Pannonia, 1899. július-szeptember (28. évfolyam, 149-214. szám)
1899-07-02 / 149. szám
Í-Sll/ jm Kassa, I&39. Előfizetési árak: Egész évre xo ft. — kr Fél évre 5 ft. kr. Negyedévre 2 ft. 50 kr. Egy hóra 1 ft — kr. Egyes szám 4 kr Hirdetések a legolcsóbb díjszabás szerint felvétetnek a kiadóhivatalban : ffj. Nauer Henrik könyvnyomdájában Kassán Kossuth Lajos - utcza 16. szám alatt: tv.c .37280 Vasárnap, július 2. XXVIII. évf., 149. szám. Hirdetések felvétetnek: Bpesten: ^Általános Tudósitók, Eckstein B. Goldbereer A. V., Blockner J, Fischer J. D. — Becs. oen: Mosse Rudolf. Haasenstein & Vog r, Schalek Henrik, tippelik A., Danneberg J., Dukes M. — Frankfurt: Daube G. L. & Co. — Hamburgban : Károly, & Liebmann. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Szerkesztőségi hová a kéziratok és levelek intézendők, Kassán Kossuth Lajos utcza 16. szám alatt. Főszerkesztő : LEKLY GYULA. A szerkesztésért felelős : MIKLÓS GYULA. Kiadóhivatal, ahová a hirdetések és előfizetési pénzek küldendők. Kassán Kossuth Lajos utcza 16. Az uj színház megnyitása. (L. Gy.) Az uj színház belsejében serényen folyik a munka, hogy a gyorsan közeledő megnyitásra teljesen elkészülve, nemzeti kulturális feladatát akadálytalanul megkezdhesse. Ez a megnyitási ünnepély foglalkoztatja társadalmunk azon rétegeit, melyek részint hivatásból, részint meleg érdeklődésből a magyar kultúra közeledő igazi nemzeti ünnepét fényessé, magasztossá óhajtják tenni, hogy az ne csak Kassa város, hanem az egész magyarság emlékezetes ünnepe legyen. És ez nagyon helyes, mert minél magasabb hullámokat ver az érdeklődés s minél szélesebb mederben mozgatja meg a társadalmat, annál lélekemelőbb, annál kihatóbb lesz a megnyitás s az emlékéhez, mint a nemzeti kultúra új stádiumához fűződő benső melegség, a nemzeti érzelem s hazaszeretetnek minél impozánsabb megnyilatkozása fogja meghozni ama gyümölcsöket, melyek a magyarság szempontjából itt a felvidéken annyira fontosak. A megnyitás kérdése a városi közgyűlésből indult ki egy elhangzott indítvány alakjában, mely bár általános tetszésben részesült, a színügyi bizottság más nézete folytán nem érvényesülhetett. A megnyitás tekintetében eddig csak egy bizonyos, az tudniillik, hogy a sablonszerű prolog nem fog elmaradni. A többire nézve még nincs teljes megállapodás. Lapunk hasábjain a kérdés megvitatásának tág teret nyitottunk s akik figyelemmel kísérték az itt kifejezésre juttatott nézeteket, azt a meggyőződést meríthették, hogy ezen vélemények a kellő alapokat nem nélkülözték. A megnyitás mikéntjére nézve a külső ünnepség formájától eltekintve, két különböző nézet nyilvánult. Az egyik: a tömeges, azon nézetet vallotta, hogy az új színházat az oda szerződtetett társulat nyissa meg; a másik nézet az ország első intézetének intendánsa által felajánlott azon módozatot védte, hogy a főváros elsőrendű művészeinek a felléptetésével kell a hazafias ünnepet emlékezetessé tenni. Tagadhatlanul megvan a maga helyes indoka annak is, hogy midőn a magyar kultúrának egy új templomot avatnak fel, hát az ünnepség nagyobbszerűvé, vonzóbbá tételére a művészet legelső soraiból hívjuk meg azokat, kik minden bizonnyal lelkük mélyéből örvendenek azon, hogy a nemzeti kultúra egy új középponttal gazdagodott. Ez olyan trad cziós szokás már, talán azért, mert a tőlünk távolabb eső egyének nagyobb hatást gyakorolnak reánk, mint a közvetlen közelünkben levők, talán azért, mert a rendkívüliségben a még na p „PANNÓNIA“ TÁRCZÁJA. Gyilkos. Zentay Oszkár, a legfelsőbb miniszteri fogalmazó hirtelen felpattant heverő helyzetéből, mintha vipera csípte volna meg, aztán felcsapta