Pannonhalmi Szemle 1927
Könyvismertetések: - Horváth János: Petőfi Sándor. (Kocsis Lénárd dr.)
Vörösmarty pesti diák- és egyetemi éveiből való, és tükrükben határozottabban láthatjuk az ifjú Vörösmarty emberi és költői arculatát. A tükör hű. Látszik, hogy a kísérletek általában nem voltak kiadásra szánva, s mintha több helyt hiányoznék az a tartózkodás, mely később nem engedi meg Vörösmartynak, hogy egész valóját kitárja a nagyközönség előtt. Megnyerő is a kép. Igazi mintaifjú volt Vörösmarty. Vallásos érzés, nemes erkölcsi felfogás, mély fiúi ragaszkodás, természetszeretet és mindezek felett rajongó hazafiasság töltötték be lelkét. Ami ellenkezik e vonásokkal (pl. a 126. sz.) a közlő szerint is későbbi időből (1828.) való, amikor Vörösmarty már átesett a lemondással végződött első szerelem kínjain, amidőn megérthető némi cinizmus. Különben e költeménynek s vele még párnak már formája, fesztelen természetessége is kiüt az első kísérletek közöl. Természetes, hogy az iskolában megismert latin költők voltak Vörösmartynak első mintái és a magyar költők közöl is főleg a klasszikus iskola tagjai hatottak reá. „Formái kimerítik a klasszikus verselésnek magyar földön meghonosodott mintáit, de feltűnik köztük egy-egy magyaros forma, nyugateurópai iambus, sőt az akkor még ritkaságot jelentő szonett is — népdal is (19.)." Legjobban azonban a hexametert szereti Vörösmarty, és Brisits éles szemmel emeli ki a forma hatását költői dikciójának kialakulására. Meglepő a próbálkozó ifjúnak technikai ügyessége, verselési készsége. A korhoz képest nyelvét is nagyon fejlettnek találjuk, bár még nagyon is tanult, inkább mesterség, mint művészet. Még hiányzik az igazi ihlet, a „nagy" élmény. De már várjuk, érezzük közeledtét és sejtjük, mily ragyogó hevülettel és eszmélkedő elmélyedéssel felel reá Vörösmarty. A tudós kiadónak igaz hálával tartozik a magyar tudomány. Dr. Kocsis Lénárd. Horváth János : Petőfi Sándor. II. k. Budapest, 1926. (Pallas), N. 8. 1, 596. 1. Az új kiadásban szinte teljesen változatlanul maradt Horváth profeszszornak hatalmas műve; mindössze tartalomjegyzékkel bővült. A szakkritika már első megjelenésekor(1922) megállapította a könyv rendkívüli értékét. Nem akarunk vizet hordani a Dunába, de kötelességünknek tartjuk pár szóval felhívni e munkára a figyelmet. Horváth könyve fejlődésében mutatja be Petőfit, aki voltakép 1846-ban alakul ki igazi önmagává. Ezután már megállapodott világfelfogással, erkölcsi hivatásérzettel és formakészséggel várta a megfelelő élményeket. Meg is érkezett a nagy szerelem Szendrey Júliával, megjöttek a nemzeti életnek váltságos fordulatai. Ekkor fejlődik ki teljes pompájában Petőfi szerelmi lírája, s hazafias költészete is ezen időben érik tökéletessé. Horváth a legapróbb ízekre bonja szét a kialakulásnak folyamatát és élesen megjelöli az egyes fokozatok természetét. Világos, hogy ez csak a költemények beható lélektani elemzésének alapján sikerülhetett, s e tekintetében valóban páratlan e könyv: szinte szemünk előtt szökik szárba az ihlet magja és teljesül virágba. Meglepő Horváth beleélő képessége s lenyűgöz szédítő tudása. A fejlődésnek semmiféle külső vagy belső tényezője sem kerüli el figyelmét. Tekintetbe veszi a szakirodalom minden valamirevaló jelenségét, de mindig érezzük önállóságát. Nemcsak magyaráz, hanem finom érzékkel értékel is. Nem elfogult, gyönyörűséggel élvezi Petőfi