Pannonia, 1938 (4. évfolyam, 1-10. szám)
3-4. szám - Balla Borisz: Gabriel Marcel drámái
128 BÁLLÁ BORISZ ványosítják az előtte felmerülő problémákat vagy hamis színben tüntetik fel azokat, így a gondolati tragikum nem úgy valósul meg, ha a nagy eszmei összeütközéseket drámai formában megrögzítjük, vagy pedig szimbólumok segítségével érzékeltetjük a problémákat, hanem ha végigkísérjük kialakulásukat attól a pillanattól kezdve, hogy kicsíráznak az életből. Mert ezek a drámai összeütközések léteznek, mielőtt valaki kifejezné őket, a szavak és az érvelések öltözete betakarja a dráma lüktető életét, de úgy, hogy mindig érezni lehet a belső remegést. Az előszó befejező részében Marcel kijelenti, hogy az utána következő két dráma azokhoz szól, akik a lelki élet mély örvényei előtt megborzadnak a végtelen gondolatára; azokhoz, akik előtt az Eszmék nemcsak úgy állnak, mint elvont lények a gondolat legmagasabb szirtjein, hanem az élet idegközpontjáig hatolva beléjük öntik az örök patétikumot, amelyen kívül igazi művészet nem létezik. Ebben az értelemben a két dráma a vallásos szellemekhez szól: „Azt mondhatnám, hogy ez a könyv a vallásos szellemekhez szól s csak hozzájuk, mert a vallás, ha lényegét tekintjük, nem hitvallás, mely a transcendentális valóságokra vonatkozik, amint erkölcsi szabályok kódexe sem; a vallás, hit az élet abszolút értékében, nem egy természetes jelenség istenítése, hanem állítása annak, hogy igazi valóság csak a szellemben van, s a többi nem létezik.“18 Katolikus szempontból kétségtelen, hogy a vallásnak ez a meghatározása kifogás alá esik. A fiatal Marcel itt még a német idealizmus hatása alatt van s nem tud kiszakadni Hegel bűvköréből. Húsz évvel később, 1933-ban a Le monde cassé rövid előszavában maga az író is bevallja, hogy tévedett, amikor a vallásról ezt a meghatározást adta s a gondolatot dicsőítette. A mi szempontunkból ez a vallomás azért jelentős, mert bizonyítja, hogy Marcel jóval megtérése előtt foglalkozik a vallás problémájával s egész drámai esztétikáját a metafizikai nyugtalanság szolgálatába állítja. 2. La grace — Le palais de sable. Drámai szempontból mindkét darab egy kölcsönös félreértésre épül, amely mihelyt kiderül, egymás ellen fordít két lényt, akiket 1871. o. 8. o.