Pápa és Vidéke, 2004 (2. évfolyam, 1-45. szám)
2004-01-15 / 1. szám
4 Új rovatunk: Különös hírmondó Van Babits Mihálynak egy szép verse. Címe: Mint különös hírmondó. A költeményben a próféta (az esztergomi Előhegyen élő költő alakmása) a hűvösebb idő beköszöntével leszáll a hegyről, hogy megvigye a nagy hírt cíz embereknek: ősz van. Olyasmit mond, amit mindenki tud, ám nem mindenki ért, s főként nem mindenki érez át igazán. Arra figyelmeztet: nem szabad belefulladnunk abba a sok-sok információba, amellyel eláraszt bennünket a világ, hétköznapjainkat időnként magasabb szempontból is meg kell vizsgálnunk. Igen, olykor-olykor célszerűs feltennünk önmagunknak a hogyan és a miért egyetemesebb kérdéseit is: Honnan jövünk s hová vagyunk menendők? Milyen a kor, amelyben élnünk adatott? Mennyiben segíti s gátolja önmegvalósításunkat? Mit tehetünk, hogy teljesebb legyen az életünk? Mi és ki a fontos számunkra igazán? S miért?... Olyan kérdések ezek, melyekre kinek-kinek önmagának kell meglelnie a maga válaszát. Önmagának, de nem segítség nélkül. A magyarság számára mindenekelőtt az európai szellem két legszilárdabb tartóoszlopa szolgálhat támaszul: az európai kultéria s a vele szorosan összeszövődött keresztény vallás. Dante, Shakespeare és Goethe, Arany, Kosztolányi és Márai is hasonló problémákkal viaskodott. A keresztény egyházak legfontosabb hivatása pedig éppen az, hogy lelki támaszt nyújtsanak az iránytűjét kereső ember számára. Ha elhagytuk az emberélet útjának felét, egyre fontosabbá lesznek számunkra ezek a kérdések. S a magunk válaszait akkor találhatjuk meg igazán, ha artikuláljuk, emberi szóvá formáljuk. Erre tesz kísérletet e sorok írója ebben a rovatban. Szándéka szerint olyan kérdéseket jár körbe az itt megjelenő írásokban, amelyek aktuálisak, de nagyobb távlatba helyezhetők, s túlmutatnak a napi politika vélt vagy valós érdekein. Más s kicsit talán több is kíván lenni azoknál a híradásoknál, amelyek elárasztják a tömegsajtót. Ezért nevezzük a rovatot „Különös hírmondó”-nak. Hauber Károly Nyílt tér Keserű tapasztalatok, avagy a TESCO vásárlóbarát (?) üzletpolitikája Annak idején az üzlet megnyitását nagy érdeklődéssel vártuk, és nagyon örültünk, amikor is végre birtokba vehettük. Szívesen mentünk (és megyünk a mai napig), mert minden egy helyen van, nem kell a sok utánjárás. A kínálat bőségére nem is lehet(ett) panaszunk. De ahogy telt az idő, úgy jöttek elő a hibák, a hiányosságok. Először a kisebbek, majd a nagyobbak is. Egyre több vevői panaszról hallunk, amelyek mellett nem lehet, sőt nem szabad elmennünk szótlanul! Mert sajnos ez a „nem törődés” nagyon rossz fényt vet az üzletre, annak hírnevére. Ez ellen tenni kellene valamit! Szerintem elképzelhetetlen egy olyan jó hírű üzletben, mint a TESCO, hogy ilyen dolgok történjenek meg. Például előfordult, hogy a számlán nem a megvásárolt áru lett feltüntetve, így a vevő elesett a visszavásárlási jogától (hibás volt az áru); hiányos volt a megvásárolt elektromos készlet; a kiszolgáló személyzet egy része tájékoztatni sem tudta a vevőket; reggel hét órakor közel hatvan-hetven ember sorakozott egy pénztárnál, és bár húszan is jeleztük a vevőszolgálatnál a sérelmünket, semmi nem történt. A termékeken lévő ár nem egyezett meg a pénztárgépben lévővel, így a hétszáz forintra árazott játékért a pénztárban közel négyezer forintot kellett volna fizetni. Sajnos ezek mind megtörtént dolgok, s nagyon lejáratják az üzletet. Az