Pannonia, 1898. július-szeptember (27. évfolyam, 147-222. szám)

1898-07-01 / 147. szám

2. oldal j „PANNÓNIA“ 1898. Julius 1 fejteni, a midőn éhséggel, szomjjal daczolva, fentartotta magát. Az aránylag csekély számú spanyol csapatok és a szintén nem nagy számú lakosság, a felkelők lázongásai és a benszülöttekből álló csapatok árulásai közepette, nyolcz hétig állott helyt. Spa­nyol forrásból eredő hírek szerint is azon­ban tovább nem bírta s megadta magát. Camarra tehát már nem találja spanyol kézben Manilát s így legfőbb teendője az volna, hogy Rios tábornokkal az összeköt­tetést elérje, s azzal egyetértőleg megálla­pított terv szerint Deweyt legyőzze s Ma­nilát visszafoglalja, még mielőtt az ameri­kaiak segédhajóhada megérkezik. A fel­adat nem könnyű, de keresztülvihető, s az amerikaiak elhamarkodva cselekedtek, a midőn a Fü­löp szigeteket már végleg eligérték. Ámde Camarra hajóhada nagyon hiányozni fog a kubai vizeken, a­hol Cer­­vera már szorongva várta, hogy kritikus helyzetéből kiszabadítsa A­mennyivel ja­vulnak tehát a spanyol esélyek a Fülöp­­szigetekre vonatkozólag, annyival válságo­sabbá válhatik a helyzetük Kuba szigete körül. A spanyol kormány ugyan épen most szervez egy újabb hajóhadat — a­mely egészen új hadihajókból áll — a­melyet a kubai vizekre akar küldeni, de kérdés, Cervera be tudja e várni annak a meg­érkeztét. Másképen áll azonban a szárazföldi csapatokkal Ha igaz az, hogy a spanyo­loknak annyi katonájuk van Kuba szigetén, mint a­mennyit bevallanak, akkor a húsz­ezer amerikai katona partraszállásának semmi komolyabb jelentősége nem lehet, mert csúf vereséget kell, hogy szenvedje­nek, sőt az sincs kizárva, hogy azokat el­foghassák. Számításunkat a következő alapra fektetjük. Santiago de Kubánál, a­hol az­­ amerikai csapatok, számszerint 20.00­­ em­ i ber, — partra szálltak, a spanyoloknak mintegy 14 ezer harczedzett, s az éghajla­tot eltűrő jól felfegyverzett katonasága van, a­kiket egy vitéz, ügyes tábornok, Linares vezényel. Már most, ha Shafter tábornok a fel­kelők összes csapataival egyesül is, és Santiago de Kubát akarja elfoglalni, úgy nagyon kevés embere van, mert tekintve azt, hogy a santiagói minden kis tért, minden bozótot, nagy emberáldozat árán foglalhat el, s hogy a város lakossága is a spanyolok részén harczol, okvetlenül ve­reséget fog szenvedni, ha csak a védőket az éhínség megadásra nem kényszeríti. Van azonban egy másik fontos moz­zanat is, a­melyet az amerikaiak figyel­men kívül hagytak, a­melyik pedig reájuk nézve éppen a legnagyobb veszedelmet rejti magában. Ugyanis Blanco tábornagy Pando tábornokot 10.000 katonával Linares tábornok segítségére küldte, a­ki gyors­menetben közeledik rendeltetési helye felé, s ha sikerül neki hat-nyolc­ napon belül Santiago közelébe érkezni, úgy az ame­rikaiak biztos vereség elé néznek. Shafter tábornok kirendelte Garcia felkelő vezért, hogy csapatjával állja útját Pandonak és zárja el az útját, azonban ez olyan naiv küldetés, hogy ezen csak nevetni lehet. 3000—4000 felkelővel útját állani 10,000 rendes sorkatonaságnak, ennek a lehető­sége csak a fantázi­­­m létezhetik, s hogy egy tapasztalt tábornok ennek a lehető­ségében bízik, az őrültséggel határos. Ha­mis győzelmek világgá bocsájtásával és nagyképűsködéssel ütközetet még sohasem nyertek meg, mióta a háborúskodást fel­találták. Hogy pedig, ha Pando egyesül Linaressel, a spanyolok tönkre teszik az amerikaiak és felkelők egyesült csapatait, az oly bizonyos, mint kétszer kettő négy. A spanyoloknak lehet reménységük, hogy úgy Manilánál, mint Kubán még rendbe hozhatják ügyüket, számba nem véve ter­mészetesen azt az óriási költséget, a­mibe az ilyen formán még a jövő évbe is be­nyúló hadviselés kerül. Csak elcsüggedni és kétségbeesni nem szabad. Az amerikaiak azzal ijesztik a spanyo­lokat, hogy ha Camarra csakugyan a Fü­­löp szigetek felszabadítására indul, s ezek­ről hozzájuk biztos értesítés érkezik, úgy egy hajóhadat fognak küldeni keresztül az atlanti óczeánon, a­mely az európai Spanyolországot fogja megtámadni és ki­kötőit összebombázni. Azt hisszük, ezt még meggondolják az amerikai vezető körök, mert ez minden valószínűség sze­rint csúfos kudarczczal végződnék. Külön­ben nem áll még olyan jól az ügyük, odaát az Antilláknál sem, hogy már a há­ború szinterét európai Spanyolországba is áttehetnék. Sőt meg vagyunk győződve