Pápa és Vidéke, 2005 (3. évfolyam, 1-46. szám)
2005-02-10 / 4. szám
2005. február 10. A magyar színjátszás első modern vígjátéka Pápán Csokonai-komédia Eperjes Károllyal Folytatás az 1. oldalról - Az előadás úgy született - mesélte Eperjes Károly hogy Vidnyánszky Attila, a Beregszászi Színház főrendezője, a Kárpátmedence egyik legfinomabb rendezője már régóta szeretett volna Gáspár Sándorral és velem dolgozni. A Gyulai Várszínház ekkoriban kapacitálta őt, hogy rendezzen egy darabot, és hívjon meg hozzá két ismertebb magyarországi színészt. A kettő elképzelés éppen egybeesett. De nem tudták, hogy melyik színdarabot válasszák. Én meg azt mondtam, hogy csináljuk meg Csokonaitól a Karnyónét. - Miért éppen a Karnyónét ajánlotta? - Úgy gondolom, hogy a Karnyóné a magyar színjátszás első modern vígjátéka. Ezt Csokonai Vitéz Mihály Csurgón írta, a diákszínjátszás akkori fellegvárában. Szerintem mindig is aktuális, hiszen emberi gyarlóságokat mutat be. - Ha jól tudom, ebben az előadásban Csokonainak más színdarabja is szerepel, így A méla Tempefői, azaz: az is bolond, aki poétává lesz Magyarországban ? - Igen, a Tempefőiből is szerepelnek részletek, de a darab nyolcvan százaléka a Karnyóné. A Tempefőiből bekerültek részletek, meg a magyar nótavilágból és szép népdalainkból is, egy kicsit zenéssé téve az előadást. Ha csak a Karnyónét mutatnánk be, azt egy órában is el lehetne játszani. A Karnyónéban Gáspár Sándor Tipptoppot, ön Lipittlottyot játssza, az egyik piperkőc karakter, a másik szószátyár. Gáspár Sándorral már sokszor szerepeltek együtt a színpadon, ahogy ebben a színdarabban is. - A Színművészeti Főiskolán egymás melletti szobában voltunk, az ő öccsével egy szobában laktam, és most is egy társulatnak, az Új Színháznak a tagjai vagyunk, szóval ez egy nagyon régi barátság. - A beszélgetésünk elején említette, hogy Vidnyánszky Attila a Kárpát-medence egyik legfinomabb rendezője. Mit értett ezen pontosan? - Nálam mindig ez a csúcs. - Ez a legmagasabb kategória? - Ennél van még magasabb is, de azt ritkán használom. A finomság az egy olyan fok az én mércém szerint, ami már egy nagyon jó minőséget jelent, azt bizony kevesen érik el. Vidnyánszky Attila eléri, ő és Tompa Gábor a határon túlról. Bár Magyarországon is lenne ennek a korosztálynak több ilyen erős képviselője, mert egy-egy rendező azért van. - Milyen érzés volt a kárpátaljai társulattal együtt dolgozni. - Nagyon harmonikusan dolgoztunk. Egyébként nagyon szívesen dolgozom orosz színészekkel, svédekkel, írekkel, németekkel, spanyolokkal, franciákkal, svájciakkal. A jó színésszel jó dolgozni, a rossz színésszel nem jó dolgozni. - A színházi szerepei mellett korábban sokat filmezett. - Jelenleg be nem bizonyítható tiltás van rajtam. Én ugyan megkaptam a tiltó mondatokat három helyről is, de én ezt nem tudom bebizonyítani papíron. Tény az, hogy a kormányváltás óta még azok is, akik korábban dolgoztak velem, azok se mernek, mert attól félnek, hogy nem kapnak támogatást a filmjükhöz, ám minden múlandó... - Az év elején járunk. Milyen tervei vannak a 2005-ös esztendőre? - Nagyon sok felkérésem van színházban is, filmen is. Ezeknek a megvalósításáról azonban nem szívesen beszélek, nem azért mert babonás lennék. - Nem babonás? - Abszolút nem vagyok babonás. Keresztény ember