Pápa és Vidéke, 2005 (3. évfolyam, 1-46. szám)

2005-02-03 / 3. szám

6 Emlékeinket őrző képek Pápa és Vidéke Télteremtette hangulat egykoron Szép városunknak szá­mos, hangulatot ébresztő részletét ismerhettük már meg kitűnő felvételek se­gítségével, melyek mellett szinte naponta elmentünk annak idején mondhatni észrevétlenül. Pedig mint képünk is tanúsítja - egy sóhajtásnyi pillanat elég ahhoz, hogy a fény­képezőgép segítségével megörökítsük a múló idő vissza nem térő pillanatát. Amint tette ezt Wandlich Károly is látó szemmel több évtizeddel ezelőtt, s készítette e szép fotót, se­gítve az emlékezést egy régebbi téli nap megidé­­zéséhez. Elénk tűnik a li­­ge­tbejáró egy szakasza hazafelé igyekvőkkel, a csendesen csordogáló Ta­polca patak, partszegélyét hógallérral övezve, no meg a híd, melyen ki tudja hányszor áthaladtunk a városba menet, vagy a vá­rosból jövet, olykor pihenőleg meg-megállva. Egy kicsit beszélgetni, vagy a tisztavizű patak tükrében nézelődni, s né­ha felpillantani a jege­nyék ég felé nyúló ágaira. Zimankós téli világra emlékeztet képünk, vissza­hozva régi részletét változó környezetünknek, ám a ha­vas táj látványa ellenére nem a hidegség érzetét kelti bennünk. EGY Fogy a magyar! Sajnos, ezt a szomorú, köztudott tényt a pápai és városkörnyéki sta­tisztikai adatok is alátámasztják. Miközben csökken a házasságköté­si kedv, ezzel egyetemben a születé­sek száma, ugyanakkor nő a halálo­zás. Idősödik, elöregszik a nemzet. Ez természetesen egy sor problé­mát vet föl. Nevezetesen: milyen programokat, divatos szóval pro­jekteket kell kidolgozni egymást követő kormányainknak ahhoz, hogy a negatív folyamatot megállít­hassuk? Hogyan, milyen módon le­het segíteni a fiatal házasokat a la­káshoz jutásban, életkezdésük megkönnyítésében? Miképpen hasznosíthatjuk ennek ellenére az élethosszig tartó tanulást? Elég-e próbálkozni néhány kampányjelle­gű tervvel, vagy alaposabban végig kell gondolni a teendőket? A kö­zépiskolákban a felvételi rendszer­nek köszönhetően a csökkenés ugyan nem érezhető, de mi lesz azokkal az alapfokú nevelési intéz­ményekkel, amelyekben drasztiku­san fogy a tanulólétszám? Összeha­sonlításképpen álljon itt néhány he­lyi anyakönyvi adat, amelynek alap­ja a 2000-dik és a 2004-es év. 2000-ben a születések száma 559 volt, 2004-ben ugyanez a szám 476. Házasságot 2000-ben 181 pár kö­tött, míg négy év múlva csak 153. A halálesetek száma 2000-ben 526, 2004-ben 581. Az adatok kegyetle­nek. Mindenképp tenni kell azért, hogy néhány évtized múlva legyen még magyar szó a Kárpát-meden­cében. Kormánypártnak, ellenzék­nek, a nemzet minden tagjának egyaránt. Nagy Imre Elhunyt a neves Apáczai-díjas, aranydiplomás zenepedagógus Emlékezés Kontra Istvánra Kontra István nyugalma­zott országos ének-zene szakértő, a Pedagógus Kó­rusok Országos Társaság volt főtitkára életének 83. évében hunyt el. Fővárosi ének-zene tanárként, kar­vezetőként, zeneműkiadó főszerkesztőként, az Orszá­gos Közoktatási Iroda szak­értőjeként az elmúlt fél év­században jelentős szerepet töltött be a magyar, kodályi elvekre épülő zenei neve­lő-oktató munka alapjai­nak, módszertani kultúrájá­nak kidolgozásában, fej­lesztésében és megvalósítá­sában. Évtizedeken keresz­tül szoros emberi és mun­kakapcsolatokat ápolt - or­szágos szakfelügyelőként, szaktanácsadóként - a me­gyei szakfelügyelőkkel, kar­nagyokkal és országos hírű zenei szakemberekkel. A tanár úr neve több szállal nemcsak a megyé­hez, hanem Pápához is kö­tődött. A Megyei Pedagógi­ai Intézet munkáján keresz­tül szoros kapcsolatok fűz­ték Szekeres Lajos, majd Gábriel Sándorné vezetői munkájához. Vezetésével az Országos Pedagógiai In­tézet 1990 júniusában Pá­pán rendezte meg az orszá­gos