Pannonhalmi Szemle, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1994 / 1. szám
'94 Il/l -i nyitva volt füled a szitkokra és káromlásokra, bárcsak süket fülem nyitva volna a szegények kiáltására. Szád ecetet és epét ivott, bárcsak hazug szám igazat és okosat szólna. Kitártad kezedet a kereszten, bárcsak kinyújtanám fukar kezemet a szűkölködőknek. Szegek szegezték le lábadat, vajha téveteg lábam helyes ösvényen haladna. Lándzsa nyitotta meg oldaladat, nyissam meg szívemet bűnvallással s valljam be sebemet. Egész tested a halál szorítását szenvedte; add, hogy elenyésző testem a te tagoddá legyen. (Canterbury Szent Anzelm)