nem lehet babonás. A kereszténység az nem a babonára épül. - Akkor elárulhatna többet is az idei terveiről. - Nem szeretnék rosszat azoknak az embereknek, akik a felkérést felém már megtették. Nem óhajtanám őket korlátozni bejelentésemmel. Mert az elnehezült szívű, és magában agyasok, azok mindenhol felütik az újságokat, és utána megy a hírcsatorna, hogy miben szeretnék dolgozni. Szóval nem szeretném őket rossz helyzetbe hozni. - Térjünk vissza a mai pápai előadásra. A nézőtéren most középiskolás diákok foglalnak helyet. - Hallottam, hogy a hóvihar miatt a tanárok sok diákot hazaengedtek. Ez érthető, hiszen mi is nagyon nehezen tudtunk jönni Pápára. Három éve mutattuk be a Karnyónét, és akárkinek játsszuk - felnőtt közönségnek, vegyes közönségnek, diákközönségnek vagy éppen külföldön -, az elődadás mindenkinek nagyon tetszett. Kitűnően szórakoznak mindenhol, ahová megyünk vele. Biztos vagyok benne, hogy Pápán is nagyon jól fogják magukat érezni a jelenlevő középiskolás diákok. Polgár Sz. Eperjes Károly A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének pápai csoportja szeretettel meghívja Önt és Kedves Családját Dr. Mátfi Gyula veszprémi érsek Kereszténység és európaiság című előadására, melyre 2005. február 11-én, pénteken, 18 órai kezdettel kerül sor a Református Gimnázium dísztermében. Programajánló Február 12-én, szombaton 14.30-tól 18 óráig családi hétvége a JMK színházépületében. Farsangi játszóház, kuktaképző, jelmezverseny. Február 19-én, szombaton 19 órától jótékonysági est a JMK színháztermében a dél-kelet ázsiai szökőár sújtotta területen árván marad gyermekek megsegítésére. A műsorban fellép a Pápai Musical Stúdió Egyesület és a JMK Vadvirág néptáncegyüttese. Pápa és Vidéke Dr. Frisch Gyula kiállítása a Református Gimnáziumban Február 7-én 16 órakor nyílt meg a Református Gimnázium dísztermében dr. Frisch Gyula nyugalmazott igazgató, rajztanár Virágok, tájak, emberek című kiállítása. A tárlatot Kerpel Péter művésztanár nyitotta meg. Dr. Frisch Gyula Veszprém megyében, Hárságyon született 1939- ben. Tanárszakjai egyike volt a rajz. Főiskolai, egyetemi továbbképzéseken csiszolta tudását, közülük kiemelkedik a Képzőművészeti Főiskola kurzusa. Több mint négy évtizeden át dolgozott pedagógusként, igazgatóként, tanulmányi felügyelőként, pedagógiai intézeti csoportvezetőként. Szakíróként is elismert. Nyugdíjba vonulása után kezdett intenzíven foglalkozni a festészettel, ezzel régi vágyát valósította meg. Festményeinek témáját élményei biztosítják, ezeket környezetéből, utazásaiból szerzi. Fülöp Lajos művészete hatott rá, de kritikusa, segítője felesége is. A képzőművész rajztanárok közösen megrendezett kiállításain hét alkalommal vett részt. Nyolc önálló tárlata volt Veszprémben, Pécsen, Szombathelyen és Berhidán. Olajképein virágcsendéleteket, portrékat, itthoni és külföldi, szívének kedves vidékeket ábrázol. A kiállítás a díszterem nyitvatartási idejében tekinthető meg. Nagy Imre 5 Harmincéves versmondói múlt A Magyar Kultúra Napja alkalmából rendezett városi ünnepségen Gosztola István építőmérnök Pro Cultura kitüntetésben részesült. A díj apropóján életútról, irodalomról, elképzelésekről beszélgettünk. - Hogyan fér meg egymással a tervezői munka és az irodalom ? - Az irodalom iránti szeretetem, vonzódásom