a czvikkerét, még egyszer átbetűzte azt a rövid hírt, amely igen szűkszavúan elmondja, hogy a ládi molnár leányát szerelemféltésből a zugó malom kerekei alá rántotta magával egy deli molnárlegény. Szász István, ki vőlegénye volt a leánynak. Ennyi volt a hir; ilyet már valószínűleg igen sokat olvasott a fogalmazó ur minden izgalom nélkül, pedig talán amazoknak is volt oly tragikus alapjuk s folytatásuk mint ennek, de véletlenségből ezt a molnár leányt, a Kémecs András uram Julis lányát, ismerte is. Talán tiz napja sincs, hogy haza jött Ládról, hol Baán Gazsinál volt nyulászni s csak úgy engedte el Gazsi, hogy visszamegy pár napra. Érdekelte ez a szerelmi dolog, pár óra múlva már a vonaton ült, a vadászatra induló fővárosi ember összes szerelvényeivel elkészülve s nehezen várta a ládi állomást. Váratlanul jött, gyalog kellett a Baán Gazsi ősi kúriájáig mennie, amit enyhített az idő hűs, kellemes volta. Andalogva ment mindig és a bolondos szerelmi história járt a fejében. Észre sem vette, hogy már ott áll a malompatak hidján, ahol pár lépésnyire zúgva forog az életpusztító nagy kerék. A leányra gondolt. Nem régen itt állott mellette üde, kifejlett szépségének teljében.Dús, szőke haja simán volt fésülve, hatalmas fonatban pihent a vállán, kivágott ingvállán a színes kendő derekán átkötve, hogy csak alig engedett látni valamit a fehér, telt nyakból. Karját, mely fehér s gömbölyű volt, szabadon hagyta; a csipkés ingváll s a sokránczó szoknya alól apró csizmákba bujtatott kicsi lábai látszottak. Szemre való, üde, szép teremtés volt , a falusi lányok ostoba kiváncsiságával. Itt állt előtte, mintha még most is látná kíváncsian bámuló szemeit, a mint az óralánczán függő apróságra lopva tekintenek s amint lángra gyűl arcza egy pár banális bókra. Mert biz’ ő mondott neki szépeket s volt igaz is belőle, aztán meg a nyári, világos, összeválogatott formájú ruha, meg kalap, meg a széles öv csatja, aztán meg a szines nyakkendő, meg a még színesebb, finom beszéd egy kicsit elkábította a szép Kernecs Julis fejét, annyira, hogy egyszer, mikor merő véletlenségből a kis erdő alsó utján találkoztak, a hosszas beszélgetésnek az lett a vége, hogy a sápadt, vézna, beesett szemű miniszteri fogalmazó úr egy hosszú, édes csókot nyomott a Keresés Julis üde, piros egészséges arczára. A lány lángvörös lett, futásnak indult, de a fogalmazó ur apró csecsebecséi odaakadtak a tarka kendő rojtjai közzé s várnia kellett, mig azt onnan kiigazítja a fogalmazó úr. Ez bizony soká tartott, oly soká, hogy az ut végén ráért egy falubeli átmenni, az arczához kapta kezét a leány : — Jaj, a Pál Zsuzsa néni! Csak ennyit mondott, azután igazán elfutott s nem is látta többet. S ha igaz a hír, nem is fogja többé. De vájjon igaz-e ? ! Nem is tudja elképzelni ezt a malmot a déli molnárlegény, meg a szép Julis nélkül. Merően néz a lezuhanó habokba; a háta mögött a torkát köszörüli s a pipája tüzét biztatva igazgatja az öreg Jóska, a vicze molnár. — Adj’ Isten jó napot! — mondja végre, mikor látja, hogy ez a jáger úr nem veszi másként észre, — ezt a fehér, tiszta vizet tetszik nézni; pedig gyilkos annak minden cseppje. — Hát mégis igaz! Hogy történhetett ? — Rövid annak a meséje, szomorú a vége. Hát úgy volt, hogy az őszön lakodalmazunk, a Pista elveszi a Julist. De nyáron át sok idegen fordult meg itt, hát a Julis meg szemrevaló lány, sokan meg is látták, meg úgy évődtek vele, már mint ahogy az urak szoktak. Osztán Pál Zsuzsa azt találta pletykálni, hogy Julist egy ur a kiserdő alsó utján megcsókolta. Csak négy napja még itt állott Pista a leánnyal. Lapunk mai száma. Íó oldalra terjed..