Palota-Ujpest, 1934 (14. évfolyam, 1-41. szám)
1934-01-06 / 1. szám
XIV. évfolyam, 1. sz. Ára 25 filter, EGYESÜLETI ÉLET romikai hetilap * Újpest és Rákospalota megyei városok partokon felül álló, független várospolitikai lapja Az újpesti és rákospalotai Ipartestületek hivatalos közlönye 1934. január 6. Előfizetési ára egy hóra 1 pengő, negyedévre 3 pengő. Egyes szám ára 25 fillér. Megjelenik minden szombaton. Hirdetések díjszabás szerint Lapzárta csütörtökön este. Főszerkesztő: Dr. DARÁS SÁNDOR Szerkesztők: Alscher Ödön, Ceglédy Antal, dr. Takács György Központi szerkesztőség: Újpesten, Gróf Károlyi-utca 36. sz. Telefon: Aut. 94-057. Kiadóhivatal: Újpest, Jókai-utca 18. szám. Rákospalotai szerkesztőség: Károlyi-utca 35. Az „improduktív“ tisztviselőosztály Előkelő politikus mondotta, hogy „az ország nem tarthat el túlméretezett, improduktív munkát végző köz- vagy magántisztviselői kart". Lássuk, van-e igazság ez állításban. Mindenekelőtt szögezzük le, hogy minden olyan elmélet, mely társadalmi osztályt emel ki az államban, legyen az iparos, gazda vagy tisztviselői, viszszakanyarodást jelent a múltba, a fiziokrata, merkantil és más téves rendszerek közé. Arról vitatkozni, hogy melyik foglalkozási kör alapja a többinek, tulajdonkép naivitás, hiszen az állam életében minden a kölcsönös viszonyon alapszik, termelő nem élhet meg fogyasztó nélkül, a gazda rászorul az iparosra stb. A differenciálódott, modern államban igazában nincs „improduktív“ osztály. Legfeljebb arról lehet beszélni, hogy ez vagy az a társadalmi osztály fontosabb munkakört teljesít a másiknál. Lehet-e ily szempontból a tisztviselői munkát „improduktívabbnak“, tehát kevésbbé gyümölcsözőbbnek mondani, pl. a gazda- vagy az iparostársadalom előnyére ? Lássuk csak, milyen munkát végez ez a mostanában sokat emlegetett „köz- és magántisztviselői kar“. Egy része mint orvos, tanár, bíró, gazdatiszt, mérnök a kitanult agyával irányítja az állam sorsát. Ezek csak nem végeznek „improduktív“ munkát? Én legalább úgy látom, hogy az orvos, aki egy betege életét menti meg, vagy a tanító, aki esti tanfolyamok által elvonja a falu legényeit a kocsmázástól, végez olyan előkelő és fontos missziót, mint a kisgazda, aki búzát vet a földjébe, vagy a cipész, aki cipőt talpal, felismerve természetesen az ő munkájuk szükségességét is. Azt mondják erre sokan, hogy ők nem is ezekre a tisztviselőkre gondolnak, hanem az u. n. adminisztratív, bürokratikus munkát végző tisztviselőkre. Az aktagyártás csak nem produktív munka? — mondják. Mi erre azt válaszoljuk, hogy akkor ne méltóztassék az egész tisztviselő-osztály foglalkozását lesajnálni más foglalkozási ágak — pl. gazdák, iparosok — fölényére, annál kevésbbé, mert a „tisztviselő“ szó fogalma nagyon elasztikus s pl. a gazdatiszt egy kincstári jószágon köztisztviselőnek is, gazdának is nevezhető. Ami pedig a bürokratív, adminisztratív tisztviselői munkát illeti, e téren kétségtelenül túltermelés van, melyet le kell építeni, helyesebben : át kell értékelni. Magát az adminisztratív munkát azonban jómagam nemhogy terméketlennek, de nagyon is fontos feladatnak tartom. Csak gondoljuk el, mit csinálnának pl. gazdák terményeik értékesítése közben, ha a kitűnő községi, vasúti és más adminisztrációk nem segítenék őket sokfélekép ? Bár elismerjük, hogy a tisztviselői társadalom itt-ott