Palota-Ujpest, 1932 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1932-01-01 / 1. szám

1932 JANUÁR 1­3 30 éves jubileum. Dr. Gyökössy Endre, az író. Irta: Marcali Frigyes. Gyökössy Endre írja a következő soro­kat: „Ki is vagyok” című kis önéletraj­zában : „Szeghalmon születtem. Ezt azért kell tudni, mert Szeghalom tízezer népe mind magyar. Ezer év óta ilyen ma­gyar. Az Árpádok első századait bemuta­tó térképeken is ott a Sebes-Kőrös mel­lett Szeghalom. Ilyen helyen születni, itt hallani tizenhárom éven át a romlatlan magyar beszédet: öröm és szerencse.” Álljunk meg ennél a pár szívből jövő egyszerű szónál. Ez a pár soros vallomás ugyanis szerintem Gyökössy Endrének irodalmi hitvallása és annak az iránynak kötötte le magát, melyet az idézett sorok hiven kifejeznek, az írásait jellemző egy­szerűségnek, őszinteségnek a romlatlan tisztaságnak, büszke izzó magyarságnak nyelvezetben, irányban, lélekben és esz­mében egyformán. Szeghalmon született, ott szívta magá­ba az édes anyatejjel a magyar érzést és magyar szót, ott hallotta meg először azt a tiszta hangot, amely írásait olyan za­matos, eredeti, népies magyarsággal önti teli. Helyesen állapítja meg és vallja te­hát Gyökössy, hogy öröm és szerencse ilyen helyen születni, ahol ezer év óta ilyen a magyar! Öröm és szerencse a ma­gyar írónak, akinek küldetése gondola­taiból betűt írni, mert könyebb neki meg­küzdenie az idegen irodalomnak nyelv­rontó hatásaival és az olvasónak is öröm és szerencse egy-egy kristályosan magyar írónak a termékeit élvezni. Igen, öröm és szerencse, ilyen talajból sarjadni, mint Szeghalom, de öröm és szerencse, hogy Gyökössy Endrében ez a születési kivált­ság nem kallódott el, hogy azt verseiben és prózájában töretlenül és tisztán adja olvasóközönségének. Gyökössy Endre írói pályáját úgy kezdte, mint a legtöbb író. Gyermekkorá­ban megalkotta színpadon, saját színda­rabjait, a maga interpretálásában mutatta be a gyermek­közönségnek. Kéziratlapjá­ban, melyet maga szerkesztett és maga irt tele tartalommal, termékeny, zsenge lelkének vadvirágait költögette. Később önképzőköri, majd pedig debreceni jo­gászkodása idején, az akadémiai irodalmi társulat diáklapjának szerkesztése révén jutott komolyabb irodalmi szerepkörhöz. 1901-ben pedig megalakította a Bokrétát, az öt debreceni poétából, Baja Mihály, Gulyás József, Gyökössy Endre, Madai Gyula és Oláh Gáborból álló társaságot, mely költők verseinek közös kötete 1902- ben jelent meg és ettől az időponttól szá­mítódik Gyökössy Endrének hivatalos be­vonulása a magyar irodalomba. Mint lap­­szerkesztő az „Én újságom” helyettes szerkesztője, azonkívül a magyar gyerme­keknek színes fantáziájú mesemondója, serdülő ifjak és felnőttek kedves, tiszta lelkű szórakoztatója, elbeszélője, mint verselőpoéta a nótának és a hazafias ér­zésnek egyaránt gyújtószavú dalnoka, hordozza meg jószándékú, tiszta tollát lapokban, könyvekben, illetőleg kották­ban. Ezideig 30 kötetnyi írása jelent meg, mint harminc éves irói termésének egy-egy babérlevele, melyekből maga fon­ja magának a halhatatlanság koszorúját. Ennek a tevékeny irói életnek számta­lan közönségsikerén felül a hivatalos iro­dalmi világ elismerése