Pannonhalmi Szemle 1941
3. szám - KÖNYVEK
Kassai Vidor emlékezései. Sajtó alá rendezte Kozocsa Sándor. Budapest, évsz. n., 80, 395, Egyetemi Nyomda, Budapest. Az ifjabb nemzedék már név szerint sem ismeri Kassai (családi nevén Kossitzki) Vidort, a nyolcvanas évek híres komikus színészét. A múlt évre esett születésének 100. évfordulója. Emlékezéseinek kiadása azonban nemcsak kegyeletes tett, hanem a magyar színművészet története számára is értékes anyagot szolgáltat. Kassai született színész volt, de sok nehézségen át tudott csak utat törni magának. Nem részesült magasabb fokú iskoláztatásban, azután kereskedő-, könyvkötőinaskodáson kezdte, majd szoba- és templomfestő lett belőle és mint ilyen csapott fel 21 éves korában színésznek. Sokat nyomorgott, félreértésben, mellőzésben is volt sok része, de hivatása tudatát, főleg pedig annak nagyrabecsülését sohasem vesztette el. Ez volt annak az akaraterőnek forrása, mellyel önmagát folytonosan tökéletesítette és művészi kiválóságának elismerését is kivívta. Amire mindig vágyott, nem érte ugyan el, nem jutott be a budapesti Nemzeti Színházba, de éveken át tagja volt a Kolozsvárinak és 1880-tól 1889-ig a budapesti Népszínháznak, amikor elkeseredve visszavonult. A váci kórházban halt meg 1928-ban. Emlékezéseiben a nyolcvanas évekig jutott, tehát gyermek- és ifjúkorán kívül színészi életének kb. 20 esztendejéről számol be bennük. Sok helyt megfordult, élesen megvilágítja ezen idők színházi viszonyait, sok pályatársáról fest érdekes képet, de megörökíti több más olyan ember alakját is, akik akkor a színházzal kapcsolatban állottak. Hogy csak pár nevet ragadjunk ki, a színészek között szerepelnek e visszaemlékezésben Blaháné, Egressy Gábor, Feleki Miklós, Jókainé Laborfalvi Róza, Jászai Mari, E. Kovács Gyula, Nagy Imre, Szerdahelyi Kálmán, Szigeti József, Tóth Ede, Tóth József, Vízvári Gyula stb. Kassainak jó szeme van, de különös értéke igazmondása. Szinte túlzott aggályoskodással törekszik arra, hogy senkiről se mondjon hamisat, különösen azokról ne, akikkel az élet szembeállította. Jellemző e tekintetben Jászai Marinak jellemzése, aki tudvalevőleg 4 és fél évig felesége volt. Általános kortörténeti szempontból szomorúan érdekes, hogy a család, legalább addig, míg az emlékezések tartanak, nem játszott komoly szerepet Kassai életében. Katolikusnak keresztelték, de hitét hamarosan elvesztette. Sokat megmagyaráz azon idők szelleme, de nem utolsó sorban a katolikus alsóiskolázás és vallásos nevelés elhanyagolt volta nem egy helyen, így Kassai szülőhelyén. Az emlékezése nyelve itt-ott kissé különös, de általában eleven és élvezetes. A kiadó rövid utószóban foglalja össze Kassai életének adatait és jellemzi tömören emberi és művészi egyéniségét. Kocsis Lénárd dr. Németh László: Kocsik szeptemberben. — Szerdai fogadónap. 2 kötet. Franklin-Társulat kiadása Budapest. E két regény a „bogárdi diófa" (V. ö. Tükör IV, 787. 1.) alatt fogant nagyszerű koncepciónak, az Utolsó kísérlet című hatalmas regényciklusnak első és harmadik része. A második rész az Alsóvárosi búcsú két kötete. (Ennek ismertetését 1. a P. Sz. 1940. 1. számában.) Mind a három rész, egy nagy tehetség művészi megnyilatkozása, aki komolyan akarja a magyar élet javítását, és mivel a magyar életet mai formájában magyarságunkra végzetesnek találja, „utolsó kísérletként" össze akarja foglalni ezt az életet egy, a parasztság köréből tudósnak készülő, kálvinistának született, katolikus szerzetes-iskolában nevelt rendkívül tehetséges és érzékeny lelkű alakban, aki így mintegy a magyar élet szintézisét jelképezi. A három rész közül az első, a „Kocsik szeptemberben" a legértékesebb. Konok kitartással, kemény zárkózottsággal törekszik a kis Jó Péter az iskoláztatás felé. Vágyának beteljesülése hasonlóképen konok apjának akaratán majdnem meghiúsul. Ez a „Deák Ferenc kucsmában" világosan látja az életet, paraszti öntudatában nem sokra becsüli a faluról elkerülteket. Ő embert akar fiából nevelni, kemény falusit, saját maga urát. Mégis győz a gyermek oka-