már az általános iskolában kialakult. Iskolába úgy mentem, hogy már tudtam írni, olvasni, számolni. Rengeteget olvastam. Negyedikes koromra végeztem a teljes diákkönyvtárral, faltam a könyveket. Az irodalommal való elmélyült, komoly kapcsolatomat azért, mégis a gimnáziumban alapoztam meg. Az osztályfőnököm, Csudás Bertalan pezsgő irodalmi életet teremtett, versmondó versenyeket, irodalmi színpadot szervezett. Több más mellett - hiszen a Képzőművész Körnek és a tornász csapatnak is tagja voltam, és jól is tanultam - tagja lettem ennek a színpadnak. A harmadik évtől kezdve már nagyon jól ment a versmondás. Ennek a tevékenységnek köszönhetően jelentkeztem a színművészeti főiskolára, ahova természetesen többszöri próbálkozásra sem vettek fel. A textilgyárban dolgoztam kitűnő érettségivel, három műszakban mint betanított munkás. A katonai szolgálat után jelentkeztem a műszaki egyetemre, tanulmányaim alatt irodalmi tevékenységem szünetelt. 1972-ben végzett mérnökként Pápára hazakerülve Üveges Sándor irodalmi színpadában dolgoztam. Pódiumjátékokat adtunk elő, majd átváltottunk a színjátszásra. Ez már komoly munka volt. A produkciókkal vidéki művelődési házakba jutottunk el vándorszínészként. Mi készítettük a díszleteket, a jelmezeket is. Azután sok egyéb elfoglaltság és a munka miatt megszűnt a színpad, egy kis szünet után Mátyus Feri bácsi ÁFÉSZ színpadához kerültem. - Mióta szerepel városi rendezvényeken ? - 1977-ben indultam a városi versmondó versenyen, amit megnyertem. Innentől kezdve érkeztek a felkérések városi rendezvényeken való részvételre. Nyilvánvaló, hogy az effajta versmondásnak mindig van protokolláris jellege, de a legtöbb rendezvényen észrevehetően „átment” a vers a közönséghez. Nekem az volt a fizetség, ha éreztem, hogy a költő gondolatait meg tudom osztani a hallgatósággal. Országos versmondó versenyen is indultam, ahol a televíziós szereplés előtti elődöntőig jutottam. A városban egyre többen kérték, hogy különböző rendezvényeken szerepeljek. Itt kell elmondanom, hogy soha nem én tolakodtam a lehetőségért. Ez nem szereplési vágyból, hanem mindig felkérésre történt. Műszaki osztályvezetőként eleget szerepeltem a közéletben, s a versmondás ezt jól kiegészítette. - Melyek voltak a legemlékezetesebb alkalmak? - Mondtam verset huszonötezer ember előtt, ami fantasztikusan nagy élmény volt, szerepeltem a millenniumi zászlók átadásakor is. - A díj közösségi és művészi tevékenységének elismerése. Mit jelent az ön számára ? Számomra nagy megtiszteltetés, hogy a Pro Cultura-díj és az én harmincéves versmondói múltam egy ponton találkoztak. A díj alapítóit csak dicsérni lehet, különösen azért, mert olyan körülményeket biztosítanak évről-évre az átadásnak, amely ezt igazi ünneppé teszi. A díj számomra rangot ad, köszönöm az ajánlóknak és a kuratóriumnak. Nincs bennem szakmai féltékenység, bárkinek szívesen segítek a felkészülésben. Tagként veszek részt a Jókai Kör irodalmi színpadában, ahol tanácsaimmal igyekszem hasznossá válni. Ez nekem is öröm. Boldog és elégedett ember vagyok mind a magán-, mind a közélet terén. Tulajdonképpen azért részesültem díjban, amit hobbiként művelek a mások és a magam épülésére. Továbbra is teszem a dolgom úgy, mint eddig, s igyekszem megfelelni a felkéréseknek. Nagy I. Gosztola István