Pápa és Vidéke, 1921 (16. évfolyam, 1-222. szám)

1921-05-08 / 103. szám

Tizenhatodik évfolyam 106. szám. Csütörtök Előfizetési árak: Egész évre . Fél évre . . Negyed évre Egy hóra . , 35 K Egyes szám ára 2 kor. 400 K 200 K 100 K Ara 153 korona Pápa, 1921 május 8. Szerkesztőség és fiók­kiadóhivatal: Török Bálint utca 1. szám. Kiadóhivatal: Fő tér 12. Telefonszámok: Szerkesztőség 11, K*r. Nemzeti Nyomda 11, Kiadóhivatal 61. n KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP. XX j XX Felelős szerkesztő: NÉMETH JÓZSEF. XX Jaj a győzőknek. Utazások alatt az ember gyak­ran találkozik idegenekkel, akik keresztül barangolják a világot, kereskedelmet űznek, üzleti ügye­ket bonyolítanak s látói, hallói, tapasztalói a különböző orszá­gok vérkeringésének, vívódásának és életküzdelmeinek. Ezek az ide­genek igen sokszor jobban lát­nak, többet éreznek a jelenből a jövőre vonatkozólag is, mint az­ országok korm­ánygyeplőit irányító politikusok. Az ilyen idegen uta­sok vélekedése sokszor lever vagy felmelegít s különös örömöt okoz, ha hazánkra vonatkozó kellemes tapasztalatokról számolnak be egy­más között. Két idegen ur ül egy kupéban, akiket utjuk német, osztrák, hol­land, svájci, magyar, román, olasz városokon vezetett keresztül. Az országok állapotáról folytatnak esz­mecserét. Megemlékeznek arról, hogy a bolgár pénz igen jól áll; hogy Fiume és Trieszt teljesen kihalt Városok, amelyekben meg­szűnt minden kereskedelmi élet, hogy Észak-Olaszország csodált világvárosai ókori tetemek s hogy Olaszországban nemsokára óriási valutazuhanás lesz. Majd Svájcra fordul a figyelmük, ahol ezrekbe kerül a napi élet, ahol a munkás napi bére 35 frank és rettenete­sen drága a vasút és drága­­ még a levegő is. Nem csoda, ha Károly király nem akar ott ma­radni. Majd szellemes rövidséggel állapítják meg, hogy Németország a háborút elvesztette, Anglia pedig megtalálta azt, ami annyit jelent, hogy Németország már befejezte a háborút és a munka terére lépett, Anglia pedig kilépett a munkából s ezután kezdi meg a háborúskodást — önmagával. Ame­rika, amely a háború befejezése­kor diadalérzetében síppal, dob­bal és cintányérral vadak mód­jára üvöltött, szintén el van ma látva bajaival, mert nem kevesebb, mint 7 millió ember csavar­og­ott kereset nélkül. Vae victoribus! Jaj a győzőknek! A győzők ha­lálra győzték magukat, de Német­ország Oroszországot átművelve, ha vele barátságba kerül, még a legnagyobb hatalommá nőheti ki magát. A magyar viszonyokról is esik szó az idegen utasok között és megelégedéstől dagad a keblünk, amikor azt halljuk, hogy Magyar­ország érdemelte ki legjobban a világ csodálatát, mert itt állt a rend, a belső béke a legelőbb és a leggyorsabban helyre. Érdek nélkül merik állítani, hogy ez az ország fog a legelsőnek Német­ország mellett felvirágozni, csak — teszik hozzá — a királykérdés ne szakítsa pártvillongásokra az országot. A legszebb jövője is a magyar valutának van. A régi monarchiáról azt hiszik, hogy ha más keretekben is, de vissza fog állni, mert Ausztria csak Magyar­ország oldalán kereshet és talál­hat boldogulást, nélküle azonban mindegyre lefelé fog sülyedni. Amikor halljuk ezeket az idege­neket hizelgés, érdek nélkül be­szélni a mi biztató jövőnkről, szárnyra kap a hitünk. Eszünkbe jut, hogy bennünk csak magunk hitetlenkedünk mindig, mert csak a mi sorainkban járnak a kedvet­szegető kishitűek, akiknek, tudja a jó Mindenható, miért telik abban a kedvük, hogy mindig csak só­hajtozzanak a sorsuk miatt. Mások, idegenek pedig csodálkozva, be­csüléssel szólnak rólunk, mint akik elsőknek indulunk diadallal a jövő élet felé. A bankj­egyek kicserélése Pápán. Mint azt áldozócsütörtöki számunk­ban már jelentettük, a hivatalos lap­ban megjelent a pénzügyminiszternek a 10 ezer és 1000 koronás bankjegyek­nek minden levonás nélkül való