is kijutott, ameny­­nyiben 1923-ban beválasztotta őt a Petőfi Társaság rendes tagjai közé, ezzel mint­egy fémjelezve Gyökössy Endrének ad­digi és ezutáni sikereit. Mert hisszük és kívánjuk ennek a munkás írói életnek derekán, hogy a harmincéves pályán törhetetlenül, maga­bizóan, erős hittel és kitartással tovább­haladó, iró Gyökössynek, hogy lesznek még további sikerei és ezek a harminc könyvek évről-évre szaporodván, nem áll­nak meg még sokáig pok­hódító útjakban. Gyökössy Endre, iró úr, Te jól tudod, hogy Neked még sok írni valód van!! Kitartásra, erős hitre kell buzdítanod a csüggedőket. Mesével kell tartanod a lel­ket bennöd, amíg hazánk csonkán hever és meg kell írnod még azokat a köteteket is, amelyek álmodról, igazadról zengik e­ beteljesülés himnuszát, írnod kell még gyönyörű regényeket a felszabadult, bol­dog, régi­ Nagy-Magyarországról, a feltá­madásról, arról, amikor a Kunság, Jász­ság, Bácska, Bánát, Bihar, Békés, Dél, Kelet, Észak, Nyugat fiai újra összebo­rulnak, úgy mint akkor régen a szarvasi gimnáziumban, ahol diák voltál. De ír­nod kell még gyönyörű meséket egyszer majd születendő kis unokáidnak is, sőt mint azt egyik versedben írod kedves meghalt apádról, hogy halóporából visz­­szajött, sürgetni a Bandi fiad lakodalmát, mert táncolni akart volna. Neked öröm­könnyek között meg kell írnod, hogy táncoltál az unokád lakodalmán, mert Ne­ked megadatott az, amiről jó atyád csak álmodozhatik a csillagok kárpitjai mö­gött. Egyelőre ezek gondolatok csak, de a Gondviselés ezeket is valóra válthatja. A valóság az, hogy a magyar iroda­lomnak csak olyan katonákra van szük­sége, mint Te vagy! Harminc éve for­gatod a fegyvert, a tollat, mi, rákospa­lotai fegyvertársaid, tollforgató­ had tisz­telegve állunk meg Előtted évforduló ün­nepeden és mikor háromszoros „Huj, huj hajrával” köszöntünk Téged, vonulj el acélosan arcélünk előtt és meg se ád, újabb harminc esztendeig, amikor már remélhetőleg egy boldogabb, gazdagabb díszesebben ruházott, szabadabban léleg­ző, fiatal, dolgozó, tettrekész hódoló író­gárda frontja előtt léphetsz majd el. A magyarok Istene éltessen és segítsen Té­ged! ____ Gyökössy vezette az ő főelnöklete alatt működött előkészítő-, jelölő- és szava­­zatszedő-bizottságok munkája a kilenc törvényhatósági bizottsági tagságból ötöt az arra igazán érdemes kaszinói tagoknak tudta biztosítani, amely ténnyel a kaszi­nó fölénye és erkölcsi súlya igazoltnak bizonyult. Számos házi és hazafias kulturest ren­dezésén felül meg kell emlékezni három, a Kaszinó rendezésében lefolyt kiemel­kedő ünnepélyről. Az 1929. év november havában tartott kaszinói zászlóavató ün­nepély, amelyen a négy egyház képvise­lőinek a Mindenható áldását kérő fohá­szai a kölcsönös megértés lehetőségét igazolták; — az 1930. év május havában tartott Balázs-Petőfi nótaest, amelyen legnagyobb lírikusunk verseit és izzó ma­­gyarérzésü nótaköltőnk szivbemarkoló dalait a lelkeket a prózai anyagiaságból kiemelték ; — a Petőfi Társaságnak 1931. év május havában Rákospalotán tartot­ vándorgyűlése, amelyen a Petőfi-Társa­­ság kiváló tagjai — Pekár Gyulának, a Petőfi-Társaság elnökének elnöklete alatt — Rákospalota értelmi közönségének