Pannonia, 1900. július-szeptember (29. évfolyam, 149-214. szám)
1900-07-01 / 149. szám
2. oldal. PANNÓNIA iyO6. julius 1. kell s törekedni kell a nyomort enyhíteni, hogy ez által a halandóság nagy arányát s a járvány terjedését sikeresen meg lehessen akadályozni. Kassa városában is igen-igen sok a tennivaló, hogy a közegészségi viszonyok alaposan megjavuljanak s hogy az itt élni kényszerült családok a járványtól megóva legyenek. Ahol a gyatra kövezet miatt oly nagy az éjszaki szél által felvert por, ahol nyitott árkok terjesztik a bűzt és termelik a baczillust; ahol még egy olyan közkórházunk sincs, mely a szegény, szerencsétlen elmebetegeknek csak rövid időre is ápolást nyújtani s elhelyezést adni képes volna, ott — azt hisszük — a közegészségügy még igen alacsony fokon áll. Kassa város lakosságának is a legfőbb kincse az egészsége, e fölött első sorban a városi hatóságnak kell őrködni, de a társadalom minden számbavehető tagja is kövessen el mindent városunk közegészségügyének emelésére, mert ebben van különben is a saját legfőbb életérdeke, életöröme és jövője is. A közegészségügy felsorolt legfontosabb kívánalmainak keresztülvitelét, főleg a napjainkban mind nagyobb mérveket öltő tífuszmegbetegedések kétszeres kötelességgé teszik. Ezt hangsúlyozta a tegnapi közgyűlés is, nehogy a bekövetkező melegebb időjárás még jobban elhatalmasítsa a bajt. A tisztaság mellett a legfőbb kívánság a jó ivóvíz, a csatornázás, melyeket mi sajnosan nélkülözünk. A fenyegető bajjal szemben nem lehet eléggé hangsúlyoznunk, hogy e két dolgot bármily áldozatok is, minél gyorsabban meg kell valósítani, mert e kettőnek hiánya többet árt a városnak, mint amennyit használ színház, múzeum s egyéb közintézmény. A trónörökös házassága. Ferencz Ferdinánd főherczeg folyó hó 28-án, — mint előre jeleztük, — Ő Felsége előtt, valamint a nagykorú főherczegek és az erre meghívott titkos tanácsosok és miniszterek jelenlétében ünnepélyes nyilatkozatot tett, hogy a Chotek Zsófia grófnővel kötendő házasság morganatikus házasság és hogy az ezen házasságból származó gyermekeket és utódokat nem illetik meg a jogok, amelyek a főherczegek egyenjogú nejeit és egyenjogú gyermekeit s utódait általában és különösen a trónt utódlás tekintetéban illetik. Az oklevelet a külügyminiszer olvasta fel, mire Ferencz Ferdinánd főherczeg a következő esküt tette le : Esküszöm a mindenható és mindenttudó Istenre, hogy az előttem felolvasott és általam aláirt nyilatkozatot tökéletesen megértettem, s hogy a bennefoglaltakat elfogadom s kötelezőnek ismerem el, valamint a jövendőben is változatlanul és hűségesen meg fogom mindazokat tartani és semmi olyat soha tenni nem fogok, ami akár az e nyilatkozatban foglaltakat, akár legfelsőbb uralkodóházunk házitörvényeit megváltoztatná. Isten engem úgy segéljen ! c A főherczeg nyilatkozata két példányban állíttatott ki és íratott alá. Az okiratot azután az állami levéltárban helyezték el. Háború Kínában Az idegen csapatok alig szabadították fel Tien-Csint, nyomban utána Seymour tengernagyot is kimentették veszedelmes helyzetéből. A rend helyreállítására irányuló törekvések nehézségei azonban még távolról sincsenek legyőzve. A pekingi követek és követségek, valamint az ottani idegenek sorsáról még most sem tudnak bizonyosat. Helyzetük mindenesetre nagy aggodalomra ad okot, de még a birodalom egyéb részeiben előforduló zavargások is súlyosbítják a helyzetet. Shanghaiból jött jelentés szerint Pekingben a lázadó kínai csapatok e hó 16 án felgyújtották és megtámadták pekingi császári palotát. A hatalmasság ok a a világ előtt mintha egyetértően járnának el a rend helyreállítása körül, tényleg azonban a legtöbb Oroszország, Anglia, Németország és Japán között nagy versengés folyik, hogy a vezérlő szerepet magukhoz ragadják. Különösen Oroszország fejt ki óriási erőlködést, amit legjobban bizonyít folytonos nagyszabású hadi készülődése. A város közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Kassa, június 30. Előző számunkban megírtuk a törvényhatósági bizottság e hó 28-án tartott közgyűlésének lefolyását, de amennyiben a közgyűlés lefolyása sokkal több időt vett igénybe, semhogy lapunk zárta megengedhette