Pápa és Vidéke, 2004 (2. évfolyam, 1-45. szám)

2004-01-15 / 1. szám

4 Új rovatunk: Különös hírmondó Van Babits Mihálynak egy szép verse. Címe: Mint kü­lönös hírmondó. A költeményben a próféta (az esztergo­mi Előhegyen élő költő alakmása) a hűvösebb idő bekö­­szöntével leszáll a hegyről, hogy megvigye a nagy hírt cíz embereknek: ősz van. Olyasmit mond, amit mindenki tud, ám nem mindenki ért, s főként nem mindenki érez át igazán. Arra figyelmeztet: nem szabad belefulladnunk abba a sok-sok információba, amellyel eláraszt bennün­ket a világ, hétköznapjainkat időnként magasabb szem­pontból is meg kell vizsgálnunk. Igen, olykor-olykor cél­­szerűs feltennünk önmagunknak a hogyan és a miért egyetemesebb kérdéseit is: Honnan jövünk s hová va­gyunk menendők? Milyen a kor, amelyben élnünk ada­tott? Mennyiben segíti s gátolja önmegvalósításunkat? Mit tehetünk, hogy teljesebb legyen az életünk? Mi és ki a fontos számunkra igazán? S miért?... Olyan kérdések ezek, melyekre kinek-kinek önmagá­nak kell meglelnie a maga válaszát. Önmagának, de nem segítség nélkül. A magyarság számára mindenek­előtt az európai szellem két legszilárdabb tartóoszlopa szolgálhat támaszul: az európai kultéria s a vele szoro­san összeszövődött keresztény vallás. Dante, Shakes­peare és Goethe, Arany, Kosztolányi és Márai is hasonló problémákkal viaskodott. A keresztény egyházak legfon­tosabb hivatása pedig éppen az, hogy lelki támaszt nyújt­sanak az iránytűjét kereső ember számára. Ha elhagytuk az emberélet útjának felét, egyre fonto­sabbá lesznek számunkra ezek a kérdések. S a magunk válaszait akkor találhatjuk meg igazán, ha artikuláljuk, emberi szóvá formáljuk. Erre tesz kísérletet e sorok írója ebben a rovatban. Szándéka szerint olyan kérdéseket jár körbe az itt megjelenő írásokban, amelyek aktuálisak, de nagyobb távlatba helyezhetők, s túlmutatnak a napi politika vélt vagy valós érdekein. Más s kicsit talán több is kíván lenni azoknál a híradásoknál, amelyek eláraszt­ják a tömegsajtót. Ezért nevezzük a rovatot „Különös hírmondó”-nak. Hauber Károly Nyílt tér Keserű tapasztalatok, avagy a TESCO vásárlóbarát (?) üzletpolitikája Annak idején az üzlet megnyitását nagy érdeklődéssel vár­tuk, és nagyon örültünk, amikor is végre birtokba vehettük. Szívesen mentünk (és megyünk a mai napig), mert minden egy helyen van, nem kell a sok utánjárás. A kínálat bőségére nem is lehet(ett) panaszunk. De ahogy telt az idő, úgy jöttek elő a hibák, a hiányosságok. Először a kisebbek, majd a na­gyobbak is. Egyre több vevői panaszról hallunk, amelyek mellett nem lehet, sőt nem szabad elmennünk szótlanul! Mert sajnos ez a „nem törődés” nagyon rossz fényt vet az üz­letre, annak hírnevére. Ez ellen tenni kellene valamit! Szerintem elképzelhetetlen egy olyan jó hírű üzletben, mint a TESCO, hogy ilyen dolgok történjenek meg. Például előfordult, hogy a számlán nem a megvásárolt áru lett feltüntetve, így a vevő elesett a visszavásárlási jogától (hibás volt az áru); hiányos volt a megvásárolt elektromos készlet; a kiszolgáló személyzet egy része tájékoztatni sem tudta a vevőket; reggel hét órakor közel hatvan-hetven ember sorakozott egy pénztárnál, és bár húszan is jeleztük a vevő­­szolgálatnál a sérelmünket, semmi nem történt. A terméke­ken lévő ár nem egyezett meg a pénztárgépben lévővel, így a hétszáz forintra árazott játékért a pénztárban közel négyezer forintot kellett volna fizetni. Sajnos ezek mind megtörtént dolgok, s nagyon lejáratják az üzletet. Az üzletvezetésnek