Palota-Ujpest, 1930 (10. évfolyam, 20-46. szám)

1930-05-24 / 20. szám

X. évfolyam Előfizetési ára egy hóra 1 pengő, negyed­évre 3 pengő. Egyes szám ára 25 fillér. Megjelenik minden szombaton. Hirdetések díjszabás szerint. Lapzárta csütörtökön este. 20. szám. Egyesületi Élet Újpest és Rákospalota megyei városok pártokon felül álló, független várospolitikai lapja az újpesti és rákospalotai Ipartestületek hivatalos közlönye Peszerkesztő: PINTER KÁROLY­­ Szerkesztő: Főmunkatárs: CEGLÉDY ANTAL Dr. DARÁS SÁNDOR Nyílt kérelem Újpest és Rákospalota városok Polgármestereihez. Bár mindkét megyei város képviselő­­testületének tagja vagyok, ne méltóztas­­sanak furcsálni, hogy kérelmemet mégis ez után juttatom el a Polgármester urakhoz. A tapasztalat ugyanis azt bi­zonyítja, hogy mindkét város képviselő­testülete a politikai pártok egyvelegé­ből áll s nem tagadható le, hogy a be­tegesen érzékenykedő politikus urak, — tisztelet a kivételnek, — a munkára, a köz javára fordítandó munkaidőt frázis cséplésekkel, szószátyárkodással töltik el, legtöbbször politikai kortesbeszédek­kel s a komoly felszólalókat meg sem hallgatják. Ezek a tapasztalatok indítot­tak arra, hogy a városok leghatalma­sabb parlamentje, a négy nyilvánosság előtt terjesszem elő kérelmemet abban a hiszemben, hogy a­minek teljesítését kérem, az a Polgármester uraknak kö­telessége. Miről is lehet szó ? A városok szé­pítéséről és ezzel kapcsolatosan munka­­alkalom nyújtásáról. De, mielőtt kéré­semet érdemben előterjeszteném, számo­lok polgártársaim érzékenységével és előre kérem azokat, akiket illet, hogy ne haragudjanak rám, ha veséjükbe nézek és a színtiszta igazságot írom meg. Újpest és Rákospalota utcáin járva s talán inkább Újpestnek szól ez, külö­nösen esős időszakban, az tapasztalható, hogy bár városi szabályzat írja elő a háztetőknek vízlevezető csatornákkal való ellátását, mégis a járókelőknek a kocsiútra kell kitérni, mert a vagy egy­általában csatornával el nem látott vagy rongyokban lógó csatornás házak tete­­jéről valóságban vizesésszerűen zuhog le az esővíz a járdára. Ez a vízesés — lévén a víz a leghatalmasabb elem — kivájja a város által gondozott járdá­kat, azokon pocsolyagödröket képez, felszívódik a házak falain s leváltja azokról a vakolatot. Minthogy pedig az épület vakolata, bár rétegekben építte­tik rá a falra, mégis szerves egészet képez, ha valahol bomlásnak indul, s áll ez különösen a sovány anyaggal rakott falakra, irgalmatlanul magával rántja az épület teljes vakolatát. S azután ? Csupasz téglák kandikálnak a járókelőre. Szomorúan! A gondos háztulajdonos, aki érző szeretettel csüng keservesen szerzett vagyonkáján, ha bármilyen megerőlte­tésébe kerül is, a bomlás legcsekélyebb kezdetén sietve siet a teljes romlást megakadályozni s rögtön tataroztat vagy tataroz. Ámde van a háztulajdonosok­nak olyan kategóriája is, aki a házá­val nincs összenőve, akinek az az elve, hogy a házingatlan csak arra jó, hogy jövedelmet hajtson és pedig mennél többet s ha számításában csalódik, ir­galmatlanul túl ad rajta. A háztulajdo­nosok ezen kategóriája, az úgynevezett házspekulánsok, ha egy ilyen ingatla­nukra kimondták az elidegenítés ítéle­tét, többé egy fillért sem költenek, ha­nem hagyják éktelenkedni a városszé­­pészet rovására, akként gondolkozván, a tatarozási költség megtakarítása is haszon, a bérösszeg is haszon s majd csak akad igy is valaki, aki bebukik a vételre. A vevők pedig az ilyen házakra nem igen buknak s az ilyen ház éve­ken át csúfítja az egész utcát, kellemet­lenné teszi a szomszéd házak helyze­tét, mert az ilyen házakban rendszerint nagyon vegyes társaság lakik. A városszépítési törvény és a városi szabályrendeletek módot adnak a ható­ságnak arra, hogy rendeleti úton szün­tessenek meg minden olyan viszásságot, amely a közérdekkel legkevésbbé is ellentétben van. A hatóságoknak, értve ezek alatt elsősorban a közigazgatási