Pannonhalmi Szemle 1941
3. szám - KÖNYVEK
hajlón sötét hang, fájó jelzők (Magános pad, Boldog emlékezés c. versekben), Arany János eszikéit felidéző, a jövőt is józanul váró merengés, — Szalóky kötete nagy nemzeti célt is szolgál: öntudatosító magyarságunk számára bátorítás, mélyen vallásos lelkesítés, komoly ígéret a szép jövőre. Kelényi B. Ottó: Egy magyar humanista glosszár Erazmus Adagia-jához. (Tanulmányok. Kiadja a Fővárosi Könyvtár, Budapest.) Szépen fejlődő humanizmus-kutatásunk újabb eredménye ez az alapos tanulmány. Kardos Tibor már régebben rámutatott arra a tényre, hogy a magyar humanizmusnak itthon a káptalani iskolák kultúrközvetítése következtében megvoltak az alapjai, így egy magyar művelt réteg alakulhatott ki anélkül, hogy mindenkinek külföldi egyetemen kellett volna végeznie tanulmányait. Ezt még jobban, tényekkel támasztja alá Kerényi dolgozata. Rotterdami Erazmus híres Adagia-jának egy példánya van a Fővárosi Könyvtárban, melyet Pelei Tamás, aki a 16. század első felében nagyváradi kanonok volt látott el sajátkezű megjegyzésekkel. Ezek világot vetnek részben kora papságának műveltségére, s egyben megadják a hanyatló humanizmus egy humanistájának lelki spektrumát, Kerényi azonban nem elégszik meg ennyivel. Ennek kapcsán megkapjuk az erazmianizmus mind európai, mind hazai ismertetését, sőt fel is vonultatja mindazokat a magyar humanistákat, kik Peleivel szóba jöhetnek.. E tanulmányt csak a legnagyobb elismeréssel lehet említeni. Magyar Irodalmi Almanach az 1941. évre. Egy csomó fiatal író állt össze, hogy saját költségén adja ki azokat a novelláit és verseit, melyek — felfogásuk szerint — nem nagyon illeszkednének bele a mai folyóiratok keretébe, hanem könyvbe kívánkoznak. Egy sem ismeretlen név, sőt egyikéhez-másikához nagy sikerek fűződnek, így természetesen a kötet is nívós, az átlagon felüli, de azért nem mernénk elmondani, hogy értékei is egyformák. Távolról sem, mert van néhány, melyeknek a szerzőitől már eddig jobbat is olvastunk. A novellák közül Lovass Gyula, Örley István és Thurzó Gábor, a versek közül pedig Jankovich Ferenc és Rónay György versei emelkednek ki, Új Auróra. Fiatal költők antológiája. (Cserépfalvi, 1940.) Ez is írói összeállás, a nemzedéktudat kihangsúlyozásával. Ők a legfiatalabbak nevében szólnak, hisz tizenkettőjük közül a legidősebb a 26., a legifjabb pedig még a 18. évet tiporja. Előszó gyanánt egyikük a húszévesek költői magatartását vázolja, melyből legfeljebb a kötetben szereplőkére lehet ezt alkalmazni, az egész húszéves nemzedékre aligha. Tehetségre valló és reményre jogosító kötet, azonban mind írókban, mind pedig versekben egy kissé erősebb kritika nem ártott volna. A kötetből messze kiemelkedik Végh György és figyelemre méltóak Hegedűs Zoltán, Somlyó György és ifj. Ambrózy Ágoston versei. Hélinant: A halál versei. Ófrancia eredetiből fordította Csorba Győző. Bevezetést írta Birkás Géza. (Janus Pannonius Társaság, Pécs.) Hélinant, a középkori francia trouvère, harminc éves korában rájön életének ürességére és elhibázottságára, belép a froidmonti cisztercita kolostorba, hogy ott vezekléssel rója le eddigi bűneit. Innét írja megrendítő halálverseit barátainak ki a világba, hogy azok a halál fensége előtt megrettenve szintén magukba szálljanak. Igazán szép gondolat, hogy ezeket a magyar közönséggel is meg akarják ismertetni. A téma egyhangúsága és a versforma nem könnyű feladat elé állította a fordítót, ki derekas munkát végzett, azonban a nehézségekkel nem mindig tudott teljesen megbirkózni. Olofsson Placid O. S. B.: Gróf Széchenyi Ferenc irodalompártolása. (Pannonhalmi Füzetek 26.) Pannonhalma, 1940. 159 l. A katolikus Dunántúlt és az inkább protestáns Tiszántúlt egyes irodalom-