üzletvezetésnek pedig észre kellene venni ezeket a hiányosságokat, és természetesen tenni is kellene ellenük. Bizony, olyan látszatot keltenek, mintha visszaélnének a helyzetükkel, mintha egy-két vevő esetleges elvesztése nem jelentene számukra semmit sem. Pedig egy ember is ember! Ez bizony nagyon rossz üzletpolitika, mert hosszú távon komoly vásárlói veszteséggel lehet (kell!) számolniuk. Azt is el kellene dönteniük, hogy ki, kiért van - az üzlet van-e a vevőért (mint ahogy lenni kellene), vagy fordítva? Mert sajnos a keserű tapasztalatok után én úgy látom, hogy egyre inkább az utóbbi kezd érvényesülni. De remélem, új év új tapasztalatok! Hári Tibor, Magyarjenes Pápa és Vidéke 2004. január 15. Sokszínű programok a TEa klubban Folytatás az 1. oldalról 2002 decemberében Veszprémmé Turcsányi Valéria, a Jókai Mór Művelődési Központ igazgatója újraosztotta a szakterületeket. Jómagam megkaptam az ifjúsági közművelődést, valamint a könnyűzenét szakterületként. Róka Norbert művelődésszervező kollégámmal arra gondoltunk, hogy Pápán kevesen ismerik a helyi amatőr művészeti és könnyűzenei csoportokat. A célunk az volt, hogy az alakuló TEa klubbal - amelyet Pápa Város Önkormányzata is támogatott - mindenféle stílust, irányzatot megcélozzunk. - Miért a TEa klub elnevezést használtátok? Gondolom a résztvevők nem a teázási szokásokról beszélgetnek. - A TEa szó ebben az esetben egy mozaikszó, amely a Te akarod szavakból állt össze, így akartuk ezt az egész programsorozatot meghatározni. Először megpróbálkoztunk a helyi fiatalok, helyi csoportok bemutatásával, hiszen nagyon fontos, hogy környezetünkben megismerjük azokat, akik itt tevékenykednek, működnek közöttünk. Február végén indultunk, Róka Norbert ötlete alapján a rendezvényt galéria is kiegészítette, amelyet egy színpadi produkció vagy sztárvendég, illetve az adott témához kapcsolódó filmvetítés tett teljessé. A helyszín kiválasztásánál a JMK Petőfi Mozi barátságos belvárosi épülete mellett döntöttünk. Mivel itt hétfő és csütörtök a szünnap, ezért a klubesteket csütörtökre tettük. - Tavasszal milyen programokkal találkozhattak a helyi fiatalok? - Tavasszal három kiállítást szerveztünk, emellett sikerült bemutatni a Pápai Önképzőkört - akik azóta már a Művelődési Központban működnek -, a Németh Ervin vezette Szeleburdiák színpadot és a Michrophone Rats együttest. A programok összeállításánál Róka Norbert kollégámmal közösen kikérjük a szakemberek véleményét. A tavaszi programok zárásaként osztálypárbajt rendeztünk, mely sikeres volt. - A tavaszi programokhoz képest ősszel más tematikájú műsorokat szerkesztettetek. - Valóban, ősszel új típusú programokat terveztünk. Az önkormányzati támogatás mellett sikeres pályázatunknak köszönhetően sztárvendégeket hívhattunk a TER klubba. Olyan emberekre gondoltunk, akiknek már múltja van, elértek valamint az életben, és bizonyos értékrendet közvetítenek, a fiatalabb generációk számára pedig akár gondolkodásmódban, érdeklődés terén tudnak még újat mondani. Kicsit csalódottan vettük tudomásul, hogy ezekre a rendezvényekre egyre kevesebb fiatal jött el, viszont a harmincas korosztály jelen volt. Igazán nem azok jöttek el, akiknek a programok szóltak. - Pedig valóban izgalmas vendégeket hívtatok városunkba. - Itt volt Réz András esztéta, Farkas Bertalan űrhajós, Hobo, azaz Földes László énekes-dalszerző vagy Lőrincz L. László író. A tizenévesek azonban kevésbé érdeklődtek ezek után az emberek