Pannonia, 1900. április-június (29. évfolyam, 78-148. szám)

1900-04-05 / 78. szám

2. oldal. is kell boldogulnia és azután meg­elégedéssel élnie magyar hazájában, mert nem feltételezhető, hogy ma­gyar népünk nem értené meg szó­zatunkat és mindenekfelett nem vá­­sárolná a helybeli és hazai ipar­­czikkeket. Midőn a Kassán létesült ipari szövetkezet pártolását az iparosok, kereskedők és városunk közönsége minden rétegének melegen ajánljuk, egyben elvárjuk úgy városunk, mint a közel vidék társadalmától, hogy a helybeli és hazai iparczikkek vásár­lásával a helybeli és hazai ipart hat­hatósan támogatni honleányi és hazafiúi kötelességének fogja ismerni PANNÓNIA Válasz a műpártolás ügyében hoz­zám intézett kérdésre. II. A művészet, a műipar pártolása s a műkedvelés fejlesztésére alakulandó egye­sülés módjára azokkal, a­kik azt a mú­zeum egyesületben hiszik létesíteni per absolute nem érthetek egyet. Én meghajlom a meggyőződés előtt és tisztelem a véleményeket, de nem követhetem,­­ ha elveimmel egészen ellentétesek. A múzeum mióta létezik semmi egyéb mint a tudomány és művészet szemléltető tárháza. S a művészet szempontjából az élettel csak annyiban van kapcsolatban, hogy az életnek önmagából kiválasztott legremekebb alkotásait, a jövő okulásául megőrzi, — de szorosan véve nem a kép­zés faktora, nem képző­művészeti egyesület. A múzeum társaság addig még révbe nem vitte a múzeum ügyét, vagyis a­míg azt a város kezeibe nem adta, sok mindent bevehetett alapszabályaiba, mi szorosan nem tartozik oda. —­agy művészeti és műipari kiállításokat is. De a vajon megfelelt-e ezen határozmányoknak ? ! Nem ... és miért ? mert az annak élén álló egyének természetszerűleg s logikailag csak arra törekedhettek, hogy a múzeum fogalmából eredő hivatásuknak megfelelje­nek ; ez volt lelkükhöz forrva s ennek a legnagyobb elismeréssel s hálával legyen mondva meg is feleltek. Mig a művészet­nek az életben való fejlesztését mivel sem mozditothatták elő, mert ez a muzeum fogalmával nem heterogen, s igy ez az érdek lassankint el­homályosul, még ha meg is van írva az alapszabályokban De ha beolvasztanánk is kényszerűség­ből a müizlés fejlesztésének érdekeit a muzeum egyesületbe vajon érnénk e el valamit ? Nem. Mint a muzeum egyesület érdekeit szivükön hordó s teljesen értesült egyénektől hallom, a muzeum úgy meg fog telni, hogy kiállítási helységei egyáta­­lán nem lesznek, s a­mit erre a czélra hittek fordítani, az a kormány által aján­dékozott könnyvtárral leend betöltve. Nos tehát mit érnénk el ? semmit. Nekünk állandó alkalmas helyiség kell — ezen fordul meg az egész — ezt pedig nem kapnánk , vagyis kiállítást nem rendezhetnék. Hogyan oldható meg tehát mégis a kérdés. Csak egy után, azon a melyet mindig hangoztatok az általános lelkesedéssel minden más kisebb érdek teljes feláldozása­­ mellett. Alakuljunk egy nagyszabású kultur­egyesületté!! Szerény nézetem szerint a muzeum egyesület befejezte nemes missióját akkor, a­midőn a múzeumot a városnak átadta, s ez azt megválasztott s fizetéses hivatal­nokaival fogja kezelni. További fenállása már szorosan nem indokolható, mert tagjai végelemzésben most már nem egye­bek mint mások terhének könnyítésére külön megadózott polgárok. Én elhiszem, hogy fáj e szó De ne fájjon. Én csak oly szeretettel csüngöm a múzeum ügyén mint annak bármely lelkes tagja, és mégis az okszerű következtetés a finis szót hozza tollamra. Nem keserű e szó, sőt ellenkezőleg felmagasztal, mert azok az egyének a­kik oly nagyszabású lelkesedés, kitartás, önzetlen buzgalom és szakavatottsággal a kikötőbe kormányoz­ták annyi nehéz idők után a hajót, most boldog önérzettel tapasztalják majd az el­ismerést, s lelkük megnyugvást találhat a nagy sikerben. Most már a város mint testület tény­kedésének aerája kezdődik, s a társada­lomé, de nem testületi szervezetben hanem külön-külön minden polgáré; — s én rendütletlenül hiszem, s meg vagyok győ­ződve, hogy a muzeum ma önként fog vonzani, s értékes tárgyait ki ki előbb utóbb részben vagy egészben, oda szol­gáltatja be. Pedig csak ezt előmozdítani volt a muzeum egyesület legszebb hiva­tása. Megengedem, hogy van még egyéb czélja s érdeke a muzeum egyesületnek: ásatások, stb rendezése. — De ez érdekek részben az én általam contemplált egye­sülésben is elérhetők, részben pedig olya­nok, melyek azokkal a követelményekkel szemben melyekért az élet a nyüsgő élet kiált csengve hozzánk hatásukban ele­nyészők. denki Ezt lassanként igy fogja felfogni min­t nem­ hogy tagszaporulatot remél­hetne a muzeum egyesület, de ellenkező­leg nagy fogyatkozástól kell tartania. Mielőtt ez beállna kívántam én előlépni, a