Pannonia, 1900. április-június (29. évfolyam, 78-148. szám)
1900-04-05 / 78. szám
2. oldal. is kell boldogulnia és azután megelégedéssel élnie magyar hazájában, mert nem feltételezhető, hogy magyar népünk nem értené meg szózatunkat és mindenekfelett nem vásárolná a helybeli és hazai iparczikkeket. Midőn a Kassán létesült ipari szövetkezet pártolását az iparosok, kereskedők és városunk közönsége minden rétegének melegen ajánljuk, egyben elvárjuk úgy városunk, mint a közel vidék társadalmától, hogy a helybeli és hazai iparczikkek vásárlásával a helybeli és hazai ipart hathatósan támogatni honleányi és hazafiúi kötelességének fogja ismerni PANNÓNIA Válasz a műpártolás ügyében hozzám intézett kérdésre. II. A művészet, a műipar pártolása s a műkedvelés fejlesztésére alakulandó egyesülés módjára azokkal, akik azt a múzeum egyesületben hiszik létesíteni per absolute nem érthetek egyet. Én meghajlom a meggyőződés előtt és tisztelem a véleményeket, de nem követhetem, ha elveimmel egészen ellentétesek. A múzeum mióta létezik semmi egyéb mint a tudomány és művészet szemléltető tárháza. S a művészet szempontjából az élettel csak annyiban van kapcsolatban, hogy az életnek önmagából kiválasztott legremekebb alkotásait, a jövő okulásául megőrzi, — de szorosan véve nem a képzés faktora, nem képzőművészeti egyesület. A múzeum társaság addig még révbe nem vitte a múzeum ügyét, vagyis amíg azt a város kezeibe nem adta, sok mindent bevehetett alapszabályaiba, mi szorosan nem tartozik oda. —agy művészeti és műipari kiállításokat is. De a vajon megfelelt-e ezen határozmányoknak ? ! Nem ... és miért ? mert az annak élén álló egyének természetszerűleg s logikailag csak arra törekedhettek, hogy a múzeum fogalmából eredő hivatásuknak megfeleljenek ; ez volt lelkükhöz forrva s ennek a legnagyobb elismeréssel s hálával legyen mondva meg is feleltek. Mig a művészetnek az életben való fejlesztését mivel sem mozditothatták elő, mert ez a muzeum fogalmával nem heterogen, s igy ez az érdek lassankint elhomályosul, még ha meg is van írva az alapszabályokban De ha beolvasztanánk is kényszerűségből a müizlés fejlesztésének érdekeit a muzeum egyesületbe vajon érnénk e el valamit ? Nem. Mint a muzeum egyesület érdekeit szivükön hordó s teljesen értesült egyénektől hallom, a muzeum úgy meg fog telni, hogy kiállítási helységei egyátalán nem lesznek, s amit erre a czélra hittek fordítani, az a kormány által ajándékozott könnyvtárral leend betöltve. Nos tehát mit érnénk el ? semmit. Nekünk állandó alkalmas helyiség kell — ezen fordul meg az egész — ezt pedig nem kapnánk , vagyis kiállítást nem rendezhetnék. Hogyan oldható meg tehát mégis a kérdés. Csak egy után, azon a melyet mindig hangoztatok az általános lelkesedéssel minden más kisebb érdek teljes feláldozása mellett. Alakuljunk egy nagyszabású kulturegyesületté!! Szerény nézetem szerint a muzeum egyesület befejezte nemes missióját akkor, amidőn a múzeumot a városnak átadta, s ez azt megválasztott s fizetéses hivatalnokaival fogja kezelni. További fenállása már szorosan nem indokolható, mert tagjai végelemzésben most már nem egyebek mint mások terhének könnyítésére külön megadózott polgárok. Én elhiszem, hogy fáj e szó De ne fájjon. Én csak oly szeretettel csüngöm a múzeum ügyén mint annak bármely lelkes tagja, és mégis az okszerű következtetés a finis szót hozza tollamra. Nem keserű e szó, sőt ellenkezőleg felmagasztal, mert azok az egyének akik oly nagyszabású lelkesedés, kitartás, önzetlen buzgalom és szakavatottsággal a kikötőbe kormányozták annyi nehéz idők után a hajót, most boldog önérzettel tapasztalják majd az elismerést, s lelkük megnyugvást találhat a nagy sikerben. Most már a város mint testület ténykedésének aerája kezdődik, s a társadalomé, de nem testületi szervezetben hanem külön-külön minden polgáré; — s én rendütletlenül hiszem, s meg vagyok győződve, hogy a muzeum ma önként fog vonzani, s értékes tárgyait ki ki előbb utóbb részben vagy egészben, oda szolgáltatja be. Pedig csak ezt előmozdítani volt a muzeum egyesület legszebb hivatása. Megengedem, hogy van még egyéb czélja s érdeke a muzeum egyesületnek: ásatások, stb rendezése. — De ez érdekek részben az én általam contemplált egyesülésben is elérhetők, részben pedig olyanok, melyek azokkal a követelményekkel szemben melyekért az élet a nyüsgő élet kiált csengve hozzánk hatásukban elenyészők. denki Ezt lassanként igy fogja felfogni mint nem hogy tagszaporulatot remélhetne a muzeum egyesület, de ellenkezőleg nagy fogyatkozástól kell tartania. Mielőtt ez beállna kívántam én