Pápa és Vidéke, 1908 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-09 / 32. szám
Ü. évfolyam. Pápa, 1908. augusztus 9. 32 szám. PÁPA ÉS VIDÉKE Szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilap. A pápai katholikus kör és a pápa-csóthi esperes-kerület tanitói körének hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 10, félévre 5, negyedévre 250. Egyes szám ára 24 fillér. MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Kiadótulajdonos: A PÁPAI KATH. KÖR Felelős, szerkesztő: GRÁTZER JÁNOS. Szerkesztőség: Pápán, Fő tér 13-ik házszám. A kiadóhivatal vex Ie : SÜLE GÁBOR, viasz-utca 15. Előfizetéseket és hirdetéseket flvesz Hajnóczky Árpád és Vajdits Károly könyvkereskedése Téves tanok. Irta: Lisztner Antal. Mióta Magyarországban megindult a keresztény restauráció nagy munkája, minduntalan találkozunk oly társadalmi jelenségekkel, melyek azt tanúsítják, hogy erre a restaurációra valóban nagy szükség volt. nálunk már Az igazi felvilágosodottság, a tisztán látás, a nemesebb értelemben vett emberi haladás s a békés emberi dás ellenségei ádáz gyűlölettel munkáskoharcolnak minden ellen, ami a tapasztalat és hagyomány tanúsága szerint mindenkor az emberiség javára volt. Harcuk indító okai a legtöbb esetben az egyéni érvényesülés és a feltűnési viszketegség. Ütőkártyájuk egy tetszetős formába öltöztetett frázis, melyet a tudomány már réges-régen ilyen frázis a leszármazási megdöntött elmélet is. Miből lettem, mivé leszek ? Ez egyike azon kérdéseknek, melyekkel a gondolkodó ember ősidőktől hozik. A hittel bíró lélek fogva foglalmegnyugvást tatái abban a gondolatban: Isten teremtett, Istenhez térek. A modern tudomány azonban mást hirdet. A természettudományok fejlődése, az őslénytani ismeretek bővülése és a bonctan haladása azt a véleményt hozták létre az ember eredét illetőleg, hogy az ember nem önálló, nem kiváltságos teremtmény, hanem a szerves lények, az állatországnak legfejlettebb osztálya, mely az állatok rendjéből különböző feltételek és körülmények közreműködése folytán természetes fejlődés útján jöt létre. Ez az úgynevezett evolúció, melynek hívei és követői alaptételükhöz képest, az emberi életet is csupán az anyagi élet szabályaihoz képest akarják berendezni. Ebből táplálkozik a szabadkőművesség, a nemzetközi szociáldemokrácia, az anarchizmus és minden társadalombontó hitvallás. Maga e feltevés nem újkeletű. Már a görög Anaximander (élt Kr. sz. e. a hetedik században) is tanította az embernek állatokból való eredését. Schubert és Ohen, Kant és Lamarck, Darwin és Wallace mind e nézetet valották. Újabban Straus, Lyell, Vogt, Lombroso, Cotta, Kohn, Släckel, Pfleiderer, Perry, Gerland és Fechner ugyancsak e teóriának hódolnak. Véleményük azonban az ember leszármazását illetőleg nagyon eltérő. Így Anaxiander, Schubert és Oken az embert viziállattól származtatják; Kant, Lamarck, Darwin, Wallace, Straus, Lyell, Vogt, Lombroso, Cotia, Kohn, Häckel, Pfleiderer a majomtól és végül Techner nem az embert származtatja a majomtól, hanem megfordítva, a majmot az embertől. E sok teóriának egy közös alapgondolata van, az t. i., hogy az ember nem közvetlen Isten teremtménye, hanem közvetlen a természet munkája, alkotása. De egyúttal közös hibája is van, az, hogy még eddig egyetlenegy természettudósnak sem sikerült az embernek az állatoktól való leszármazását kézzelfoghatóan bebizonyítani. És ez sohasem is fog sikerülni, mert megcáfolja az ember testalkotása és szellemi élete. Beigazolást nyert. t. i. az, Middleton doktor. Amerikai történet. Fordította Szeberényi László. Egy szép, hideg februári délután egy magányos egyén lovagolt a kietlen prairien keresztülmenő uton, mely az északamerikai Illinois állam egyik kevésbé jelentős városából, B.-ből indul ki. Meleg, téli köpönyegbe volt burkolózva, ugy hogy csak a hideg széltől kipirosodott arca látszott, melyről nemes jellem és szívjóság sugárzott le! Válláról jó Kentucky-fegyver lógott, bár ugy látszik, rajta nem szándékozott vadászni, mert a lovától felriasztott foglyokra ügyet sem vetett. A végtelennek látszó prairie, melyet gyéren fedett a fagyos, elsárgult fű, kietlen, elhagyatott állapotban volt és a jéghideg északi sél süvöltött rajta végig. Csak lovas ügetett az uton, kit a mi 27 egy másik évesnek látszó fiatal emberünk elérni igyekezett. — How do gondo? Hogy van, doktor úr? — kérdé vidám hangon az ismeretlen, midőn fiatal emberünk hozzá közeledett és üdvözölte. — Ön is a városban volt ebben a nagy hidegben? — Igen — válaszold a fiatal lovas, kezét nyújtva az idegennek; — de mondja csak, Smith Field, nem fázik, hogy még a gallérját sem tűri fel, hisz én csaknem megfagyok. Smith Field, derék, jószívü öreg úr volt. Vadászruhába öltözve, könnyedén ült paripáján, arcát és nyakát vörösre csipte a hideg, amellyel azonban semmit sem törődött. A két lovas ezután, kik úgy látszik, igen jó ismerősök voltak, lassan haladva, nyugodtan beszélgettek. Különösen a legközelebbi választásokról tárgyaltak és ugyancsak lebírálták a Wighpártot, amelynek bukását egészen természetesnek és biztosnak vélték. — De mondja csak, doktor úr, miért viszi azt a puskát, mikor ön nem szokott vadászni? — kérdé az öreg. A fegyverkereskedésben voltam reggel és revolvergolyókat vásároltam, ekkor kért a kereskedő, hogy vigyem magammal a puskát és juttassam John Singershez. John Singers? Hisz a múltkor egész éjjel vele voltam az erdőben, éppen ezen puska volt nála; azért nem ismertem, hát rá először! Mindig mondtam neki, hogy a rézzel befoglalt puskaagy sohasem alkalmas, mert nagyon csillog, ha rásüt a nap; ugy látszik, megigazíttatta. Különben, ha óhajtja, doktor úr, szivesen elviszem a fegyvert. John Singers alig félmérföldnyire lakik tőlünk és kisebbik fiam, Jim, könnyen elviheti hozzá. — Valóban nagy szolgálatot tesz nekem —, mondda a fiatal orvos, mert ugyancsak húzza a vállamat ez a nehéz fegyver. — De, kedves doktor ur, viszonzásul ön is tehetne nekem egy szívességet. Rosenberg kereskedőnél 105 dollár adósságom van; kérem, vigye el hozzá; fáradságos úttól szabadit meg vele. De kérjen tőle irást is, mert én nem igen bizom ebben a németben. — Nagyon szivesen—válaszolá a fiatal orvos, s e közben tovább lovagolva, odaértek, ahol az út szétágazik és itt elvált egymástól a két jó ismerős.