Pannon Napló, 1995. január (2. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-28 / 24. szám

Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának ülése FELOLDOTT FELSŐ HATÁR A földrendező és földkiadó bizottsá­gokról szóló törvényjavaslathoz be­nyújtott módosító indítványokat tár­gyalták meg az országgyűlési képvise­lők a mezőgazdasági bizottság idei első ülésén. A módosítás a tulajdonosztási folya­mat lezárását szolgálja. A cél az, hogy olyan új birtokszerkezet alakuljon ki, amely létalapjául szolgál az életképes mezőgazdasági termelésnek. A módosí­tások részben feloldják a részarány-tulaj­donosi közös tulajdon felső határának korlátját, ami eddig 20 fő volt. Létrehoz­zák a földhasznosító közösségek intéz­ményét, amely a kisebb birtokok közös hasznosítását teszi lehetővé. A bizottság általános vitára alkalmasnak találta az állam tulajdonában lévő vállalko­zói vagyon értékesítéséről szóló törvényja­vaslatot. Azonban fenntartásait is hangoz­tatta amiatt, hogy a készülő törvényben a mezőgazdaság sajátos érdekei nem mindig jelennek meg. A honatyák véleménye azonban az volt, hogy ezen még a részletes vita során változtatni lehet. A szövetkezeti törvény módosítására be­nyújtott indítványt - amely a szövetkezetek gazdasági társasággá alakulásakor a vagyon­elszámolást kívánja szabályozni - a kép­viselők elvetették. Szorgalmazták ugyanak­kor a szövetkezetekre vonatkozó jogszabályi háttér egységes felülvizsgálatát. (MTI) Vállalkozni pedig kell! Csillag Márton csillagai A Malomsokon élő Csillag Mártoné­létének hetvenedik esz­tendejét tapossa. Korára azonban rácáfol szorgalma, mun­kaszeretete. Minden reggel háromnegyed ötkor kel, s amint magát ellátja, máris siet az ő csillagaihoz. Az istállóban két gyö­nyörű ló, két tehén, három növendék borjú várja, hogy elkészítse számukra a reggeli „terített asztalt”. Jóízű széna, abrak kerül a jászolba. A disznóólban két vemhes anyakoca, hét hízó, az udvar hátsó trak­tusában kacsák hápognak, tyúkok kárálnak. Van itt tennivaló bőven. Marci bácsi nem csak a szemei­vel hizlalja állatait, nem sajnálja tőlük a takar­mányt, hiszen lehetne-e nagyobb öröme, mint azt látni, hogy napról napra iperednek, gömbölyűdnek a vemhes üszők, anyako­cák. Talán a puccos dámák sem cicomázzák magukat nagyobb gonddal, mint ahogy Marci bácsi vakar­ja, keféli, fényesíti a lovak, a szarvasmarhák szőrét. Mert az igazi gazda arról ismerszik meg, hogyan tartja rendben az állatait. Az elmúlt hetven évben több ízben is nagy fordulatot vett Marci bácsi élete. A ter­melőszövetkezetek alakulá­sakor azt gondolhatták, már­­már életreszólóan új meder­be kerül az életük. Akkor két lovat, három tehenet és két növendék üszőt adtak a kö­zös gazdaságba. Most me­gint pontosan ennyi állat van az istállóban. Nagyon nehe­zen váltak meg akkor szere­tett állataiktól. De mit tehet­tek? Marci bácsi arra évtize­deken át gondolni sem mert, hogy ismét eljön az idő, ami­kor benépesítheti az istállót, az ólakat Marci bácsi a termelő­­szövetkezetben két évig fe­jőgulyás volt, majd takar­­mányos, fogatos lett, az utóbbi években brigádveze­­tőnek is megtették. Állat­­szeretetére mi sem jellem­zőbb, mint hogy a gazda­ságban a kiscsikók betanítá­sát , hámba fogását is min­dig az ő gondjaira bízták. Három leányt neveltek. Egyikük Csopakon gyógy­szerész, a másik Malom­sokon óvónő, a harmadik Rábaszentandrásra ment férjhez. Négy leány- és két fiúunokájuk van. Csillag Márton és felesé­ge is magára maradt a nyug­díjas életre. 