ás­­magas fokú szellemi gyönyört szereztek, hogy nemcsak a Kaszinó tagjait, hanem városunk egész intelligenciáját is lelkileg felemelték; mindezen lélekemelő és ne­mesítő kulturünnepélyek spiritusrectonx és bölcs intézője dr. Gyökössy Endre, a Kaszinó elnöke volt. Szívós kitartással és erős kézzel fára­dozik a Kaszinó létfenntartását és to­vábbfejlődését biztosító ,saját otthon megteremtésén ; „mindent a házalapnak jelszóval indította meg az utóbbi évek súlyos anyagi viszonyai között is e nagy munkát; városi társadalmunk és a ka­szinói­lagos, áldozatkészsége ezideig kö­rülbelül ötezer pengőt eredményezett, szeretett polgármesterünk és a város ne­mesen gondolkodó vezetőségének tragy lelküsége pedig egy ingyen házhely­e biztosított. Boldog lehet az a társadalmi kör, amelynek ilyen elnöke van; dr. Gyököss­y nemcsak igér, hanem cselekszik is s bi­zonyos, hogy eszmegazdagsága, kitűzödő céljai iránti szeretete, erős akarata és fá­radhatatlan tevékenykedése mindenkoron meghozza azt a gyümölcsöt, amely mél­tó nagy mesteréhez. mény a vasutas-társadalom áldozatkész filléreiből, a Máv. igazgatóság és Kőszeg városának anyagi támogatásából jött ugyan létre, de az eszme megszületése, ápolása, gondozása és megvalósulása el­­vitázhatlanul. Gyökössy Endre örök­becsű érdeme! Arról a becéző gyöngédségről, melyet az eszme felkarolása; arról a sok-sok fá­­­radtságos, önzetlen munkásságról; arról a hatalmas, el nem lankadó energiáról, mellyel a meg-meg újuló nehézségekkel szemben küzdött, harcolt s mellyel a va­sutas-társadalmat az árvaház anyagi tá­mogatására megnyerte és meghódította, csak annak lehet fogalma, aki ennek az embernek egyenes, őszinte jellemét, acé­los akaraterejét, jóságos szivét és mun­kásságát közelebbről megismerte. Hogy hány emberrel tett hivatali ügy­körében jót, hány özvegyet és árvát se­gített s hánynak könnyeit törölte le, az: el lehet képzelni! Gyökössy szoros értelemben vett ügy­körén kívül más irányban is munkálko­dik , többek között a vasúti felvételeknél vizsgabiztos, a Máv. igazgatóság köny­v­­tárnoka , szerkeszti a vasúti Szárnyaske­­­rék „Kistükör” rovatát, mely rendszerint sok, zamatos magyarsággal előadott ked­ves ötletet tanulságos és megszívlelendő eseteket és tanácsokat tartalmaz. Gyökössy Endre felügyelőt, úgy hiva­tali feljebbvalói, mint kortársai is tiszte­lik, becsülik és szeretik s nagy népszerű­ségnek örvend, amit kiváló egyénisége teljes mértékben meg is érdemel! Adjon a jó Isten sok ilyen őszinte, önzetlen, becsületes és szorgalmas, igaz magyar hivatalnokot szerencsétlen ha­zánknak! Dr. Gyökössy Endre mint kaszinói elnök. Irta: Szedressy János. A Rákospalotai Kaszinónak sikerült Dr. Gyökössy Endrét, a nemes magyar költőt az elnöki tisztség elvállalására megnyerni s az 1929. évi január hó 29-én tartott rendes közgyűlésén nagy lelkese­déssel elnökévé is választotta. Az elnök magasszárnyalású székfogla­lójában a Kaszinó tekintélyének és erköl­csi színvonalának fenntartását és emelé­sét, — a városi társadalomban a Kaszi­nót megillető vezetőszerep biztosítását, — a fokozatos kulturális tevékenységet, — a mai kor igényeinek megfelelő saját otthon megszerzését — és a kölcsönös megbecsülésen