Pannonhalmi Szemle, 1999 (7. évfolyam, 1-4. szám)

1999 / 1. szám

1999 VII/1 „M­indennél jobban szeresd a csendet; olyan gyümölcsöt hoz az benned, amit a nyelv képte­len leírni. Kezdetben kény­szerítjük magunkat, hogy el­hallgassunk. Később azon­ban az elcsendesedésből ma­gából születik valami ben­nünk, ami a csendhez von minket. Adja meg neked az Isten, hogy megérezd ezt a valamit, ami a csendből szü­letik... Ha eszerint irányítod életed napjait, egy idő után szívedben bensőséges nyu­galom és szelídség születik, a testet pedig mintha erő von­­zaná arra, hogy elidőzzék a csendben... Míg a csend az el­jövendő világ misztériuma, a beszéd a jelen világ eszköze. ” Szír Szent Izsák

Next