túlméretezett, még így sem lehet mondani, hogy őket ,,az ország“ tartja el. Ki az az ország ? Nem a tisztviselők-e a legpontosabb, legbiztosabb adóalanyok ? Az előkelő politikus megnyilatkozását tehát csak az esetben fogadhatjuk el igaznak, ha nem általában a tisztviselői munkát, hanem annak túlméretezését tartja improduktívnak. Andrássy-út. Munkaalkalom nyújtása elsősorban kenyérkérdés. Felelős tényezők minden lehetőt elkövetnek, hogy a mai nehéz gazdasági és pénzügyi helyzetben nemcsak negatív, hanem pozitív és produktív terveket hajtsanak végre. Fővárosunk terjeszkedésének tervszerű végrehajtása egy nagy kérdés előtt áll. Elodázhatatlan most már az Andrássy-út meghosszabbítása. A nagyszerű terv teljesen készen áll s a kapcsolatos munkák az 1934. évben megindulnak. Nagy horderejű problémák vetődtek fel, természetes, a legnagyobb a pénz kérdése volt. De a terv alapja, a rendezés, a kezdetre már költségvetésileg ez évre biztosítva van. A munka megindul! Múlt heti cikkemet a pesszimisták keresztülvihetetlennek tartják. Válaszom az, hogy nem mai kérdés ez ! A tervek már évek óta jóvá lettek hagyatva. Pénzkérdésen múlott eddig is a végrehajtás megkezdése. A főváros végre úgy határozott, hogy az 1934. évben megindítja a munkákat. Alkalmunk van erre vonatkozólag dr. Huszár Aladár főpolgármester egy nyilatkozatára rámutatnunk, amelyet a napokban tett s kifejti a főpolgármester, hogy a főváros 1934. évi tervei között ott szerepel az Erzsébet-sugárút megnyitásának kérdése mellett az Andrássy-út meghosszabbításának ügye, mellyel a főváros mint végrehajtandó tervvel foglalkozik ez esztendőben! A főpolgármester további nyilatkozatában említést tesz, hogy a fő-Nem szabad a vidéki lapoknak „közérdekű“ hirdetményeket díjazás nélkül leadni. A vidéki lapok országos egyesülete elnökségi és igazgatósági gyűlésen dr. Marton Béla országgyűlési képviselő elnökségével határozatot hozott, mely szerint a lapokat eltiltotta mindazoknak a hivatalos és félhivatalos hirdetményeknek, árlejtési felhívásoknak és hasonlóknak közlésétől, melyeket eddig a közérdekre való hivatkozással díjazás nélkül küldtek meg. A határozat meghozatalánál Bartha Pál főszerkesztő — aki tagja az igazgatóságnak — város tudatában van annak, hogy az elsorvadás lassú halált jelent, éppen ezért, amennyire csak a leszűkített keretek megengedik, mégis megfelelő beruházásokkal siet a nehéz helyzetben levő közgazdasági élet segítségére. Őszinte és jóakaratú szavak ezek. Pillanatnyilag nem is tudjuk eléggé értékelni súlyukat. Rákospalotának elsőrendű érdeke, hogy e kérdést nemcsak napirenden tartsa, hanem állandóan behatóan foglalkozzunk ez üggyel. Közvetlen szomszédunk ügye minket is érint és érdekel. Az ügetőversenypálya ügye is egész rövidesen elintézést nyer. Már október óta a versenyek az új ügetőpályán tartatnak meg. A pályán levő s az úthálózatba eső épületek nem okoznak gondot, mert jelentéktelenekké váltak, mióta az új ügetőpálya megnyílt. A Máv ceglédi vonalára több terv közül a Körvasúba való kihelyezés a legkomolyabb terv és a Városligeten keresztül szaladó sínpár egész Kőbányáig eltüntetésre vár. Ezen két akadálynál nagyobb csak a pénzkérdés volt, de csak volt, de költségvetésileg biztosítva van máris a megindulás. Célszerű munkával kellene Rákospalotának beleilleszkednie nagyhorderejű kérdéskomplexumba, ehelyett