pedig észre kellene venni ezeket a hiányosságokat, és természetesen tenni is kellene ellenük. Bizony, olyan látszatot keltenek, mintha visszaélnének a helyzetükkel, mintha egy-két vevő esetleges elvesztése nem je­lentene számukra semmit sem. Pedig egy ember is ember! Ez bizony nagyon rossz üzletpolitika, mert hosszú távon komoly vásárlói veszteséggel lehet (kell!) számolniuk. Azt is el kellene dönteniük, hogy ki, kiért van - az üzlet van-e a vevőért (mint ahogy lenni kellene), vagy fordítva? Mert sajnos a keserű tapasztalatok után én úgy látom, hogy egyre inkább az utóbbi kezd érvényesülni. De remélem, új év új tapasztalatok! Hári Tibor, Magyarjenes Pápa és Vidéke 2004. január 15. Sokszínű programok a TEa klubban Folytatás az 1. oldalról­­ 2002 decemberében Veszprémmé Turcsányi Va­léria, a Jókai Mór Művelő­dési Központ igazgatója új­raosztotta a szakterülete­ket. Jómagam megkaptam az ifjúsági közművelődést, valamint a könnyűzenét szakterületként. Róka Nor­bert művelődésszervező kollégámmal arra gondol­tunk, hogy Pápán kevesen ismerik a helyi amatőr mű­vészeti és könnyűzenei cso­portokat. A célunk az volt, hogy az alakuló TEa klub­bal - amelyet Pápa Város Önkormányzata is támoga­tott - mindenféle stílust, irányzatot megcélozzunk. - Miért a TEa klub elneve­zést használtátok? Gondo­lom a résztvevők nem a teá­­zási szokásokról beszélget­nek. - A TEa szó ebben az esetben egy mozaikszó, amely a Te akarod szavak­ból állt össze, így akartuk ezt az egész programsoro­zatot meghatározni. Elő­ször megpróbálkoztunk a helyi fiatalok, helyi csopor­tok bemutatásával, hiszen nagyon fontos, hogy kör­nyezetünkben megismerjük azokat, akik itt tevékeny­kednek, működnek közöt­tünk. Február végén indul­tunk, Róka Norbert ötlete alapján a rendezvényt galé­ria is kiegészítette, amelyet egy színpadi produkció vagy sztárvendég, illetve az adott témához kapcsolódó filmvetítés tett teljessé. A helyszín kiválasztásánál a JMK Petőfi Mozi barátsá­gos belvárosi épülete mellett döntöttünk. Mivel itt hétfő és csütörtök a szünnap, ezért a klubeste­ket csütörtökre tettük. - Tavasszal milyen progra­mokkal találkozhattak a he­lyi fiatalok? - Tavasszal három kiállí­tást szerveztünk, emellett sikerült bemutatni a Pápai Önképzőkört - akik azóta már a Művelődési Köz­pontban működnek -, a Né­meth Ervin vezette Szele­­burdiák színpadot és a Michrophone Rats együt­test. A programok összeál­lításánál Róka Norbert kol­légámmal közösen kikérjük a szakemberek véleményét. A tavaszi programok zárá­saként osztálypárbajt ren­deztünk, mely sikeres volt. - A tavaszi programokhoz képest ősszel más tematikájú műsorokat szerkesztettetek. - Valóban, ősszel új típu­sú programokat terveztünk. Az önkormányzati támoga­tás mellett sikeres pályáza­tunknak köszönhetően sztárvendégeket hívhat­tunk a TER klubba. Olyan emberekre gondoltunk, akiknek már múltja van, el­értek valamint az életben, és bizonyos értékrendet közvetítenek, a fiatalabb generációk számára pedig akár gondolkodásmódban, érdeklődés terén tudnak még újat mondani. Kicsit csalódottan vettük tudomá­sul, hogy ezekre a rendez­vényekre egyre kevesebb fi­atal jött el, viszont a har­mincas korosztály jelen volt. Igazán nem azok jöttek el, akiknek a programok szóltak. - Pedig valóban izgalmas vendégeket hívtatok­ váro­sunkba. - Itt volt Réz András esz­téta, Farkas Bertalan űrha­jós, Hobo, azaz Földes Lász­ló énekes-dalszerző vagy Lőrincz L. László író. A ti­zenévesek azonban kevés­bé érdeklődtek ezek után az emberek