Pannonia, 1898. április-június (27. évfolyam, 74-146. szám)
1898-04-01 / 74. szám
Péntek, április I Kassa, 1898 Előfizetési árak: Egész évre 16 ft. —kr- Fél évre 5 ft. kr. Negyedévre 2 ft. 50 kr. Egy hóra 1 ft — kr. Egyes szám 4 kr. Hirdetések a legolcsóbb díjszabás szerint felvétetnek a kiadóhivatalban : ilj. Nauer Henrik könyvnyomdájában Kassán, Kossuth Lajos -utcza x6. szám alatt. XXVII. évf., 74. szám Hirdetéseket felvesz azonkívül: Budapesten : Eckstein Bernát, Goldberger A. V., Blockner J., Fischer J. D. — Bécsben: Mosse Rudolf, Haasenstein & Vogler, Schalek Henrik, Oppelik A., Danneberg J., Dukes M. — Frankfurt: Daube G. L. & Co. — Hamburgban : Károly- & Liebmann. FOXIXTXZ&AX, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőség, hová a kéziratok és levelek intézendők, Kassán Kossuth Lajos utcza 16. szám alatt. ? Felelős szerkesztő : Dr. HOHENAUER I. Társszerkesztő : LEKLY GYULA. Kiadóhivatal, ahová a hirdetések és előfizetési pénzek küldendők. Kassán Kossuth Lajos utcza 16. A bécsi menazseria. (W. F.) Találóbb és jellemzőbb czimet ennek a gyülekezetnek, mely jelenleg Ausztria ügyeit intézi, adni nem lehet. Közönségesen ugyan Reichsrathnak nevezik és feladata Ausztria alkotmányának megőrzése, a nép által beléje helyezett bizalom kiérdemlése, szóval Ausztria érdekeinek előmozdítása, de az érdemes testület régen túltette magát ezen az állásponton és egy eddig a czivilizált világ előtt ismeretlen parlamentarizmust teremtett, amelynek fő jellemvonásai a padok és székek összetörése, az elnöknek papírgaluskákkal való megdobálása és legazemberezése, bőgés, ordítás és a magyarfalás Az antiszemita dühöngök tombolásait nem említem, mert ez utoljára is elvnézet és párt, amely miatt tiszteletreméltó egyén lehet az illető. (Páter Molnár, Johann Asbóth, Mócsy bácsi). Csak néztük egy ideig ennek a gyülekezetnek a „tanácskozásait“, néztük a szenvedélyek őrült tánczát, a beállott delirium tremens következményeit, hallgattuk a dühtől fulladozó szónokok förmedvényeit és legfölebb szánó mosolyunk volt számukra. Ez egy fél év előtt volt. Ma azonban megváltoztak a viszonyok. A szánó mosolyt az aggódó gond váltja fel. Azt hittük, hogy az az eszeveszett népség annyira összegabalyodott, hogy más, mint Reichsrath feloszlatása és új válaszatások elrendelése nem marad hátra. Mi történik azonban ? Az üléseket elnapolják, a korona enged a kényszernek, elfogadja a szerencsétlen kezű Badeninek a demissióját és a bürokrata Gautschot bízza meg egy új kormány megalakításával. A Gautsch-féle átmeneti kabinet rövid két hónap múlva kimúl és helyét a „vaskezű“ Thun grófnak adja át. Thun a lehető legkedvezőtlenebb auspiciumok mellett kezdi meg kormányzatát. Az újra összehívott Reichsrath folytatja, ahol elhagyta tavaly és mi sürgetni kezdjük kormányunkat, hogy miután ilyen önmagával meghasonlott népséggel tárgyalni nem lehet, május elsejétől és a vele kiegyezési határidejétől mindössze egy hónap választ el, ne tétovázzék többé és alkalmazza törvényadta jogát, használja a kiegyezésre nézve az 1867. évi XII. t.-czikket, mely Magyarországnak Ausztriában létrejött kivételes állapotok esetére szabad, önrendelkezést biztosít. Bánffy pedig hallgatott vagy successive kitért ,a határozott válasz elől. Mintha csak sejtette volna, amit mi véges eszünkkel belátni nem voltunk képesek. Mert egy szép reggelen csak arra ébredtünk, hogy a bécsi menazséria megszelídült. A megszokott, csak lexiconban található kifejezések helyett gyöngéd „fegyencz, gazember“ czímeket osztogattak a Reichsrathban s az egész világsajtó ily módon adott kifejezést bámulatának: A Reichsrath ülése — botrány nélkül. Nekünk ez a szörnyű összebarátkozás első pillanattól fogva nem tetszett, mert sejtettük, hogy mi van a kulisszák mögött. És aggódó sejtelmünk valóvá lett. Az összegyűlt, egymást kanál vízbe megfojtani kész nemzetiségek félretéve százados haragot, szenvedélyt és gyűlöletet, békecsókot lehelnek egymás ajakára, hogy szövetkezve, közös erővel annál biztosabb sikerrel rohanjanak a közös ellenségnek — a magyarnak. Nem elég, hogy a végső határig fokozott, erőnket túlhaladó járulékunkat a közösügyes kiadásokhoz emelni akarják, nem elég, hogy nélkülünk existencziájuk megingását be nem látják, hanem a legszemérmetlenebb módon nekünk rohannak s tele szájjal okádják reánk a leggaládabb, legundoritóbb hazug rágalmakat. Ők nem fognak velünk tárgyalni, velünk, a kiknek a morálról fogalmunk sincs, a kik parasztjainkat halomra lövetjük és gyilkoltatjuk, akik Dreyfus gyermekének czuborkákat küldünk és Piquartnak diszkardot ajánlunk. Ők nem fognak velünk tárgyalásba bocsátkozni a kiegyezési javaslatok miatt, hanem kordont fognak vonni, hogy a mi pestises szellemi irányunk és züllöttségünk át ne menjen valahogy hozzájuk. Kedves Daszynszky úr! Ön mondta e szép szavakat a Reichsrath tegnapelőtti ülésén pártja óriási tetszése mellett, elnöki rendreutasítás nélkül. Kedves Daszynszky úr! Mi önre nem i* haragszunk, mi mint minden velünk ellenkező véleményt, az önét is méltányoljuk. Önnek meggyőződése, hogy mi rablók és gyilkosok vagyunk. Ám éljen ön ezen véleményében az emberi kor legvégső határáig, még azon túl is, emiatt sem az európai concert harmóniája, sem a mi álmunk megzavarva nem lesz, hanem néhány szavunk van az osztrák képviselőház elnökének viselkedésére vonatkozólag parlamentünkhöz és kormányunkhoz. Nagyon rövid idő múlva a két ház asztalára kerülnek a kiegyezési javaslatok és összeülnek a kvótabizottságok. Reméljük, hogy Daszynszky osztrák képviselő tegnapelőtti beszédét és az elnök hallgatását a mi férfiaink méltányolni fogják és ezeknek a hatása alatt fognak a döntő küzdelembe menni. Vagy — vagy! És egyik esetben sem mi fogjuk a rövidebbet húzni. Vagy marad minden a régiben és nem emeljük a kvótát, vagy ha ez nem tetszenék lajtántúli szomszédainknak, ám tessék: szakítsunk, ennek sem mi fogjuk kárát vallani. Harmadik utat nem ismerünk és nem szabad ismernie a kormánynak sem. Lapu.n. 3c xanai náma Q oldalra, terjed.