előlépni, a lelkes, s csupa szeretetből folyó önzetlen felhívással, hogy akadályozzak meg a széthullást egy nagyobb egy hatalmasabb szövetség javára. nek Ugyanezt kiáltom oda a Kazinczy körmelyben szintén tag vagyok, melyet legszebb ideáji daczára szintén ernyedni s ma holnap összeomlani látok, — egyesüljünk egy nagy cultur törekvésben ! Az önállóság elvesztésén kivűl mindkét egyesület csak nyerhet igy, ideájit érvényesítheti, sőt még sokszorta jobban, mert az általam képzelt reális egyesülés fokozatosan vonzóbbá válik, telve lesz csupa élettel, lüktető erővel, s e mellett az az előnye leend, hogy két helyre nem kell majd adózni. Sürgetem ez egyesülést, mert azt is érzem, hogy a múzeummal mégis contactusban kell lenni, és pedig azért, mert a cultur törekvések állandó hajlékát legsikeresebben a múzeum mellett s azt kiegészítve alkothatjuk csak meg, és még egy más fontos ok miatt. Az amateur kiállításnál tapasztaltam, hogy a rendezés, kezelés, felügyelet óriási munkát ad, s még most is résztvevő érzettel gondolok azon férfiakra, kik otthoni nyugalmukat feláldozva heteken át oly izgatott idegrázó munkát végeztek, még nem is elismerésért, hanem csupán ügybuzgalomból. Ezt megteheti valaki egy-két évtizedben egyszer, de ily áldozatot más irányban elfoglalt egyéntől — még ha mily önzetlen is — nem kívánhatunk. A menyiben tehát a múzeumnak egy remélhetőleg lelkes, agilis, művelt lelkű igazgatója leend, ki más irányban nem lesz igénybe véve, egyszersmint a cultur egyesület igazgatójává is választható, s így megoldjuk ezt az igen nehéz kérdést is, így kapcsolna benünket össze a hely és intézés. Én azt hiszem, hogy a salzburgi Künstlerhaus mintájára egy pavilion építése nem utópia, ha az átalakult egyesületbe az elegáns világ, a társadalom örömje is beleolvad, mibe szintén feltétlenül bízom. Remélhető, ha mindenkit elfog a társadalmi állapotok javítása iránti vágyódás s ha a nemes czélt egész valójában felismerik a tehetősek is, a város mellett, melynek áldozatkézségére szintén számítunk, akad, aki nevét e nagy üggyel hozza kapcsolatba, mit márványba vésünk örök emlékezetül. De márványba véssük annak a műépítőnek nevét is, ki városa, társadalma iránti szeretetből, ízlését, munkáját esetleg nemes buzgalomból felajánlja. így létesülhet egy hajlék, amelyből egy szebb, egy nemesebb, egy jobb lét dicssugarai lövelnek szét. Nem tudom, eléggé meggyőzők e szavaim; szerettem volna egy Orpheusi lantot felragadni, s azon oly dalokat, oly hangokat zengeni, hogy hatásuk alatt, úgy mint Orpheus zenéjére megmozdult a kő s magától várossá épült, megmozdulna itt melléki Kerület egyházi Fő Curatorát, kevés napokig tartott súlyos betegsége után, e’ folyó 1821 ik Esztendö Böjtmás Hava 24-ik napján, hasznos és jeles életének 57-ik, velem való Házasságának pedig 20-ik Esztendejében, minek s utána azon áldott Lélek, a’ hatalmas Isteni bölts gondviselés szent akaratján való egész Keresztényi megnyugvásnak áhitatos jeleit kinyilatkoztatta volna, ez árnyékvilágból, az örök életre átköltöztette. Reá nézve ugyan a’ jobb életre való általmenetel boldogság, de oh fájdalom ! egy illy hiv, igazán és méltán tisztelt Férjtől, gondos szeretett által boldogító Baráttól, példás kegyességü, jámbor jó Atyától, Királyához, Hazájához hűséges, munkás és díszes Polgártól, igaz Bírótól, jó érzékenységgel biró Ember-társtól megválni, leírhatatlan szomorúság , melyben tudván, hogy a >Tekintetes Urnak ismert atyafiságos jó szive« is részt veszén , kívántam ezen szomorútörténetemet jelenteni, s boldogult Férjemnek — kinek meghidegedett tetemei, szokott tisztességes keresztényi módon koporsóba tétetni, T. N. Nograd Vármegyében fekvő Szirák nevezetű Helységben lévő Ősi Temető Boltba már be is helyheztettek; az illendő szent szokásunk szerint való Halotti szertartás pedig jövő Szent György Hava 8-kán Pesten, a Ágostai Vallást tartó Evangélikusok Templomában fog tartatattni, — jó emlékezetébe, magamat pedig kedves gyermekeimmel együtt, úgymint gr. Teleki Adam, Jósef, Samuel, László Fiaimmal úgy Johanna és Augustina Leányaimmal egész bizodalommal „atyafiságos szívességébe“ ajánlom és szivemből óhajtván, hogy a’ Jó Isten minden szomorú változásoktól őrizze meg, illendő és állandó „szives jó indulattal” maradok „Tekintetes Urunk“ Pesten Böjt más Hava 31-én 1821-ik Esztendejében „megkeseredett szives szolgálója“ B. Mészáros Johanna árva G. Teleki Lászlóné. Czim kívül: Tekintetes Nemes Nemzetes és Vitézlő Berzeviczy Gergely Urnak, többekes, Ns. Vármegyék Táblabirájának szomorúan. K.Lomniczon Közli : Berzeviczy Egyed, 1960. április 5.