Pannonhalmi Szemle 1928
Könyvismertetések: - Balanyi: A római kérdés. (Dr. Hegyi Damján)
fogultságtól inkább rajongó, mint gyalázó vélemények ütközői között. Ezt a művet olvasva most már a katholikus olvasó közönség is nyugodt biztossággal megítélheti, mennyiben mondható Luther nagy embernek és mennyiben tekinthető az ő műve az evangélium megtisztításának és a végső pusztulás veszedelmébe döntött kereszténység megmentésének. A fordító munkája emellett jónak is nevezhető. Grisar nyelve ugyanis, habár rövid Luther életrajzában sokkal folyékonyabb és könnyedebb, mint három kötetes nagy művében, mégis meglehetős próba elé állítja a fordítót. Nagy fordítási készséget, a német nyelvben igazi jártasságot és a magyar nyelv könnyed kezelésének tehetségét kívánja tőle. Ezeket a tulajdonságokat általában mind megtalálhatjuk. A fordító nem ferdíti el az eredeti szöveg értelmét és egy-két kisebb zökkenőt nem számítva, olyan simán gördülő magyar nyelven adja vissza, mintha nem is fordítás, hanem eredeti alkotás volna. Ezt természetesen megkönnyítette az a körülmény, hogy bizonyos tekintetben inkább átdolgozásnak, mint fordításnak kell minősítenünk a fordító munkáját, amennyiben az eredeti mű terjedelmét körülbelül a felére csökkentette. A magyar fordításhoz Grisaron kívül Hanauer Á. István váci püspök írt rövid méltató előszót. A kiadót dicséret illeti, hogy lehetővé tette, ha mindjárt rövidített terjedelemben is, ennek a kiváló munkának magyar nyelvű megjelenését. Dr. Hegyi Dámján. Balanyi György : A római kérdés. (Szent István könyvek 77. sz.) Szent István Társulat, Budapest, 1929. 230. 1. A világegyház fejének, a római pápának teljes világi függetlensége és szuverénsége lelki függetlenségének és szuverénségének gyakorlati érvényesítésében gyökerezik. A lelkiismeretnek itt e földön élő legfőbb kötő és oldó hatalma nem lehet a világi hatalom játéklabdája, az egyes nemzetek vetélykedésének szenvedő alanya, még az egyoldalú befolyásoltság gyanújának sem szabad hozzája férkőznie, hisz egyébként könnyen meginoghatna benne a lelkek bizalma, különösen a mostani, a nemzetiségi eszméktől olyannyira hangos és a nemzetiségi jogokat mégis lábbal tapadó világban, amikor a faji öntudat szélsőséges fellángolásai nem egyszer nagyon is megrongálják vagy teljesen fel is égetik a vallásnak az örök életbe vezető hídját. A római pápa teljes politikai függetlensége és szuverénsége tartalmi szempontból egyszersmind az államok kényekedvétől nem befolyásolható anyagi függetlenséget is szükségképpen megkívánja, mivel a római pápa nem láthatatlan, hanem látható társaságnak a feje, ha mindjárt ennek a társaságnak végső célja szellemi, természetfeletti is. E kettős tartalmú világi függetlenség és szuverénség nélkül nem lehet az az egyes nemzetek határaitól nem korlátozott világfeletti, nemzetek feletti hatalom, amely alattvalóit az anyagi, mulandó élet szűk és szorító bilincsei közül ki tudja és fel tudja emelni az örök szabadság és örök élet napsugaraitól beragyogott, melegített, hajtott és táplált tevékenység boldogító Isten-közelségébe. Ez az oka annak, hogy a római kérdés nem juthat mindaddig nyugvópontra, amíg a római szentszék teljesen szabadon és önként nem szabhatja meg azokat az irányelveket és határokat, amelyek között nemcsak a pillanatnyi szükség kívánalmaiszerint, hanem állandó biztossággal és „talán évszázadokra vagy évezredekre szóló szilárdsággal kiépíthető lesz a teljes politikai és anyagi szuverénség. Amíg az egyik hatalom — s ezt gyakran tapasztalhatjuk politikai tényezők működésében — csak politikai eszköznek, csak állambiztonsági összetevőnek tekintik az államok céljánál sokkal magasabbrendű célra