arról, hogy odaát Santiago de Kubánál is ők fogják a rövidebbet húzni. Károssá Ödön. is A branyiszkói ütközet, Szepesváralja, junius 26. Az idén lesz ötven éve annak, hogy a mi derék honvédeink győ­zelmes csatát arattak a Branyiszkó hegy csúcsán. Azóta alig múlt el egy év is, hogy fönn a honvédek vérétől áztatott hegycsúcson ünne­pélyt ne rendeztek volna. A „PANNÓNIA“ TÁRCZÁJA. Fürdő-levél. Bártfa-fürdő, jun. 29. Kedves Szerkesztő Úr ! Hallom, hogy Kassán, az én drága városom falai között kiütött, illetve be­ütött a kánikula és a velejáró uborkasze­zon. Hallom és mosolygok rajta. Mosoly­gok, mert ez itten az erdő övezte hegyes vidéken, a melynek szépségeiről irni sem merek, gyönge lévén az én tollam, ahhoz ismeretlen fogalom. A magas bérczekről Lengyelország felől jövő hűvös szellő kel­lemessé teszi az ittartózkodást s sohasem lesz a jég oly tikkasztóan forró, mint pl. Kassán. A­mi pedig az uborkaszezont illeti, annak épen ellenkezőjét éljük e gyö­nyörű, kedves fürdőhelyen. Régen volt annyi vendég Bártfán, mint ez idén s oly eleven pezsgő sem volt soha a társaság, mint most. Különösen a fővárosi vendé­gek teszik élénkké, kedélyessé, vidámmá az életet s a kitünően szervezett czigány­­zene, a kurfalonban naponként tartott ki­­sebbszerű improvizált hangversenyek nagyban hozzájárulnak a közönség szóra­k­­koztatásához. Pár nap múlva megnyitják az uj kar­­falont, a­mely a régi posta helyén épült imponsáns kétemeletes palotában van s oly módon lesz berendezve, hogy bármely európai hirü fürdőnek is büszkeségére válnék. Szokás, hogy az ilyen fürdőlevelek­­ben a társaság typikus vagy közismert alakjait is bemutatják, én sem térek el tehát a szokástól s mosolyogjon kedves szerkesztő úr, mert csak édes mosol­lyal lehet tárgyalni a társaság azon alakjairól, a­kiket nagy vonásokban, amateur-felvé­­tellel lephotografálok 1) lapja olvasói ré­szére. Négy hölgy képezi az elite társaság körülrajongott központját Malvin, Hajnalka, Elza és Margit. Ugy-e szép nevek ? És a tulajdonosnőjük, Malvin kisasszony budapesti leány, komolynak igyekszik lenni s a komoly arcz pompásan áll általános feltűnést keltő hos­­­szú barna hajához Szép elegáns megjele­nésű, hogy is mondjam van benne u. n. fővárosi »sik«. Rövid idő alatt kedves szellemességével meghódította a fiatalság szivét, a­mely úgy rajongja körül, mint a bolygók a napot. Közkedveltté tette ma­gát a kursalonban előadott művészies zon­gorajátékával is. Hajnalka! Oh mily ideális név! Mit gondol kedves szerkesztő úr, milyen lehet egy hölgy, egy fiatal 15—16 éves leányka (ez még ilyenkor nem indiskréczió) a­kit Hajnalkának hívnak ? Eltalálta. Aranyos, könnyed, mint egy virágszál, üde s rom­latlan. Rövid idő alatt kedvencze lett a társaságnak. Elza ! Régi dolog hogy minden Elza szép, kedves és szeretetreméltó. És ez az igazság itt hatványozott mértékben érvényes. Elza kisasszony bécsi leány s ennivaló kedvességgel töri a magyar nyelvet. Ked­ves, közlékeny, barátságos, csevegő és ábrándos mindenek felett. Ennek az ábrán­dosságának van egy csalhatatlan barome­­terje : a regény . . . Nos ítéljen szerkesztő úr, Elza Beniczkyné Bajza Lenke regé­nyeit olvassa . . . Azt mondja, hogy szí­vének egyik fele Bécsben van, a másik fele a mienk. Azt a tanácsot adtam neki, hogy ne kvótázzék, hanem adja a szívét egészen nekem, pardon nekünk. Nem szólt, csak mosolygott. Margit ! Csinos, eleven temperamen­­tumú kis leány, a­kivel éppen úgy lehet komoly dolgokat tárgyalni, mint a­milyen naiv szeretetreméltósággal fogadja a tréfákat. Ne higyjék önök kassaiak, hogy ezzel a négy hölgygyel ki van merítve a társa­ság hölgyeinek minden jó és szép tulaj­donsága. Oh, vannak ezeken kívül igen sokan olyanok a­kiket csak látásból vagy kevésbbé ösmerek s azért nem is mutatom be őket. Egyelőre fogják csak ezt a négy kedves photográfiát mutatóul, hadd lássák, milyenek a mi hölgyeink. De a­ki nem szereti is a társaságot, az is megtalálja gyönyörűségét a termé­szet szépségeiben, a­melyeket pazarul árasztott reánk a teremtés. Szóljak- e azok­ról a páratlan szép fenyvesekről, a­melyek a fürdőt környezik, szóljak-e a gyönyörű kiránduló helyekről, a melyek nagy szám­ban állanak a vendégek rendelkezésére s melyek között legszebb a zborói várrom? Hiszen azokat a kassai közönség nagy része ösmeri s leírásukba nem is bocsát­kozom. Elég az hozzá, elragadóan szépek s

Next