hatóságokat, szociális kötelessége, hogy a hatóságok területén munkaalkalmat teremtsenek. A közigazgatások vezetői ne legyenek elnézők a házspekulánsok­kal. Kövessék a főváros és Miskolc város példáját: a városok polgármesterei kötelez­zék a háztulajdonosokat, hogy épp­Szerdán d. u. 6 órakor Újpest város képviselőtestülete rendkívüli közgyűlést tartott. Dr. Semsey Aladár polgármester a szokásos Hiszekegy elmondása után megnyitja az ülést és bejelenti, hogy a vármegye a képviselőtestületnek a szeretetház részére diathermiás készü­lék beszerzésére és a be nem hajtható helypénzek törlésére vonatkozó határo­zatait jóváhagyta. A közgyűlés ezután áttért a napirendre. A háztartási és egyéb alapok 1929. évi zárószámadásának I. fokú megál­lapításánál Gere László szólalt fel. Bí­rálta a zárszámadást, Újpestet a nyo­mor városának nevezte, mely város lakosságának 80°/o-a munkás, melynek nagy része munkanélkül van. A zár­számadás bírálatánál útvesztőbe került, amennyiben az 1929. évi zárszámadás helyett részben az 1927. évi, részben az 1930. évi adatokkal operált és így felszólalásának ez a része komikumba fulladt. Szerencsésebb volt felszólalásá­nak az a része, ahol az OFB. telkek árának megállapítása körül az eljárt dr. Kemény táblabiró nyomán nyilvá­nosságra hozta, hogy a város műszaki osztálya illetve a polgármester a köz­művek költségei tekintetében más in­formációt adtak szóban és mást írás­ban, mely körülmény pedig lényegesen befolyásolhatta volna a telekárak meg­állapítását. Gere László ezután úgy látszik pana­mát akart leleplezni, amikor bejelen­tette, hogy a város adóhivatali tisztvi­selői az adóbehajtások körül kifejtett tevékenységük jutalmazása fejében 18000­­ pengőt kaptak és megtörtént az az eset, hogy egyes tisztviselőkkel ma­gasabb összegű nyugtát írattak alá, mint amennyit tényleg kapott. Szóvá tette azután, hogy azért is­­bizalmatlan a zárszámadásokkal szemben, mert az OFB­ lejtméretezési munkálataira és a főgyűjtő csatorna tervének elkészítésére a költségvetésben előírt 5000 , illetve 3000 pengőnek illetékes kézhez való kifizetését igazolva nem látja. Ezért leteiket sürgősen tataroztassák,mert ellenkező ese­ten a tatarozási mun­­kálatokat hatósági úton költségükre végeztetik el és ellenük kihágási eljárást indítanak meg; a város polgármesterei rendeleti úton kötelezzék azokat a telektu­lajdonosokat akik bizonyos határ­időn belül építési engedélyt nem kérnek s egy további záros határ­időn belül az építkezési meg nem kezdik, hogy üres telkeiket har­minc napon belül megfelelő külső­vel bíró kerítéssel vegyék körül, mert ellenkező esetben hatósági úton költségükre végeztetik el ezen munkát és ellenük kihágási eljárást indítanak meg. Ez az én tiszteletteljes kérelmem. Pintér Károly­ kéri a közgyűlést, utasítsa a polgár­­mestert, hogy a jövőben a zárszáma­dást nyomassa ki és a képviselőtestü­let tagjainak előzetesen küldje meg. Tihanyi Kálmán feleslegesnek találta a zárszámadás kinyomtatását, mert ez csak felesleges költséget okoz, mert a zárszámadást amúgy is a pártok kikül­döttei vizsgálják felül és 14 napi köz­szemlére van kitéve. Ami az adóhiva­tali tisztviselők 18.000­­ pengő jutal­mazását illeti, erre nézve tanáccsal szol­gál Gere Lászlónak és pedig, hogy ezt pártvezére tegye szóvá a parlament­ben, minthogy az ügy nem tartozik a város képviselőtestülete elé. Határozathozatal előtt részben a pol­gármester másrészt Kriszt Lajos főszám­­vevő oszlatta ködfelhővé Gere László állításait, amennyiben bejelentette, hogy a sérelmezett 5000 és 3000 pengő más egyéb hasonló tételekkel együtt az árvízvédelmi munkálatok költségeinek fedezésére fordíttattak. Gere László a felvilágosítás folytán visszavonta javas­latait. A közgyűlés ezután tudomásul vette a zárszámadás helyességét. Ugyancsak elfogadta a közgyűlés a gyámpénztári zárszámadásokat is. A Kisfaludy­ utca megnyitása körül előterjesztett polgármesteri