lelkes, s csupa szeretetből folyó önzet­len felhívással, hogy akadályozzak meg a széthullást egy nagyobb egy hatalmasabb szövetség javára. nek Ugyanezt kiáltom oda a Kazinczy kör­melyben szintén tag vagyok, melyet legszebb ideáji daczára szintén ernyedni s ma holnap összeomlani látok, — egye­süljünk egy nagy cultur törekvésben ! Az önállóság elvesztésén kivűl mind­két egyesület csak nyerhet igy, ideájit ér­vényesítheti, sőt még sokszorta jobban, mert az általam képzelt reális egyesülés fo­kozatosan vonzóbbá válik, telve lesz csupa élettel, lüktető erővel, s e mellett az az előnye leend, hogy két helyre nem kell majd adózni. Sürgetem ez egyesülést, mert azt is érzem, hogy a múzeummal mégis contac­­tusban kell lenni, és pedig azért, mert a cultur törekvések állandó hajlékát legsi­keresebben a múzeum mellett s azt kiegé­szítve alkothatjuk csak meg, és még egy más fontos ok miatt. Az amateur kiállításnál tapasztaltam, hogy a rendezés, kezelés, felügyelet óriási munkát ad, s még most is résztvevő ér­zettel gondolok azon férfiakra, kik otthoni nyugalmukat feláldozva heteken át oly iz­gatott idegrázó munkát végeztek, még nem is elismerésért, hanem csupán ügy­buzga­lomból. Ezt megteheti valaki egy-két év­tizedben egyszer, de ily áldozatot más irányban elfoglalt egyéntől — még ha mily önzetlen is — nem kívánhatunk. A menyiben tehát a múzeumnak egy remélhetőleg lelkes, agilis, művelt lelkű igazgatója leend, ki más irányban nem lesz igénybe véve, egyszersmint a cultur egyesület igazgatójává is választható, s így megoldjuk ezt az igen nehéz kérdést is, így kapcsolna benünket össze a hely és intézés. Én azt hiszem, hogy a salz­burgi Künstlerhaus mintájára egy pavilion építése nem utópia, ha az átalakult egyesü­letbe az elegáns világ, a társadalom örömje is beleolvad, mibe szintén feltétlenül bízom. Remélhető, ha mindenkit elfog a társadalmi állapotok javítása iránti vágyódás s ha a nemes czélt egész valójában felismerik a tehetősek is, a város mellett, melynek áldozatkézségére szintén számítunk, akad, a­ki nevét e nagy üg­gyel hozza kapcsolatba, mit márványba vésünk örök emlékezetül. De márványba véssük annak a mű­­építőnek nevét is, ki városa, társadalma iránti szeretetből, ízlését, munkáját esetleg nemes buzgalomból felajánlja. így létesülhet egy hajlék, a­melyből egy szebb, egy nemesebb, egy jobb lét dicssugarai lövelnek szét. Nem tudom, eléggé meggyőzők e szavaim; szerettem volna egy Orpheusi lantot felragadni, s azon oly dalokat, oly hangokat zengeni, hogy hatásuk alatt, úgy mint Orpheus zenéjére megmozdult a kő s magától várossá épült, megmozdulna itt melléki Kerület egyházi Fő Curatorát, kevés napokig tartott súlyos betegsége után, e’ folyó 1821 ik Esztendö Böjt­más Hava 24-ik napján, hasznos és je­les életének 57-ik, velem való Házassá­gának pedig 20-ik Esztendejében, minek­ s utána azon áldott Lélek, a’ hatalmas Isteni bölts gondviselés szent akaratján való egész Keresztényi megnyugvásnak áhitatos jeleit kinyilatkoztatta volna, ez árnyékvilágból, az örök életre átköltöz­tette. Reá nézve ugyan a’ jobb életre való általmenetel boldogság, de oh fájda­lom ! egy illy hiv, igazán és méltán tisz­telt Férjtől, gondos szeretett által bol­dogító Baráttól, példás kegyességü, jám­bor jó Atyától, Királyához, Hazájához hűséges, munkás és díszes Polgártól, igaz Bírótól, jó érzékenységgel biró Ember-­­­társtól megválni, leírhatatlan szomorúság , melyben tudván, hogy a >Tekintetes Urnak ismert atyafiságos jó szive« is részt veszén , kívántam ezen szomorú­­történetemet jelenteni, s boldogult Fér­jemnek — kinek meghidegedett te­temei, szokott tisztességes keresztényi módon koporsóba tétetni, T. N. Nograd Vármegyében fekvő Szirák nevezetű Helységben lévő Ősi Temető Boltba már be is helyheztettek; az illendő szent szokásunk szerint való Halotti szertartás pedig jövő Szent György Hava 8-kán Pesten, a­ Ágostai Vallást tartó Evangélikusok Templomában fog tartatattni, — jó emlékezetébe, magamat pedig kedves gyermekeimmel együtt, úgymint gr. T­eleki Adam, Jósef, Samuel, László Fiaimmal úgy Johanna és Au­­gustina Leányaimmal egész bizodalom­­mal „atyafiságos szívességébe“ ajánlom és szivemből óhajtván, hogy a’ Jó Isten minden szomorú változásoktól őrizze meg, illendő és állandó „szives jó in­dulattal” maradok „Tekintetes Urunk“ Pesten Böjt más Hava 31-én 1821-ik Esztendejében „megkeseredett szives szolgálója“ B. Mészáros Johanna árva G. Teleki Lászlóné. Czim kívül: Tekintetes Nemes Nemzetes és Vitézlő Berzeviczy Gergely Urnak, több­ekes, Ns. Vármegyék Táblabirájának szomo­rúan. K.­Lomniczon Közli : Berzeviczy Egyed, 1960. április 5.

Next