Pannonhalmi Szemle, 1994 (2. évfolyam, 1-4. szám)

1994 / 1. szám

'94 Il/l -i nyitva volt füled a szitkokra és ká­romlásokra, bárcsak sü­ket fülem nyitva volna a szegények kiáltására. Szád ecetet és epét ivott, bárcsak hazug szám igazat és okosat szólna. Kitártad kezedet a ke­reszten, bárcsak kinyúj­tanám fukar kezemet a szűkölködőknek. Sze­gek szegezték le lábadat, vajha téveteg lábam he­lyes ösvényen haladna. Lándzsa nyitotta meg oldaladat, nyissam meg szívemet bűnvallással s valljam be sebemet. Egész tested a halál szo­rítását szenvedte; add, hogy elenyésző testem a te tagoddá legyen. (Canterbury Szent Anzelm)

Next