és szereteten alapuló belső társasélet kimélyítését helyezte kilátásba; ezen nemes eszmék megvalósíthatása szempontjából teljes szellemi és erkölcsi erejét a Kaszinó szolgálatába ajánlotta. Dr. Gyökössy Endre kaszinói elnöki működésének első három esztendeje a tett ígéret majdnem százszázalékos be­váltását igazolja. Az 1929. évi vármegyei törv. hat. biz. tagválasztások előkészítő munkálatait dr. Dr. Gyökössy Endre mint hivatalnok. Irta: 5. Sz. Dr. Gyökössy Endre a közpésskolák el­­­végzése után jogász, majd bölcsész lett. Tanulmányainak sikeres befejezése után, 27 éves korában, élethivatásul a vasúti pályát választotta. Mint fiatal tisztviselő a Budapest-balparti üzlet vezetőség terü­letén tett szolgálatot, de a már akkor fel­tűnt irodalmi munkássága folytán hama­rosan bekerült az igazgatóság központjá­ba, hol az iskolai és internátusi ügyek referáciájával, majd később ezeknek az ügyeknek önálló vezetésével bízták meg. Ebben az ügykörben alkalma nyílt ki­­­váló és sokoldalú képességeit értékesíte­ni. A fiatal és serdülő vasutas-nemze­­déknek hazafias, igaz magyar szellemben, fegyelemben való nevelése körül Gyö­kössynek elévülhetlen érdemei vannak. A talán legértékesebb és legnemesebb tevékenysége Gyökössynek a kőszegi va­­sutas-árvaház keletkezése és fejlesztése körül nyilvánult meg. Ez a nemes vitéz­ SZKUPENY DEZSŐ kárpitos mester üzlete és műhelye Újpest, Árpád­ út 83. szám alatt van. PALOTA-ÚJPEST Dr. Gyökössy Endre közéleti egyénisége. . Irta: Sz. T. Gyökössy regényeinek, elbeszéléseinek s meséinek alakjai valamennyien az ezer­éves, hősök vérével öntözött szenvedő magyar földből nőttek ki, a lelkük tör­ténelmi magyar lélek, a szenvedésük ma­gyar szenvedés, bánatuk magyar bánat, örömük magyar öröm, tehát alakjai ma­gyarok, tetőtől-talpig, izig-vérig. Ilyen izig-vérig magyar ember Gyökössy a köz­életben is. Amint költészete a lobogó ma­gyar temperamentumból, mélységesen ér­­ző magyar szívből és a hit erős akaratot kölcsönző mélységeiből sarjad, épugy a közéleti Gyökössy­ minden ténye és cse­lekedetének indítékai a lángoló hazasze­retetből, mélységesen vallásos lelkületű­ből és a veleszületett önzetlenségének kristálytiszta forrásából erednek s abból táplálkoznak. A költő Gyökössyt nehéz elválasztani a közéleti Gyökössy­től, mert ez a talpig ember és férfi csupaszív ember, aki nem a rideg ész matematikai elméletei szerint számítja ki közéleti működésének pon­tosan bekövetkező eredményeit, hanem ő mindent, ami körülötte és általa törté­nik a szívével méri meg, ő nem átéli, ha­nem átérzi minden tettét és gondolatát. Gyökössy költő marad a közéletben is. A közéleti munkássága során maga el­é a kitűzött célok felé erős akarattal, soha nem lankadó erővel s rendíthetetlen hittel törekszik, ő költői idealizmusából méri­­ önzetlenségének erkölcsi erejét, ő ma­gának soha nem kér semmit, de annál többet ad s mindenkinek ad. Nagy szivé­nek dús választékú kincses házából két kézzel szórja mindenkire, különbség nél­kül szeretetének virágait. Épúgy az ifjú­ságé, mint a felnőtteké. A palotai cser­készek élén, különösen, mint 198. sz. cserkészcsapat parancsnoka, fáradtságot nem ismerő buzgalommal dolgozik és fá

Next