után, akiket idehívtunk. A szervező ilyenkor aztán magába néz, miért nem volt igazán jó ötlet éppen ezeket az ismert embereket meghívni. - Mit lehet ebből tanulságként leszűrni? Kire kíváncsiak a pápai fiatalok? - Összeállítottunk egy kérdőívet, amelyet kétszáz helyi fiatalhoz tudtunk eljuttatni, így próbálván feltérképezni ennek a korosztálynak az érdeklődési körét, kedvenc íróját, előadóját, egyszóval kit szeretne látni, hallani. A kérdőívek közel hatvan százalékát az Acsády Szakképző Iskola tanulói töltötték ki, a többi középiskolából kevés visszajelzést kaptunk ezért a kitöltött kérdőívek alapján nem sikerült valós eredményt kapnunk. Az időpontnál a többség csütörtök helyett a szombati napot ajánlotta, meghívandó sztárvendégnek pedig a Barátok közt, a Való Világ és egyéb valóságshow szereplőit javasolták a legtöbben. Minden javaslatot megszívlelünk - a fiatalok észrevételeiket eljuttathatják hozzám is a Jókai Mór Művelődési Központba - egyúttal reméljük, hogy a TE- klubot a 2004-es évben is egyre több helyi fiatal keresi majd fel, és talál nálunk tartalmas kikapcsolódásra. Polgár Szilárd Mészárosné Varga Veronikával Hogy kezdődött Önnek a 2004-es év? Ismét elkezdődött egy új év. Az év végi ünneplés, pihenés után megint itt vannak a hétköznapok, az egyelőre még hosszú téli estékkel. Ilyenkor gyakran gondolunk arra, hogy milyen is lesz az idei év, de 2004 első napjaiban arról is sokat beszélgetünk, hogy kezdődött az új esztendő. Erről érdeklődtünk mi is első körkérdésünkben. Horváth Balázsné (Vaszar): - Idén egy házibuliban köszöntött ránk az új év. Vaszaron jött össze a baráti társaságunk, este 7 óra körül kezdtük a bulizást. Vacsoráztunk, zenét hallgattunk és kártyáztunk. Éjfélkor koccintottunk, de aztán elég korán lefeküdtünk, mert 1-jén reggeltől dolgoznom kellett. Egyébként nagyon szeretem a szilvesztert. Minden évben bulizni szoktunk, mert szeretek táncolni, szórakozni. S hogy milyen lesz az év folytatása? Remélem jobb, mint az előzőé. Szeretnénk építkezni idén, mert egyelőre még az anyósoméknál lakunk. Bagics Judit (Pápa): - A szilvesztert otthon töltöttem a párommal. Tévéztünk, beszélgettünk. Az az igazság, hogy a munkahelyemen a december elég fárasztó volt, így inkább nem mentünk el sehová, hanem pihentünk. Egyébként sem vagyunk valami nagy buliba járók, mert a baráti társaságunkban a legtöbb helyen már család van, kicsik a gyerekek, s így nem nagyon tudnak szórakozni járni. Szerintem az ember otthon is jól tudja érezni magát. S hogy milyen lesz az idei év? Remélem, hogy gazdag és mozgalmas. Igaz, egy kicsit lehangoló, hogy áremelésekkel indul 2004, de ez szinte minden évben így van. Nem szabad, hogy ez túlságosan elvegye a kedvünket. Az életünket mi alakítjuk, s nem érdemes csak az anyagiakra gondolni. Mi idén építkezünk, családot szeretnénk, inkább erre koncentrálunk. Csigi László (Marcalgergelyi): - Idén Keszthelyen köszöntött rám az új év. A barátnőm ott lakik, s náluk rendeztünk egy házibulit, tizenhatan voltunk, főleg osztálytársak és barátok. Tizenegy óra felé elmentünk egy discoba, s éjfélkor ott koccintottunk. De mivel nem volt túl jó a zene, hazamentünk, majd később egy másik discoban táncoltunk hajnalig. Az új év első perceiben is gondoltam arra, hogy 2004 nem lesz könnyű számomra. Idén érettségizem, szeretnék továbbtanulni, így nehéz időszak áll előttem. Igyekszem úgy tanulni, hogy a terveim valóra válhassanak. N. É. Horváth Balázsné Csigi László