ének-zene szaktanács­­adók szakmai tanácskozá­sát. A Pedagógus Kórusok Országos Társasága főtit­káraként kétszer is járt vá­rosunkban, a pápai Pedagó­gus Vegyeskar 1997. tavaszi hangversenyén, valamint 2003 novemberében az or­szágos pedagóguskórusok pápai találkozóján főszer­vezőként. Az Ének-Zene Tanítása felelős szerkesztőjeként de­dikált példányt juttatott el a nagymúltú Református Kollégium könyvtára részé­re. A lapban államalapítá­sunk ezeréves Magyaror­szág ünnepére készülve a történelmi egyházak zenéjét foglalja össze. Nevelési, oktatási tervek, tankönyvek, segédkönyvek, taneszközök szerkesztője, lektora és számos felmérés, kutatás, kísérlet, valamint pedagógiai program elindí­tója volt. Tanulmányokat, könyveket írt és publikált különféle módszertani la­pokban, szakmai újságok­ban és folyóiratokban. Köz­reműködött a Nemzeti Alaptanterv ének-zenei ki­dolgozásában, helyi tanter­vek kimunkálásában. Mun­káját szakmai igényesség, a régi és új követésre méltó értékek integrálása, közve­títése és megvalósításának segítése jellemezte. Ered­ményes munkáját kitünte­tésekkel ismerték el. Hamvait január 28-án helyezték örök nyugalomra az újpesti Megyeri temető­ben. VB. 2005. február 3. Kedves fiúk! Ti, ott a Fő utcán, a Fitotéka fölötti legfelső emelet biztonságot nyújtó középső ablaka mö­gött! Többedmagammal már hetek óta figyel­jük teljesítményeteket! Na nem a kimagasló ta­nulmányi eredményetekkel vagy bravúros sportteljesítményetekkel vontátok magatokra figyelmünket. Nem bizony! Mi a halált megvető bátorságotokat csodáljuk! Mert valljuk be őszintén, hatalmas bátorság kell ahhoz, hogy a sötét téli utcán sétálgató já­rókelők nyakába loccsintsatok egy jó adag vi­zet! Vagy micsoda csodálni való tett reklámtás­kában havat gyűjteni, és a síkos járdán egyen­súlyozó járókelőket a magasból hógolyókkal bombázni, miközben gúnyos kacatotokat messzire viszi a jeges szél! Remek dobótechni­kátokat is megcsodálhattuk, hiszen ha éppen nem járt senki az ablak alatt, a zebránál vára­kozókat vettétek célba. Remek szórakozás lehet ez! Bizonyára így gondolja ezt az a két kislány is, akiket hazafelé sétálva ért az égből jövő víz, vagy az az idős néni, akinek a háta mögött csa­pódott be a hógolyótok. Csak egy dolgot nem értek! Az ő kacajukat vajon miért nem kapta szárnyára a szél? Csak azt sajnálom, hogy ti nem tudhatjátok, mennyire csodálunk benneteket! Hogyan is szerezhetnétek tudomást erről? Szerintem ti nem olvastok újságot! papp Anyakönyvi hírek Születés: Scheller Károly - Kardos Judit: Ger­gő, Horváth Tivadar - Somogyi Adrienn: Gergő, Molnár Lajos - Ihász Mónika: Anasztázia, Pödör László - Burai Andrea: Zseraldina, Németh Pé­ter - Kalmár Szilvia: Hedvig, Farkas István - Bognár Marianna: Jázmin. Halálozás: Vajda Zoltánná sz.: Varga Ibolya Ida, Bakos Károly, Csöngei Gábor, Varga Kál­mán, Adorján Gyuláné sz.: Pill Teréz, Bolla Je­nő, Benkó István, Péter Sándor, Ihász Jenő. Átadták a termál új konditermét Január 26-án szerdán délelőtt adták át a Várkertfürdőben az új helyére költöztetett kondicionáló termet. Mint azt Kovács An­tal, a Termálvízhasznosító Rt. vezérigazga­tója beszédében elmondta, a fürdő nyitá­sakor használatba vett régi helyiség kinőt­te az érdeklődők, a sportolni vágyók igé­nyeit, így vált szükségessé a bővítés. Az emeleten berendezett termet a régi eszkö­zökön túl új gépekkel, sporteszközökkel is felszerelték. Az esztétikus környezetben minden önmagát edzeni, karbantartani, vagy egyszerűen csak kikapcsolódni vágyó látogató megtalálja az igényeinek megfele­lő sporteszközt. A fürdő a 2004-es évet kiváló ered­ménnyel, magas látogatottsággal zárta, s az új kondicionáló terem szintén hozzájárul­hat egészségünk megőrzéséhez. III.

Next