongyokban lógó csatornás házak tetejéről valóságban vizesésszerűen zuhog le az esővíz a járdára. Ez a vízesés — lévén a víz a leghatalmasabb elem — kivájja a város által gondozott járdákat, azokon pocsolyagödröket képez, felszívódik a házak falain s leváltja azokról a vakolatot. Minthogy pedig az épület vakolata, bár rétegekben építtetik rá a falra, mégis szerves egészet képez, ha valahol bomlásnak indul, s áll ez különösen a sovány anyaggal rakott falakra, irgalmatlanul magával rántja az épület teljes vakolatát. S azután ? Csupasz téglák kandikálnak a járókelőre. Szomorúan! A gondos háztulajdonos, aki érző szeretettel csüng keservesen szerzett vagyonkáján, ha bármilyen megerőltetésébe kerül is, a bomlás legcsekélyebb kezdetén sietve siet a teljes romlást megakadályozni s rögtön tataroztat vagy tataroz. Ámde van a háztulajdonosoknak olyan kategóriája is, aki a házával nincs összenőve, akinek az az elve, hogy a házingatlan csak arra jó, hogy jövedelmet hajtson és pedig mennél többet s ha számításában csalódik, irgalmatlanul túl ad rajta. A háztulajdonosok ezen kategóriája, az úgynevezett házspekulánsok, ha egy ilyen ingatlanukra kimondták az elidegenítés ítéletét, többé egy fillért sem költenek, hanem hagyják éktelenkedni a városszépészet rovására, akként gondolkozván, a tatarozási költség megtakarítása is haszon, a bérösszeg is haszon s majd csak akad igy is valaki, aki bebukik a vételre. A vevők pedig az ilyen házakra nem igen buknak s az ilyen ház éveken át csúfítja az egész utcát, kellemetlenné teszi a szomszéd házak helyzetét, mert az ilyen házakban rendszerint nagyon vegyes társaság lakik. A városszépítési törvény és a városi szabályrendeletek módot adnak a hatóságnak arra, hogy rendeleti úton szüntessenek meg minden olyan viszásságot, amely a közérdekkel legkevésbbé is ellentétben van. A hatóságoknak, értve ezek alatt elsősorban a közigazgatási hatóságokat, szociális kötelessége, hogy a hatóságok területén munkaalkalmat teremtsenek. A közigazgatások vezetői ne legyenek elnézők a házspekulánsokkal. Kövessék a főváros és Miskolc város példáját: a városok polgármesterei kötelezzék a háztulajdonosokat, hogy éppSzerdán d. u. 6 órakor Újpest város képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tartott. Dr. Semsey Aladár polgármester a szokásos Hiszekegy elmondása után megnyitja az ülést és bejelenti, hogy a vármegye a képviselőtestületnek a szeretetház részére diathermiás készülék beszerzésére és a be nem hajtható helypénzek törlésére vonatkozó határozatait jóváhagyta. A közgyűlés ezután áttért a napirendre. A háztartási és egyéb alapok 1929. évi zárószámadásának I. fokú megállapításánál Gere László szólalt fel. Bírálta a zárszámadást, Újpestet a nyomor városának nevezte, mely város lakosságának 80°/o-a munkás, melynek nagy része munkanélkül van. A zárszámadás bírálatánál útvesztőbe került, amennyiben az 1929. évi zárszámadás helyett részben az 1927. évi, részben az 1930. évi adatokkal operált és így felszólalásának ez a része komikumba fulladt. Szerencsésebb volt felszólalásának az a része, ahol az OFB. telkek árának megállapítása körül az eljárt dr. Kemény táblabiró nyomán nyilvánosságra hozta, hogy a város műszaki osztálya illetve a polgármester a közművek költségei tekintetében más információt adtak szóban és mást írásban, mely körülmény pedig lényegesen befolyásolhatta volna a telekárak megállapítását. Gere László ezután úgy látszik panamát akart leleplezni, amikor bejelentette, hogy a város adóhivatali tisztviselői az adóbehajtások körül kifejtett tevékenységük jutalmazása fejében 18000 pengőt kaptak és megtörtént az az eset, hogy egyes tisztviselőkkel magasabb összegű nyugtát írattak alá, mint amennyit tényleg kapott. Szóvá tette azután, hogy azért isbizalmatlan a zárszámadásokkal szemben, mert az OFB lejtméretezési munkálataira és a főgyűjtő csatorna tervének elkészítésére a költségvetésben előírt 5000 , illetve 3000 pengőnek illetékes kézhez való kifizetését igazolva nem látja. Ezért leteiket sürgősen tataroztassák,mert ellenkező eseten a tatarozási munkálatokat hatósági úton költségükre végeztetik el és ellenük kihágási eljárást indítanak meg; a város polgármesterei rendeleti úton kötelezzék azokat a telektulajdonosokat akik bizonyos határidőn belül építési engedélyt nem kérnek s egy további záros határidőn belül az építkezési meg nem kezdik, hogy üres telkeiket harminc napon belül megfelelő külsővel bíró kerítéssel vegyék körül, mert ellenkező esetben hatósági úton költségükre végeztetik el ezen munkát és ellenük kihágási eljárást indítanak meg. Ez az én tiszteletteljes kérelmem. Pintér Károly kéri a közgyűlést, utasítsa a polgármestert, hogy a jövőben a zárszámadást nyomassa ki és a képviselőtestület tagjainak előzetesen küldje meg. Tihanyi Kálmán feleslegesnek találta