kicseré­lése, illetve az új tízezer, ötezer, ezer és ötszáz koronás államjegyek forga­lombahozataláról intézkedő rendelete. A rendelet szerint az ilyen címletű bankjegyek kicserélése, illetve forga­lombahozatala május hó 9-ével, a hol­napi nappal megkezdődik és május hó 25-ig bezárólag tart. A­ bankjegyek kicserélésének akadály­talan és sima lebonyolítása a kitűzött időben nemcsak az annyit óhajtott pénzügyi konszolidáció, hanem a kö­zönség érdeke is, azért ma fölkerestük Karlovitz Adolfot, a Pápai Takarék­pénztár Rt. elnökét, hogy tőle a bank­jegykicserélésnek Pápán való technikai keresztülviteléről felvilágosítást kérjünk. Az ő információi alapján a bankjegy­csere módozatairól a következőkben tájékoztatjuk a közönséget. Pápára hétfőn érkezik meg az új pénz az Oszták-Magyar Bank győri fiókjától, ahova eddig már 120 millió korona új államjegy érkezett s a kicserélés így Pápán kedden reggel veszi kezdetét s tart május 25-ig bezárólag az összes pénzintézetekben a rendes pénztári órák alatt. Ez alatt az idő alatt természetesen csak az ezer és tízezer koronás fölül­bélyegzett bankjegyeket cserélik ki tíz­ezer, ötezer,­­ ezer és ötszáz koronás államjegyekre. A pénzintézetek tízezer és ezer koronás bankjegyeken kívül más címletű bankjegyeket (100, 50, 20 és 10 K-sok) nem cserélnek ki, ilyeneket tehát a közönség ne vigyen kicserélésre. A beadott összegeket a pénzintézetek a következő címletű államjegyekre cse­rélik ki: 30 százalék 10.000-resre, 30 százalék 5000-resre, 30 százalék 1000-resre és 10 százalék 500 koronásra; 10.000 ko­ronás csak 10.000 koronásra cserélhető át. Természetesen ez a szabály módo­sulhat, ha valakinek nincs 10.000 koro­nája. Általában a pénzintézetek vezető­sége mindent elkövet, hogy a gyors és sima kicserélést bürokratikus formák meg ne kössék. A közönség a kicserélésre behozott pénzt kiterítve, bélyegzett felével felfelé fordítva szolgáltassa be.­­ A feltűnően hamisnak látszó tízezer és ezer koronásokat a pénzintézetek csak feltételesen cserélik ki, vagyis a bankjegyek sorszámát és a kicserélő fél nevét és lakását feljegyzik, a bank­jegyeket pedig a valódiság megállapítása végett az Osztrák-Magyar Bank műszaki osztályához küldik. A hamis felülbélyeg­zésű bankjegyek csak ötvenöt százalé­kos levonással kerülnek előreláthatólag becserélésre. A Roheim-villa személyzetének kihallgatása. — Sztanykovszkynak sikerül alibit igazolni? — Budapest, máj. 7. A Tisza-per mai főtárgyalásán Csermák Rezsőné, Roheim Gézáné társalkodónője rend­kívül érdekes vallomást tett 1919. ok­tóber 31-ről. Csermákné elmondja, hogy a gyilkosság napján délelőtt egy eső­köpenyes látogatója volt Tiszának, el­mondja a villa hirtelen beállott telefon­mizériáit és kijelenti, hogy a gyilkosság napján délelőtt egy autót vettek észre a villa előtt, ez azonban nem állott a meg. Délután 5 óra tájban jelentek meg gyilkosok a villában, benyomták a kaput, négy-öt katona volt. A kato­nákat most már nem ismerné meg. Ezután elmondja Csermákné, hogy a hall első emeletéről látta, hogy hogyan ölték meg Tiszát. Az elnök kérdéseire kijelenti, hogy ő nem látott autót ebben az időben a villa előtt. Dömötöry, Tisza komornyikja a gyilkosságtól nagyon meg volt ijedve. — Minthogy Dömötöry és Csermákné vallomásai között lé­nyeges eltérés mutatkozott, szembesíteni fogják őket. Elnök: Meg tudná-e mutatni itt a gyilkosokat ? Csermákné elmegy a vádlottak előtt, Gaertnernél hirtelen megáll: — Ez volt az esőköpönyeges! Majd tovább megy és Sztanykovszkyra mutat: — Ez volt a negyedik! Gadó elnök erre előrehajol és erősen Sztanykovszkyra néz: — Mit szól hozzá Sztanykovszky ? Nem érzi szükségét annak, hogy gyónjék? Sztanykovszky: Tessék megengedni elnök úr, hogy egy—két kérdést intéz­hessek a tanúhoz. Elnök : Nem engedem meg, csak arra felelhet, hogy igaz-e, vagy nem, amit