pedig tétlenek és Pató Pálok vagyunk! De talán a meginduló munka lázba hozza városunkat is! Knesély Antal. jelen volt. Amidőn az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásár rendezőbizottsága legelső közleményét megkapta, azonnal felhívta a rendezőség ügyeimet a határozatra. Kitérő választ kapott. Arra hivatkoztak, hogy ez nem üzleti vállalkozás és a földművelésügyi miniszter felügyelete alatt megy minden. Hazafias érdekeket emlegettek. De tartjuk magunkat a határozathoz. Rajtunk — vidéki lapokon — múlik, hogy ne álljunk ingyen rendelkezésére azoknak, akik jó üzleteket csinálnak a mi reklámirozásunk segítségével. A revízió útja. A múlt héten a „The Newyork Times“ egyik decemberi száma akadt a kezembe. Cikket közöl arról, hogy akarják a magyarok elérni köz- és társadalmi életük legégetőbb kérdését, a „revíziót“. Szerinte két után. A mai kormány feje Hitlerrel együtt, a volt kormányé Hitlerrel szemben, de mint írásaiból tudjuk, ő is az Ausztriával előbbutóbb egyesülő, külön uralom alatti hatalmas Német birodalom és az önálló Erdély között, autonóm területrészekkel akarja Magyarországot viszszaállítani. Az idegen újságíró éles szeme úgy látja tehát, hogy a Hohenzollern-birodalom védelme alatt álló, vagy a Bethlen Gábor-féle , de Erdély nélküli királyság képe lebeg a mai magyar előtt. Észrevesz még legimitista, demokrata, liberális csoportokat, de sehol se látja az Árpádok, Hunyadiak, Pázmányok, Andrássyak nyomdokain az Egyház kősziklájára helyezkedő hatalmas katholikus társadalmi vagy közéleti mozgalom megcsillanását. Elgondolkozhatunk rajta : miért ? A magyar katholikusság zömét a Jozefin-kor leszorítja az Egyháziasság talajáról. Elfojtja benne a katholikus öntudatot. Arcrándulás nélkül szegődik idegen szellemi áramlatokhoz másodhegedűsnek. Gerinc és határozott irányelvek nélkül bár együttesen kétharmad többsége van, azokban vezérszerepet nem játszhat. Vezért se termel ki soraiból. Erkölcsi ereje sincs gátat vetni a családi és gazdasági élet keresztényellenes irányának. Az öntudatos katholikus maroknyi magyarság Leonidási küzdelmét, mint nagy alapítónk Zichy Nándor példája mutatja, Ephialtesek gáncsolják el. Egység, összetartás nincs közöttünk, mert annak föltétele, az egyházias szellem, kiveszett zömünkből. De nem is lesz, míg zömünk nem tömörül az Egyház hirdette családi, gazdasági, jogi programm valósítására. De hogy is lehetne meg ez az egyházias katholikus egyetértés az ország katholikusai között , mikor az egyházközségekben is sokszor mit találunk. Ne menjünk messzire, maradjunk csak a mi palotai portánkon. A Máv-telepi, vagy ha úgy tetszik, újvárosi templomépítésünk ügyében vájjon egyházias szellem tölt-e el minden érdeklődőt. Vájjon egyházias szellemre mutat-e az egyházközség fejét hatóságok és a nyilvánosság előtt állandóan támadni. És pedig a többi között azért, mert államsegélyt akar oly államtelepen épülő templomhoz, amelyen több mint 2000 hívője lakik. Méghozzá akkor, amikor abban a sokkal kisebb lélekszámú felekezet hitközsége is részesült. Sőt úgyszólván tiltakozni az államsegély ellen, amely a legszegényebb népréteget mentesíti a költségektől. Egyházias szellemre vall-e ok nélkül megtámadni buzgó híveket fáradságot nem ismerő munkálkodásért. Az egyházközség feje és a templomépítő bizottság előtt hántorgatni a külön újvárosi egyházközség meg