Pannonia, 1898. július-szeptember (27. évfolyam, 147-222. szám)
1898-07-01 / 147. szám
2. oldal j „PANNÓNIA“ 1898. Julius 1 fejteni, a midőn éhséggel, szomjjal daczolva, fentartotta magát. Az aránylag csekély számú spanyol csapatok és a szintén nem nagy számú lakosság, a felkelők lázongásai és a benszülöttekből álló csapatok árulásai közepette, nyolcz hétig állott helyt. Spanyol forrásból eredő hírek szerint is azonban tovább nem bírta s megadta magát. Camarra tehát már nem találja spanyol kézben Manilát s így legfőbb teendője az volna, hogy Rios tábornokkal az összeköttetést elérje, s azzal egyetértőleg megállapított terv szerint Deweyt legyőzze s Manilát visszafoglalja, még mielőtt az amerikaiak segédhajóhada megérkezik. A feladat nem könnyű, de keresztülvihető, s az amerikaiak elhamarkodva cselekedtek, a midőn a Fülöp szigeteket már végleg eligérték. Ámde Camarra hajóhada nagyon hiányozni fog a kubai vizeken, ahol Cervera már szorongva várta, hogy kritikus helyzetéből kiszabadítsa Amennyivel javulnak tehát a spanyol esélyek a Fülöpszigetekre vonatkozólag, annyival válságosabbá válhatik a helyzetük Kuba szigete körül. A spanyol kormány ugyan épen most szervez egy újabb hajóhadat — amely egészen új hadihajókból áll — amelyet a kubai vizekre akar küldeni, de kérdés, Cervera be tudja e várni annak a megérkeztét. Másképen áll azonban a szárazföldi csapatokkal Ha igaz az, hogy a spanyoloknak annyi katonájuk van Kuba szigetén, mint amennyit bevallanak, akkor a húszezer amerikai katona partraszállásának semmi komolyabb jelentősége nem lehet, mert csúf vereséget kell, hogy szenvedjenek, sőt az sincs kizárva, hogy azokat elfoghassák. Számításunkat a következő alapra fektetjük. Santiago de Kubánál, ahol az amerikai csapatok, számszerint 20.00 em i ber, — partra szálltak, a spanyoloknak mintegy 14 ezer harczedzett, s az éghajlatot eltűrő jól felfegyverzett katonasága van, akiket egy vitéz, ügyes tábornok, Linares vezényel. Már most, ha Shafter tábornok a felkelők összes csapataival egyesül is, és Santiago de Kubát akarja elfoglalni, úgy nagyon kevés embere van, mert tekintve azt, hogy a santiagói minden kis tért, minden bozótot, nagy emberáldozat árán foglalhat el, s hogy a város lakossága is a spanyolok részén harczol, okvetlenül vereséget fog szenvedni, ha csak a védőket az éhínség megadásra nem kényszeríti. Van azonban egy másik fontos mozzanat is, amelyet az amerikaiak figyelmen kívül hagytak, amelyik pedig reájuk nézve éppen a legnagyobb veszedelmet rejti magában. Ugyanis Blanco tábornagy Pando tábornokot 10.000 katonával Linares tábornok segítségére küldte, aki gyorsmenetben közeledik rendeltetési helye felé, s ha sikerül neki hat-nyolc napon belül Santiago közelébe érkezni, úgy az amerikaiak biztos vereség elé néznek. Shafter tábornok kirendelte Garcia felkelő vezért, hogy csapatjával állja útját Pandonak és zárja el az útját, azonban ez olyan naiv küldetés, hogy ezen csak nevetni lehet. 3000—4000 felkelővel útját állani 10,000 rendes sorkatonaságnak, ennek a lehetősége csak a fantázim létezhetik, s hogy egy tapasztalt tábornok ennek a lehetőségében bízik, az őrültséggel határos. Hamis győzelmek világgá bocsájtásával és nagyképűsködéssel ütközetet még sohasem nyertek meg, mióta a háborúskodást feltalálták. Hogy pedig, ha Pando egyesül Linaressel, a spanyolok tönkre teszik az amerikaiak és felkelők egyesült csapatait, az oly bizonyos, mint kétszer kettő négy. A spanyoloknak lehet reménységük, hogy úgy Manilánál, mint Kubán még rendbe hozhatják ügyüket, számba nem véve természetesen azt az óriási költséget, amibe az ilyen formán még a jövő évbe is benyúló hadviselés kerül. Csak elcsüggedni és kétségbeesni nem szabad. Az amerikaiak azzal ijesztik a spanyolokat, hogy ha Camarra csakugyan a Fülöp szigetek felszabadítására indul, s ezekről hozzájuk biztos értesítés érkezik, úgy egy hajóhadat fognak küldeni keresztül az atlanti óczeánon, amely az európai Spanyolországot fogja megtámadni és kikötőit összebombázni. Azt hisszük, ezt még meggondolják az amerikai vezető körök, mert ez minden valószínűség szerint csúfos kudarczczal végződnék. Különben nem áll még olyan jól az ügyük, odaát az Antilláknál sem, hogy már a háború szinterét európai Spanyolországba is áttehetnék. Sőt meg vagyunk győződve