Pannonhalmi Szemle 1932

Tanulmányok - Szabady Béla dr.: Nagyfalvi Gergely váci püspök, zalavári apát (1576–1643)

Tanulmányok. NAGYFALVI GERGELY VÁCI PÜSPÖK, ZALAVÁRI APÁT. (1576-1643.) A török hódoltság kora a pozsonyi, szepesi, nyitrai káp­talanon kívül — néhány évi száműzöttségétől eltekintve — csak a győri székeskáptalant hagyta meg eredeti székhelyén. Tagjai­nak számát, lakás és vagyoni viszonyait szemlélve a győri káptalan sem maradt a régi, de a vihartépte „öreg szentegy­házban " a XVI. és XVII. század sok értékes magyar papi egyénisége talált ambíciójához mért működési teret és élt Győrött egyházi, meg országos ügyekben való fáradozásáért a „Boldogasszony kenyerén". A működési tér is, a kenyér is változott az ország közállapotai szerint, csak a káptalan maradt lényegében és összetételében ugyanaz. Kifelé egységes és múlthoz ragaszkodó testület, melyben képzett és buzgó emberek őrködtek az Egyház, a haza, a káptalan és az egyes polgárok jogain, szabadságain. Míg Győr jeles püspökei a vérző ország dolgában fáradtak, mint királyi helytartók, kancellárok és diplomaták, a hatalmas egyházmegyét, a 300 plébániát, a 600 községet lelkiekben ez a testület kormányozta elfoglalt főpásztorai helyett csaknem egészen magára hagyva. A harcmodor, mellyel a kisebbséggé vált és a maga elpusztíthatatlanságába vetett hitben élő katolicizmust szolgálni iparkodott, inkább a védelmet, mint a támadást tűzte ki célul. Ez a defenzív szellem, mely általános jellemvonása a XVI. és XVII. század magyarországi káptalanjainak, bizonyos fokig elnyomta a hatása alá került erősebb egyéniségek merészebb, támadóbb kezdeményezéseit. Ilyen volt a testületi szellem a győri székeskáptalanban is, melynek 34-ről 13-ra fogyott kanonoki stallumában állandóan találkozunk kiválóan képzett, példás életű és magukban lángolóan buzgó egyházi férfiakkal. Ezek között a jeles győri kanonokok között is nagyon előkelő hely illeti meg a XVII. század első felében itt élő Nagy­falvi Gergelyt. Az erdélyi fejedelemségből került a Dunántúlra, a „királyi" Magyarországba, miután serdülő és ifjúkora külföldi iskoláztatásban telt el. Míg a bölcsőjét ringató Nagyvárad vidékéről a győri székesegyház kriptájának örök nyugodalmas szállásába ért, pesszimista szeme előtt diadalmasan lobogott fel az a tábortűz, melyet nagy földije, Pázmány Péter gyújtott meg a közös szülőföldjükről hozott kis szikrával. Nagyfalvi csak távolról szemlélte Pázmánynak a katolikus restauráció érdekében vívott nagy harcát, pedig földrajzilag csaknem azonos úton vetődtek el szülőhazájukból, papi műveltségük forrása is közös volt és az ő nehezen melegedő szíve mélyén is mindenkor izzott az egyházias érzés parazsa. Nagyfalvi a maga tisztes passzivitásában nem maradt egyedül, szinte a XVII. század eleji

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék