Pannonhalmi Szemle 1936
1. szám - TANULMÁNYOK. - Dr. SZUNYOGH XAV. FERENC: Krisztus képe a liturgiában.
tus gyakorol a hívőkre, van a hivők számára nevelő mozzanat is, tehát a liturgiában a királyi tevékenység egy fajtáját is megtaláljuk, ezt senki nem tagadhatja." Annál jellemzőbb a régi misefelfogásra a főpap Krisztus képe. ,,A kultusz — ugyanis e szerint — belső természetének megfelelően Krisztus közvetítő és főpapi tevékenysége." Ha a szentmisében a „iustitiá"-t keressük, akkor a főpap képe kell, hogy lelkünk előtt lebegjen. És ez a tanítás a szentírási megalapozást Szent Pálnak a zsidókhoz írt levelében keresi, mely szintén egyetlen és örök főpapunknak, Krisztusnak a közvetítő tevékenységét hirdeti. Egy helyen azután Thalhofer világosan ki is mondja: A liturgia tárgya Krisztus főpapi tevékenysége, míg a királyi tevékenységével a pasztorális, a gyakorlati lelkipásztorkodás tana foglalkozik.4 B) Egészen más Krisztus képe az új magyarázóknál, akik közül főként Guardini és a bencések elemezték ezt a kérdést; ők és velük együtt Kramp is a megdicsőült Krisztust látják meg a liturgiában. Krisztus tehát a megdicsőült, aki a paruziában, mint Istencsászár lép elénk. Tehát mindjárt az elején lássuk világosan, hogy a liturgia az első helyen nem a múlt idő, a történelem Krisztusához kapcsolódik. „A liturgia a históriai Krisztusnak élettel teli vonásait kiemeli a tájkép esetlegességéből és áthelyezi az örökkévalóság arany alapjára. A liturgia Krisztus-képének tehát nincs semmi közössége a XX. század proletárjának típusával, sem a forradalmáréval, sem a vallásos rajongóéval, ahogyan ma oly szívesen próbálják Krisztust ábrázolni." A liturgikus Üdvözítőkép tehát a megdicsőültnek a képe. De a megdicsőültben összefoglalóan benne van a megváltás egész műve. Az Eucharisztia bemutatásában nemcsak a hívők emlékezete, hanem a szétválasztott alakok: a test és a vér, továbbá a konszekrálás szavai a misztikus fátyol ellenére is elég világosan jelzik Jézus halálát. ,,így lesz az Eucharisztia ünnepe a megváltás egész művéről való megemlékezés, az emberrélevés, a szenvedés, a feltámadás, az Isten-ember dicsősége a megemlékezés tárgya."7 ,,Középpontjában Jézus Krisztus áll, de nem annyira, mint történeti jelenség, hanem mint az egész üdvtörténet ura és vezére."8 Ezért a liturgia különösen kiemelkedő pontja Húsvét ünnepe. P. Bihlmeyer a húsvéti gondolatot két részre osztja:9 a Meg- 20. p. 231—2, 1. 3 Zsid. 8, 1 ás köv, 1 I. m. 20, 5 Guardini alapeszméjének megfelelően Krisztus nem annyira minket a jövőben megdicsőítő Krisztus, hanem az előkép, a liturgikus nevelés célja. Krisztus ugyanis „a lényegében igaz ember őstípusa". (Lit. Bildung, 75.) 6 Herwegen: Lumen Christi 25. 1. 7 Casel: Eccl. or, IX. 63. 1, 8 U. o. 64, 1. 9 L. a Schott O. S. B, Sontagsmessbuch. Freiburg-Herder, Bihlmeyertől javított kiadását.