1992-ben szán­ták rá magukat, hogy visz­­szakérik földjeiket. Hajózni kell! - tartja a latin mondás, vállalkozás nélkül pedig ne­hezen boldogulna a falusi ember is. A Marcal-parton egy tagban kaptak 13 hek­tárnyi földet. Ma már min­den szükséges gép megvan a földek elmunkálásához, kombájn, vetőgép, traktor, trágyaszóró, tárcsa, kombi­náton Hajdan három hétig is eltartott a betakarítás, ma két nap alatt elvégzik. Jó társ ezekben a sűrű napokban az egyik vő, Balázs Ferenc. Sőt, a jelek azt mutatják, a most tízéves fiúunoka is „belenő” a paraszti életformába. A földön kenyérgabonát, árpát, zabot, kukoricát, két hektáron cukorrépát termel­nek. A múlt évben is két va­gon búzájuk termett. Nagy gondjuk, hogy értékesíteni nem tudták. A búzát is kénytelenek takarmányo­zásra hasznosítani. A Rába­­szentandráson élő lányuk, velük évente 100-120 ser­tést hizlal, értékesít. Marci bácsiék is három hízót vág­nak évente. Ők látják el a gyerekeket is töltelék- és füstölt áruval. Családi ünnep Csilla­­géknál a Márton-nap, a bú­csú napja, a karácsony, húsvét. Mind hazajönnek, együtt vannak leányaik, vejeik, unokáik. Ilyenkor húszliteres fazékban fő a gulyásleves, s kellő mennyiségben a különbö­ző sült és rántott húsok. Ifjú korában arra készült Csillag Márton, hogy hentes és mészáros lesz. Azután el­sodródott ettől a szándékától. Azért a faluban nyolc-tíz háznál ma is ő látja el a böllér szerepét, formás sonkákat kerekít, jóízű kolbászokat, disznósajtokat tölt. Szép házukat 1963-ban építették. Marci bácsi nem panaszkodik, hogy élete le­szálló ágba került Nem érzi még az évek súlyát, élteti a szép állatállomány, a gondo­san elmunkált földek. Most már abban is reménykedik, nem néptelenedik el a ház. a Hamar Imre GAZDÁLKODÁS 1995. január 28., szombat Konszenzust akarnak az ágazatban! Berlini beszélgetés dr. Lakos László miniszterrel Lassan egy esztendeje, hogy az új agrárkormányzat egy rózsásnak cseppet sem mondható mezőgazdaság irányítására vállalkozott. Európa szívében, Berlinben a Zöld Hét (Grüne Woche) elnevezésű szakvásáron - egy napra elszakadva a rengeteg napi problémától - miként értékeli a miniszter eddigi tevékenységüket? - Talán a legfontosabbal kell kezdeni, hogy javult az államigazgatási szervek és az ágazati szereplők vi­szonya: pozitívan ítélhet­jük meg az exporttámo­gatási­ piacszabályozási rendszer kialakítását, a törvénykezési munka elő­készítését, a privatizáció új útjainak kijelölését.­­ A novembertől ér­vényben lévő vámszigorí­tásokra kétségtelenül nagy szükség volt, de ez még nem biztos, hogy átütő vé­delmet nyújt a hazai ter­melésnek. Mi erről a véle­ménye? - A piacszabályozást érintő lépések sorában mindenképpen az import­vámokra vonatkozó rende­let a legrangosabb, de nem hagyhatjuk figyelmen kí­vül az apporttal foglalkozó törvény szigorítását sem. A módosításokkal ugyan javultak a belpiaci pozí­cióink, ám az importot tel­jesen nem tilthatjuk ki az országból. Itt van például az étkezési burgonya hely­zete, amiben megengedhe­tetlen, hogy már egyesek száz forint fölé is elme­részkednek kilogrammon­ként a piacon. Ebből az kö­vetkezik, hogy a nagyke­reskedők is alaposan fel­verték az árakat, ami ellen már megtettük a lépéseket. Egyébként egyes nemzet­közi kereskedelmi megál­lapodásokban az agrárter­mék piacra jutását kölcsö­nös kedvezmények segí­tik, amit nyilvánvalóan tiszteletben kell tartanunk.­­ A garantált árak kér­désében a szaktárcának nem sikerült igazából a konszenzus az ágazat sze­replőivel, mi ennek a ma­gyarázata?­­ Nos, az ok csupán szemléletbeli különbség. Ugyanis mi nem kívánjuk visszaállítani a központi felvásárlás rendjét, csak az esetleges piaci zavarok esetén akarunk beavatkoz­ni a termékpályákba. Ami az idei esztendőt illeti: a relatíve alacsony felvásár­lási árak miatt a burgonyá­ból nem kívánatos csökke­nés következhet be, míg a kukoricatermelésben a belföldi szükségletet meg­haladó mennyiség képződ­het. Reméljük, csak a jós­lat második felével kell ősszel számolnunk. - Hogyan vélekedik az európai csatlakozásunk kérdésében, látta a Zöld Hét 62 országának gazdag kínálatát? - Termékeink alapvető­en megfelelnek az Európai Unió követelményeinek. Természetesen a növény- és az állat-egészségügyi rendszer, a minőségtanúsí­tás továbbfejlesztése mel­let fontos a jelenlegi érté­kek megőrzése. Mivel a magyar agrárcikkek ex­portja az EU összes im­portjának egy százalékát sem éri el, ezért nincs okunk a félelemre. A csat­lakozásig hatékony, mo­dern mezőgazdaságot kell kialakítanunk. Ezért min­dennél fontosabb most az összetartás, s nem a szét­húzás. - Végül egy aktuális kérdés, hiszen rohamosan közeledik a tavaszi veté­sek