arról, hogy odaát Santiago de Kubánál is ők fogják a rövidebbet húzni. Károssá Ödön. is A branyiszkói ütközet, Szepesváralja, junius 26. Az idén lesz ötven éve annak, hogy a mi derék honvédeink győzelmes csatát arattak a Branyiszkó hegy csúcsán. Azóta alig múlt el egy év is, hogy fönn a honvédek vérétől áztatott hegycsúcson ünnepélyt ne rendeztek volna. A „PANNÓNIA“ TÁRCZÁJA. Fürdő-levél. Bártfa-fürdő, jun. 29. Kedves Szerkesztő Úr ! Hallom, hogy Kassán, az én drága városom falai között kiütött, illetve beütött a kánikula és a velejáró uborkaszezon. Hallom és mosolygok rajta. Mosolygok, mert ez itten az erdő övezte hegyes vidéken, a melynek szépségeiről irni sem merek, gyönge lévén az én tollam, ahhoz ismeretlen fogalom. A magas bérczekről Lengyelország felől jövő hűvös szellő kellemessé teszi az ittartózkodást s sohasem lesz a jég oly tikkasztóan forró, mint pl. Kassán. Ami pedig az uborkaszezont illeti, annak épen ellenkezőjét éljük e gyönyörű, kedves fürdőhelyen. Régen volt annyi vendég Bártfán, mint ez idén s oly eleven pezsgő sem volt soha a társaság, mint most. Különösen a fővárosi vendégek teszik élénkké, kedélyessé, vidámmá az életet s a kitünően szervezett czigányzene, a kurfalonban naponként tartott kisebbszerű improvizált hangversenyek nagyban hozzájárulnak a közönség szórakkoztatásához. Pár nap múlva megnyitják az uj karfalont, amely a régi posta helyén épült imponsáns kétemeletes palotában van s oly módon lesz berendezve, hogy bármely európai hirü fürdőnek is büszkeségére válnék. Szokás, hogy az ilyen fürdőlevelekben a társaság typikus vagy közismert alakjait is bemutatják, én sem térek el tehát a szokástól s mosolyogjon kedves szerkesztő úr, mert csak édes mosollyal lehet tárgyalni a társaság azon alakjairól, akiket nagy vonásokban, amateur-felvétellel lephotografálok 1) lapja olvasói részére. Négy hölgy képezi az elite társaság körülrajongott központját Malvin, Hajnalka, Elza és Margit. Ugy-e szép nevek ? És a tulajdonosnőjük, Malvin kisasszony budapesti leány, komolynak igyekszik lenni s a komoly arcz pompásan áll általános feltűnést keltő hosszú barna hajához Szép elegáns megjelenésű, hogy is mondjam van benne u. n. fővárosi »sik«. Rövid idő alatt kedves szellemességével meghódította a fiatalság szivét, amely úgy rajongja körül, mint a bolygók a napot. Közkedveltté tette magát a kursalonban előadott művészies zongorajátékával is. Hajnalka! Oh mily ideális név! Mit gondol kedves szerkesztő úr, milyen lehet egy hölgy, egy fiatal 15—16 éves leányka (ez még ilyenkor nem indiskréczió) akit Hajnalkának hívnak ? Eltalálta. Aranyos, könnyed, mint egy virágszál, üde s romlatlan. Rövid idő alatt kedvencze lett a társaságnak. Elza ! Régi dolog hogy minden Elza szép, kedves és szeretetreméltó. És ez az igazság itt hatványozott mértékben érvényes. Elza kisasszony bécsi leány s ennivaló kedvességgel töri a magyar nyelvet. Kedves, közlékeny, barátságos, csevegő és ábrándos mindenek felett. Ennek az ábrándosságának van egy csalhatatlan barometerje : a regény . . . Nos ítéljen szerkesztő úr, Elza Beniczkyné Bajza Lenke regényeit olvassa . . . Azt mondja, hogy szívének egyik fele Bécsben van, a másik fele a mienk. Azt a tanácsot adtam neki, hogy ne kvótázzék, hanem adja a szívét egészen nekem, pardon nekünk. Nem szólt, csak mosolygott. Margit ! Csinos, eleven temperamentumú kis leány, akivel éppen úgy lehet komoly dolgokat tárgyalni, mint amilyen naiv szeretetreméltósággal fogadja a tréfákat. Ne higyjék önök kassaiak, hogy ezzel a négy hölgygyel ki van merítve a társaság hölgyeinek minden jó és szép tulajdonsága. Oh, vannak ezeken kívül igen sokan olyanok akiket csak látásból vagy kevésbbé ösmerek s azért nem is mutatom be őket. Egyelőre fogják csak ezt a négy kedves photográfiát mutatóul, hadd lássák, milyenek a mi hölgyeink. De aki nem szereti is a társaságot, az is megtalálja gyönyörűségét a természet szépségeiben, amelyeket pazarul árasztott reánk a teremtés. Szóljak- e azokról a páratlan szép fenyvesekről, amelyek a fürdőt környezik, szóljak-e a gyönyörű kiránduló helyekről, a melyek nagy számban állanak a vendégek rendelkezésére s melyek között legszebb a zborói várrom? Hiszen azokat a kassai közönség nagy része ösmeri s leírásukba nem is bocsátkozom. Elég az hozzá, elragadóan szépek s