javaslatot, hogy a város a rendezésre szükséges telkeket a Cseh-Magyar banktól 20 pengő árban vásárolja meg, a szabá­lyozásnál érdekelt háztulajdonosoknak pedig értékemelkedés címén 30 pengő­vel adja el, a közgyűlés tudomásul vette, mert ezzel a különbözettel a vá­ros szabályozási költségei megtérülnek. A közgyűlés a Ferenc József­ téri sétatéren, a Horthy Miklós­ úti vasút­állomásnál és az Árpád-út és Bocskay­­utca közötti részeken összesen 3 nyil­vános illemhely felállítását határozta­, pályázat kiírásával. A közgyűlés tudomásul vette Rákos­palota városnak az Újpest—Rákospa­lota—Pestújhely egyesítése tárgyában hozott elutasító határozatát, úgyszintén a polgármester, a városi tisztviselők és az újpesti bereseség takarékoskodik A takarékosság örve alatt a város közgyűlése a főügyésztől és közigazgatási tanácsnoktól íréó külön­ munkaátalányt vont el, hogy azzal két aljegyző átalányát 1200 pengőről 1900 pengőre emelje. Szívből megadott fájdalomdijak. 1930 május 24 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Újpest, Gróf Károlyi-utca 27. szám. Telefon: A. 945—77. Rákospalotai szerkesztőség: Károlyi-utca 35. szám. Szerkesztőségi órák: d. u. 5—6-ig. alkalmazottak szabadságidejének sza­bályozása tárgyában módosított szabály­­rendelet idevonatkozó szakaszának módosítását és hozzájárul két új óvoda és két óvónői állás szervezéséhez. Kitör a takarékossági düh! A közgyűlés tárgysorozatának 12., 13., 14. és 15. pontját dr. Szalay Sándor közigazg. tanácsnok, dr. Antal Endre­ főügyész, Darvas Bertalan népjóléti ügyosztályvezető és Papp-Szilágyi László­­ kihágási rendőrbíró, mindkét utóbbi I. oszt. aljegyzők külön munkaátalányának megállapítása képezte. Ezen tárgysorozati pontoknál régi sebek szakadtak fel. S a falszakadt seb mindenkinek fájt, akinek lelki­ismerete van. Szalay Sándor volt főügyészt ügyes kufárok annak idején beugratták a pol­gármesteri állás megpályázásába, hogy ezt ellene kihasználhassák s igy az ügyészi székből is kibuktathassák. Az éhező gyomorral való korteskedéssel ez sikerült is nekik. A siker után meg­mozdult bennük a kialudt lelkiismeret és kiadták a jelszót: kárpótolni kell őt. Megválasztották közigazgatási tanács­noknak s megállapították szolgálata folytonosságát. A nagylelküeknek mintha a szivük is feléledt volna s újabb jel­szó hangzott el: vissza kell adni neki korábbi jövedelmeit is, így került napi­rendre dr. Szalay Sándor különmunka átalánya s vele együtt a többié is. Mindenkit rekompenzálni kell! Hangzott el az újabb jelszó a nagy­­lelküek ici-pici ajkáról. S ekkor egy nagyon komoly asszony­ság, a takarékosság kiáltott fel! Revízió alá kell venni az összes külön munkaátalányokat. S valóban, a hirtelenül összeült pártközi konferencia, hogy jelét adja takarékoskodási hajlamának, dr. Sza­lay Sándor és dr. Antal Endre 2400 és 3000 pengős külön munkaátalá­nyát leszállította 2000—2000 pengőre s boldogan hirdette : megtakarítottunk a köz javára 1400 pengőt. De ugyan­akkor megszólalt a rekompenzációs keresztény felebaráti szeretet is: mérjünk az igazság mérlegével és a megtakar­ított összeget osszuk fel egyenlő arányban az előmeneteli reményeikben csalódott két aljegyző között. A bölcsesség néhány szótöbbséggel az Úr XX. századában, a takarékosság korszakában igy határozott, hogy azu­tán néhány nyomorult hadirokkantnak eldugodt közterületeket engedélyezzen cukorka- és trafikbódék felállíthatására. A szerb király egyházi rendelkezése­ket adott ki. A király 32 szakaszból álló törvényt adott ki az evangélikus és református eg­házak jogállásának rendezéséről. A törvény 1. §-a szerint a délszláv királyságban két teljesen ön­álló és egymástól független evangélikus egyház van: a tót és a német. Az egy­házak egymás között szövetséget alakít­hatnak. A 6. § az egyházi vagyont tár­gyalja, minden egyháztag köteles adót fizetni. Azonkívül állandó állami támo­gatást kapnak az egyházak. (M.A.H.)

Next