ideje. Amennyiben egyes fajok és fajták vető­­magkínálatában hiány mu­­­tatkozna, miként állnak az importkorlátozásokhoz? - Természetesen diffe­renciáltan. Ha a termelők jogos igénnyel állnak elő, tehát nincs megfelelő ha­zai vetőmagkínálat az adott tételből, úgy mindent elkövetünk az igények ma­radéktalan kielégítéséért, esetleges támogatásáért is. eh Szalay Attila MIÉRT DRÁGA A KRUMPLI? Az emúlt évben az előzetes becslések szerint mintegy 850-900 ezer tonna burgonya termett. Ez a mennyiség hozzávetőlegesen 15-20 százalékkal kevesebb az előző évinél. A kevesebb termés oka alapvetően az aszályos időjárás, s emellett külön­féle betegségek is csökkentették a hozamokat. Forgóalap híján csak nagyon százalékos vámszinten lesz lehet­kevés termelő vállalkozott arra, hogy későbbi értékesítésre bur­gonyát tároljon. Ez jól tükröződik abban is: a burgonyatermelésben a korai és középkorai fajták ará­nya mintegy 60 százalékos. Eze­ket ugyanis kedvező áron lénye­gében a szántóföldről közvetlenül a fogyasztónak lehet eladni. Mindezek együttes hatásaként a nagyvárosokban és az ipari agglo­merációs területek piacain alakul­hattak ki a jelenlegi igen magas - 80-100 forint körüli - fogyasztói árak. A vidéki ember ugyanis leg­többször saját maga gondoskodik téli burg­onyaellátásáról. A kialakult hiány enyhítésére a Vámtarifa Bizottság múlt heti ülé­sén úgy döntött, hogy 29 600 ton­na - ez az éves kedvezményes GATT-vámkontingens - burgo­nya importját teszi lehetővé az el­ső fél évben. Ez a behozatal 10 (MTI) céges, szemben a január 1-jétől ér­vényes 50,7 százalékos vámmér­tékkel. A helyzetet azonban bo­nyolítja, hogy a környező orszá­gok burgonyatömtése is elmarad az előző évitől, így például Szlo­vákia is importra szorul, ezért va­lószínűsíthető, hogy a nagyobb mennyiségű burgonyát csak távo­labbi piacokról lehet majd besze­rezni. A magasabb szállítási költ­ségek miatt az importburgonya ára­ sem lesz számottevően alacso­nyabb, de a kínálati pozíció erősí­tésével hozzájárulhat a piac egyensúlyának megteremtéséhez. A kedvezményes vámmal behoz­ható burgonya importjára a pályá­zatokat várhatóan január végén, február elején lehet benyújtani az Ipari és Kereskedelmi Minisztéri­um engedélyezési főosztályához. Apátsági pincében érik A pápai trappista Ha folytatódik a magyar mező­­gazdaság mélyrepülése, rossz vi­lág vár a sajtkedvelő emberekre. A Veszprémtej Rt. pápai sajtüzemé­nek igazgatója, Németh Pál azon­ban egyelőre még kedvező hírek­kel szolgált: naponta 80 ezer liter tejből 72-73 mázsa trappista sajtot gyártanak, amit aztán úgy frissi­ben átszállítanak Zircre, ott fóli­ázzák, majd három hétig érlelik az apátságtól bérelt pincében. A jó sajthoz mindenekelőtt jó tej - csíramentes, extra - szüksé­geltetik. A fent említett mennyi­séget a pápai üzemigazgatóság a környékbeli állami gazdaságok­ból, téeszekből és vállalkozóktól szerzi be, sőt, a kapacitás kihasz­nálásához még vásárol más tej­ipari vállalatoktól, rt.-ktől is, pél­dául a Naszálytól, a Parmalattól, Kaposvárról. Korszerű techno­lógia és 92 ember munkája ré­vén lesz aztán a tejből pápai-zir­ci trappista, amelynek minősé­gét az országban az elsők között emlegetik, és vásárlói között van a Csemege Meinl üzlethálózat. Korábban exportálták is a saj­tot, az USA-ba, a volt Jugoszlávi­ába, néhány nyugat-európai or­szágba, de jelenleg a belföldi piac igényeit kell kielégíteni, hiszen a tejhiány miatt több cég leállt a sajtgyártással, vagy csökkentette a mennyiséget. Az üzemigazgató maga is kedvelője a sajtoknak, és irigyli a nagy sajtevő nemze­tet, a franciákat, akiknél már járt tanulmányúton. Bízik ben­ne, hogy hazánkban is eljő az idő, amikor megnövekszik a kínálat, a választék. A francia példa adott... A pápai polgárok szinte „első kézből” juthatnak a Veszprémtej termékeihez, az üzem mellett há­rom éve működő kis áruházban. A diszkont nemcsak választéka­­ az ország valamennyi tejüzemé­nek áruit kínálja -, hanem árai miatt is nagyon népszerű, hisz 20-30 százalékkal olcsóbban le­het itt vásárolni, mint más üzle­tekben. eh T. J.

Next