a zárszámadás kinyomtatását, mert ez csak felesleges költséget okoz, mert a zárszámadást amúgy is a pártok kiküldöttei vizsgálják felül és 14 napi közszemlére van kitéve. Ami az adóhivatali tisztviselők 18.000 pengő jutalmazását illeti, erre nézve tanáccsal szolgál Gere Lászlónak és pedig, hogy ezt pártvezére tegye szóvá a parlamentben, minthogy az ügy nem tartozik a város képviselőtestülete elé. Határozathozatal előtt részben a polgármester másrészt Kriszt Lajos főszámvevő oszlatta ködfelhővé Gere László állításait, amennyiben bejelentette, hogy a sérelmezett 5000 és 3000 pengő más egyéb hasonló tételekkel együtt az árvízvédelmi munkálatok költségeinek fedezésére fordíttattak. Gere László a felvilágosítás folytán visszavonta javaslatait. A közgyűlés ezután tudomásul vette a zárszámadás helyességét. Ugyancsak elfogadta a közgyűlés a gyámpénztári zárszámadásokat is. A Kisfaludy utca megnyitása körül előterjesztett polgármesteri javaslatot, hogy a város a rendezésre szükséges telkeket a Cseh-Magyar banktól 20 pengő árban vásárolja meg, a szabályozásnál érdekelt háztulajdonosoknak pedig értékemelkedés címén 30 pengővel adja el, a közgyűlés tudomásul vette, mert ezzel a különbözettel a város szabályozási költségei megtérülnek. A közgyűlés a Ferenc József téri sétatéren, a Horthy Miklós úti vasútállomásnál és az Árpád-út és Bocskayutca közötti részeken összesen 3 nyilvános illemhely felállítását határozta, pályázat kiírásával. A közgyűlés tudomásul vette Rákospalota városnak az Újpest—Rákospalota—Pestújhely egyesítése tárgyában hozott elutasító határozatát, úgyszintén a polgármester, a városi tisztviselők és az újpesti bereseség takarékoskodik A takarékosság örve alatt a város közgyűlése a főügyésztől és közigazgatási tanácsnoktól íréó külön munkaátalányt vont el, hogy azzal két aljegyző átalányát 1200 pengőről 1900 pengőre emelje. Szívből megadott fájdalomdijak. 1930 május 24 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Újpest, Gróf Károlyi-utca 27. szám. Telefon: A. 945—77. Rákospalotai szerkesztőség: Károlyi-utca 35. szám. Szerkesztőségi órák: d. u. 5—6-ig. alkalmazottak szabadságidejének szabályozása tárgyában módosított szabályrendelet idevonatkozó szakaszának módosítását és hozzájárul két új óvoda és két óvónői állás szervezéséhez. Kitör a takarékossági düh! A közgyűlés tárgysorozatának 12., 13., 14. és 15. pontját dr. Szalay Sándor közigazg. tanácsnok, dr. Antal Endre főügyész, Darvas Bertalan népjóléti ügyosztályvezető és Papp-Szilágyi László kihágási rendőrbíró, mindkét utóbbi I. oszt. aljegyzők külön munkaátalányának megállapítása képezte. Ezen tárgysorozati pontoknál régi sebek szakadtak fel. S a falszakadt seb mindenkinek fájt, akinek lelkiismerete van. Szalay Sándor volt főügyészt ügyes kufárok annak idején beugratták a polgármesteri állás megpályázásába, hogy ezt ellene kihasználhassák s igy az ügyészi székből is kibuktathassák. Az éhező gyomorral való korteskedéssel ez sikerült is nekik. A siker után megmozdult bennük a kialudt lelkiismeret és kiadták a jelszót: kárpótolni kell őt. Megválasztották közigazgatási tanácsnoknak s megállapították szolgálata folytonosságát. A nagylelküeknek mintha a szivük is feléledt volna s újabb jelszó hangzott el: vissza kell adni neki korábbi jövedelmeit is, így került napirendre dr. Szalay Sándor különmunka átalánya s vele együtt a többié is. Mindenkit rekompenzálni kell! Hangzott el az újabb jelszó a nagylelküek ici-pici ajkáról. S ekkor egy nagyon komoly asszonyság, a takarékosság kiáltott fel! Revízió alá kell venni az összes külön munkaátalányokat. S valóban, a hirtelenül összeült pártközi konferencia, hogy jelét adja takarékoskodási hajlamának, dr. Szalay Sándor és dr. Antal Endre 2400 és 3000 pengős külön munkaátalányát leszállította 2000—2000 pengőre s boldogan hirdette : megtakarítottunk a köz javára 1400 pengőt. De ugyanakkor megszólalt a rekompenzációs keresztény felebaráti szeretet is: mérjünk az igazság mérlegével és a megtakarított összeget osszuk fel egyenlő arányban az előmeneteli reményeikben csalódott két aljegyző között. A bölcsesség néhány szótöbbséggel az Úr XX. századában, a takarékosság korszakában igy határozott, hogy azután néhány nyomorult hadirokkantnak eldugodt közterületeket engedélyezzen cukorka- és trafikbódék felállíthatására. A szerb király egyházi rendelkezéseket adott ki. A király 32 szakaszból álló törvényt adott ki az evangélikus és református egházak jogállásának rendezéséről. A törvény 1. §-a szerint a délszláv királyságban két teljesen önálló és egymástól független evangélikus egyház van: a tót és a német. Az egyházak egymás között szövetséget alakíthatnak. A 6. § az egyházi vagyont tárgyalja, minden egyháztag köteles adót fizetni. Azonkívül állandó állami támogatást kapnak az egyházak. (M.A.H.)