a tanú magára vallott? Sztanykovszky: Nem igaz ! Elnök: Leülheti —v Majd Csermák­néh­oz szól: — Megfontolta jól, mit mondott, mert ennek igen nagy súlya van ! Csernákné: Kérem, én nem akarok bele­keverni senkit sem, de őt láttam, felismerem határozottan­­ ő azt Ezután. Kéri Pállal szembesítették Csermáknét. Őt nem ismerte meg. — Csermáknét ezután megeskették vallo­mására. Utánna Veszeti Margitot, a Roheim­villa kertészének leányát hallgatta ki a bíróság, aki elmondja, hogy október 31-én délelőtt fél 12 órakor 3-4 ka­tona járt a villában. Csermákné eresz­tette be őket, Tisza fogadta őket. A velük levő civil,­­esőköpenyes úriember négyszemközött beszélt Tiszával. Ami­kor elmentek, azt mondotta Tiszának, hogy csak ebédeljen meg nyugodtan, délután négy órakor majd eljönnek érte automobilon.­­ Délután négy óra után négy katona jött, akik lefegyverezték a csendőrséget, majd a hallba nyomultak. Az egyik az ajtónál maradt fegyveresen. Tisza felesége és Almássy Denise tár­saságában fogadta őket. Látta, mikor Tisza közülük előre lépett, abban a pillanatban lőttek rá: Elnök: Nem látta, hogy mikor a kegyelmes úr már tántorgott az első tévék után, mégegyszer rálőttek? Tanú­: Úgy láttam, hogy mikor m­ár a földön fetrengett, mégegyszer bele­lőttek. A szembesítés során Veszeli Margit Gaertnerben felismerte Tisza délelőtti esőköpenyes látogatóját, Sztanykovszky­ban az ajtóban álló katonaruhás egyénre vélt ráismerni, Sztanykovszky azonban tagadta a tanú vallomását. A tárgyalást hétfőn folytatják. Ungvár, máj. 7. A Tisza-gyilkosok bűnpörének budapesti főtárgyalásán, mint ismeretes, Sztanykovszky Tibor, akit a katonai bíróság mint tettestársat halálra ítélt, visszavonta beismerő val­lomását és azt állította, hogy a gyil­kosság délutánján többedm­agával, a többi közt egy Neuwelt nevü orvostan­hallgatóval együtt a honvéd ruharaktár­ban járt kint, s így nem lehetett egy­időben jelen a Roheim-villában is, ahol a gyilkosság megtörtént. Arra nézve azonban nem tudott felvilágosítást adni, hogy Neuwelt hol tartózkodik s hogy többi társai, akikkel alibijét bizonyít­hatná, ezidő szerint hol találhatók. Az „Ungvári Közlöny" szerkesztősé­gében ma fentjárt a kérdéses Neuwelt orvostanhallgató és kijelentette, hogy nyilatkozni akar Sztanykovszky vallo­mására vonatkozóan. Neuwelt részle­tesen­ elmondotta, hol és merre jártak Sztanykovszkyval október 31-én délután s amennyiben ezt a tanúvallomást más tanúvallomások meg nem döntik, Sztany­kovszky alibije azzal be volna bizo­nyítva. Neuwelt a következő részleteket adja elő október 31-ének délutánjáról: — A Tisza-gyilkosság délutánján az Andrássy­ úton Sztanykovszkyval együtt felszálltunk egy sárga automobilra és Budára mentünk egy nyomdába röp­cédulákért. Egy órakor visszatértünk az Astoria-szállóba, ahonnan nemsokára a fegyvergyárba mentünk ki fegyverekért. A fegyvergyárban azonban nem voltak hajlandók fegyvert kiadni írás nélkül. Így kénytelenek voltunk visszamenni az Astoria-szállóba írásos engedélyért s amikor ezt megkaptuk, visszamértünk a fegyvergyárba, megszereztük a fegy­vereket s beszállítottuk pontosan az Astoriába.­ Négy órakor azt a parancsot kaptuk, hogy menjünk ki a honvéd montárdepóba és, hozzunk onnan be­kecseket. A parancsot teljesítettük. Ki­mentünk a ruharaktárba s éppen raktuk fel a bekecseket, amikor megérkezett egy autón Hüttner Sándor, Lengyel László és mások. Együtt jöttünk vissza és visszajövet a Pesti Napló kirakatá­ban olvastuk a hirt, hogy gróf Tisza Istvánt meggyilkolták. Az iunk kivül Róth hadnagy autóban raj­is bennült a többieknek a nevére már nem emlék­szem. Neuwelt végül kijelentette, hogy mind­ezeket esküvel is hajlandó megerősíteni. „Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában, Hiszek egy isteni örök igazságban,­­­liszek Magyarország föltámadásában. Amen,,

Next