után, akiket idehívtunk. A szervező ilyenkor aztán magába néz, miért nem volt igazán jó öt­let éppen ezeket az ismert embereket meghívni. - Mit lehet ebből tanulság­ként leszűrni? Kire kíváncsi­ak a pápai fiatalok? - Összeállítottunk egy kérdőívet, amelyet kétszáz helyi fiatalhoz tudtunk el­juttatni, így próbálván fel­térképezni ennek a korosz­tálynak az érdeklődési kö­rét, kedvenc íróját, előadó­ját, egyszóval kit szeretne látni, hallani. A kérdőívek közel hatvan százalékát az Acsády Szakképző Iskola tanulói töltötték ki, a többi középiskolából kevés visszajelzést kaptunk ezért a kitöltött kérdőívek alap­ján nem sikerült valós eredményt kapnunk. Az időpontnál a többség csü­törtök helyett a szombati napot ajánlotta, meghívan­dó sztárvendégnek pedig a Barátok közt, a Való Világ és egyéb valóságshow sze­replőit javasolták a legtöb­ben. Minden javaslatot megszívlelünk - a fiatalok észrevételeiket eljuttathat­ják hozzám is a Jókai Mór Művelődési Központba - egyúttal reméljük, hogy a TE- klubot a 2004-es évben is egyre több helyi fiatal ke­resi majd fel, és talál nálunk tartalmas kikapcsolódásra. Polgár Szilárd Mészárosné Varga Vero­nikával Hogy kezdődött Önnek a 2004-es év? Ismét elkezdődött egy új év. Az év végi ünneplés, pihe­nés után megint itt vannak a hétköznapok, az egyelőre még hosszú téli estékkel. Ilyenkor gyakran gondolunk ar­ra, hogy milyen is lesz az idei év, de 2004 első napjaiban arról is sokat beszélgetünk, hogy kezdődött az új eszten­dő. Erről érdeklődtünk mi is első körkérdésünkben. Horváth Balázsné (Vaszar): - Idén egy házibuliban köszöntött ránk az új év. Vaszaron jött össze a baráti társaságunk, este 7 óra kö­rül kezdtük a bulizást. Va­csoráztunk, zenét hallgat­tunk és kártyáztunk. Éjfél­kor koccintottunk, de aztán elég korán lefeküdtünk, mert 1-jén reggeltől dolgoz­nom kellett. Egyébként na­gyon szeretem a szilvesz­tert. Minden évben bulizni szoktunk, mert szeretek táncolni, szórakozni. S hogy milyen lesz az év folytatása? Remélem jobb, mint az elő­zőé. Szeretnénk építkezni idén, mert egyelőre még az anyósoméknál lakunk. Bagics Judit (Pápa): - A szilvesztert otthon töltöttem a párommal. Té­véztünk, beszélgettünk. Az az igazság, hogy a munka­helyemen a december elég fárasztó volt, így inkább nem mentünk el sehová, hanem pihentünk. Egyéb­ként sem vagyunk valami nagy buliba járók, mert a baráti társaságunkban a legtöbb helyen már család van, kicsik a gyerekek, s így nem nagyon tudnak szóra­kozni járni. Szerintem az ember otthon is jól tudja érezni magát. S hogy milyen lesz az idei év? Remélem, hogy gazdag és mozgalmas. Igaz, egy kicsit lehangoló, hogy áremelésekkel indul 2004, de ez szinte minden évben így van. Nem szabad, hogy ez túlságosan elvegye a kedvünket. Az életünket mi alakítjuk, s nem érdemes csak az anyagiakra gondol­ni. Mi idén építkezünk, családot szeretnénk, inkább erre koncentrálunk. Csigi László (Marcalger­­gelyi): - Idén Keszthelyen kö­szöntött rám az új év. A ba­rátnőm ott lakik, s náluk rendeztünk egy házibulit, tizenhatan voltunk, főleg osztálytársak és barátok. Tizenegy óra felé elmen­tünk egy discoba, s éjfélkor ott koccintottunk. De mivel nem volt túl jó a zene, haza­mentünk, majd később egy másik discoban táncoltunk hajnalig. Az új év első per­ceiben is gondoltam arra, hogy 2004 nem lesz könnyű számomra. Idén érettségi­zem, szeretnék továbbta­nulni, így nehéz időszak áll előttem. Igyekszem úgy tanulni, hogy a terveim valóra válhassanak. N. É. Horváth Balázsné Csigi László

Next