volna a tárgyalás némely fontosabb pontjával részletesebben foglalkozni, ezúttal pótoljuk a hiányt. A 28-iki közgyűlés is, mint rendesen, interpellácziókkal kezdődött s az első interpelláló, mint közönségesen, ezúttal is Kosztka József dr. volt. Az uj muzeum hibái. Elsősorban az uj múzeumban tapasztalható hibákat szellőzteti, így felemlíti, hogy ez a díszes középület, mely a városnak tetemes áldozatába került, oly hibásan van építve, hogy azokkal lehetetlen lesz átvenni az épületet. Rosszak az ablakok, minden kritikán aluli a padlózat és rossz a felülvilágító is. Ezeket a hiányokat már régebben felemlítették, de azokon még máig sem változtattak, legalább ő mindent a régi állapotban talált ott. Különösen felhívja a figyelmet a padlózatra, mely annyira rossz, hogy nem egy díszes középületben, de egy közönséges házban sem temt el a napsugárral szívemben bánatomat s az is elmúlt ! Álmodozva tekintett a tengerbe. Szenvedés, honnan hideg szellő kelt s ködben hableányok lebegtek tova. Ekkor pirosló fényt látott a tengerbe hullani, nagyobbat és fénytöbbet a csillagoknál, mely az éjben tündöklött. A mint szemeit felemelte, észrevette, hogy a világosság egy házból, mely sűrűn volt repkénnyel befutva a nyitva álló góthivezetű ablakból hullott a tengerbe. — Csodálatos ! — gondolta szenvedés - „itt még soha sem jártam, s pedig valaki viraszt oda benn !“ Az ablakhoz lopódzott. Egy csodaszép, nő, hófehér hajjal, hosszú, puha öltönyben, egy finom kendővel fején ült ott. Szorgalmatosan, biztos kézzel irt egy nagy könyvbe és komoran, szigorúan vésődött egy mély redő szemöldökei közt. De finom orra és ajkai körül a leggyöngédebb nőiesség, s a legnemesebb szívjóság feküdt. Szenvedés elmerülve nézte, a midőn két csodálatos szürke szem nyugodtan, mélységgel tekintett reá s egy zengzetes hang így szólt: — Jöjj csak, gyermekem , régen várlak ! Elbámulva lépett be szenvedés, ezt még sohasem hallotta. S íme, puha karok ölelték át, ölbe vonták, s csókokat érzett, mialatt a csodálatos asszony szólt: — Kedves Szenvedés ! Te meg kellett, hogy engem találj, de nekem nem volt szabad téged keresnem, mert én sohasem jövök hívatlanul! Én a Türelem vagyok, s itt ülve figyelek és őrködöm ! A tenger elhozza nekem mindazok hangjait, kik engem hívnak ! Gyakran, igen gyakran jártam lépted nyomán, de fájdalom, még sem mindig ! A homlok redője mélyebb lett Szenvedés az anyai kebelre rejtette fejét. „Oh, jöjj mindig, mindig velem !“ — kérte halkan. — Nem gyermek ! Midőn szólítasz, jövök és ha fáradt vagy, térj be hozzám ! Nekem az élet „könyvét"1e kell írnom, ezzel sok dolgom van ! A szegény kis Szenvedés egész éjjelen a bölcs anyánál maradt s reggel ujult erővel vándorolt tovább. Odakünn zöldült és virágzott az egész természet; épen aratás ideje volt. Szenvedés a mák és búzavirágot látva, gondolá: »Ti szegények ! Most oly vidáman, napsugaraktól megaranyozva virágoztok és még ma le fognak titeket tarolni!« állt És ime egy gyönyörű leány egyedül a mezőn, s mint három férfi, oly gyorsan aratott. — Jó reggelt, fehér Lizinka ! — kiáltott tréfásan — »jöjj és segíts!“ E szavakkal hozzá ugrott, mialatt fürtei repültek s két nagy szeme, mint a kedves napsugár, nevetett. — Ki vagy te ? — kérdé elcsodálkozva, a mint Szenvedés sötét szemeit megpillantotta. — Én a Szenvedés vagyok, s örökké vándorolnom kell, — de ki vagy te ! — Én a Munka vagyok, hát nem látod ? Nem látod, mily egészséges vagyok és mily erős karjaim vannak ? E szavakra felkapta Szenvedést karjaira, s az egész mezőn nevetve, trillázva körül futott vele. Szenvedés arczára gyönge pirkelt és mosolyogva szólt: „Jöjj mindig velem ! Nekem nem szabad pihennem soha és néha oly fáradt vagyok!« — Az nem lehet testvérkém, mert nekem aludni kell, hogy nappal ismét friss legyek ! Nekem is ott kell lennem mindenütt s ha folyton szemeidbe néznék, a nevetés torkomon akadna! De, ha szólítasz, jövök, s ahonnan távozol, én ott maradok, hogy az arczokat ismét felvidítsam !“ És szenvedés tovább haladt a csillogó reggelen a nagy világba ki. Türelem és Munka azonban szavukat tartották s hű társai maradtak Néha a tenger melletti házban gyűltek össze s olvastak, vagy írtak az „élet könyveiben.