Pápa és Vidéke, 1929 (26. évfolyam, 1-52. szám)

1929-01-20 / 3. szám

Politikai hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség és kiadók: Fő­ u. 12. Tel. 151 Előfizetési árak: negyedévre 2 pengő, egész évre 8 pengő. Egyes szám ára 20 fillér Hird­etések miliméteres díjszabás szerint: hasábmiliméter a hirdetések között 4 fillér, a szöveg között 5 fillér. Főszerkesztő: DR. BERZSEiTFI FABIM. Felelős szerkesztő: BOKSAY ENDRE. Előfizetéseket és hird­etéseket fel­vesz : A kiadóhivatal (Fő-utca 12. Telefon 151.). A Ker.­szoc. párttitkárság (Szent­ilonai­ utca 12.). A „Pax" könyvkereske­dés (Fő utca 9.). A Ker. Nemzeti Nyomda­vállalat (Török Bálint u. 1. Telefon: 157.). Hej, szegény kurucok! Bethlen István gróf miniszterelnök azalatt a hét év alatt, mióta a ma­gyar állam ügyeinek vezetését kezé­ben tartja, higgadtnak, körültekintő­nek, tapintatos politikusnak mutatta magát a kül és belpolitikában egya­ránt. Ez a nagy politikai bölcsesség tűnik ki azon beszédéből is, amelyet az egységes párt vacsoráján az egy­séges párt újévi üdvözlésére mon­dott. Megállapította beszédében, hogy nemzetközi viszonylatunk javult az elmúlt évben. Azonban a teljes ja­vulás előfeltétele az, hogy a nemzet maga is bízzék erejében és bízzék vezetőinek bölcsességében és jóindu­latában. A békerevízió előkészítése csak lassú és fokozatos munka ered­ménye lehet. Hivatkozott a szomszéd államoknak, elsősorban Jugoszláviá­nak belső válságára, amely nem a parlamentarizmus csődje, mint sokan szeretik emlegetni, hanem Trianon csődje. Foglalkozott belpolitikai kérdések­kel. Megállapította, hogy gazdasági, szociális és kulturális téren fokoza­tosan halad előre a nemzet. Demok­ratikus fejlődés is van nálunk, ennek lesz egyik állomása az új sajtótör­vény és a gyülekezési jog szabályo­zásáról szóló törvény. Foglalkozott a trónkérdéssel is, megismételve ré­gebbi kijelentéseit, hogy ez a kérdés egyáltalán nem aktuális. Nemcsak nagy államférfiúnak, nem­csak jó magyarnak, de valóságos kuruc magyarnak mutatkozott a mi­niszterelnök ezen beszédében a kö­vetkező kijelentésével: „Ez a nem­zet négyszáz éven keresztül töreke­dett a függetlenségre és 1918-ig, az összeomlás napjáig ez a törekvés sikertelen maradt." Négyszáz év ! Nagy idő. A Habs­burgok uralkodtak ez alatt az idő alatt Magyarországon. Hogy hogyan, annak eldöntése a történelem feladata. Azonban az tény, hogy ez ellen az uralkodás ellen ismételten berzen­kedtek a magyarok. Hol a vallás­szabadságot, hol politikai szabadsá­gukat, hol nyelvüket védték. Tököli, Rákóczi, Bethlen Gábor, Kossuth és még sok más nevéhez fűződtek azok a felkelések, melyek alatt megszó­lalt a tárogató, felhangzott a kuruc nóta, a kurucok keserve, rongyos volt a ruhánk, üres a zsebünk. És kuruck­odásunk soha boldogságot nem hozott a magyarnak. Boldogok akkor voltunk, amikor az uralkodó és a nemzet egy úton haladtak. Mária Terézia, Ferenc Jó­zsef uralkodása fénykorai ennek a 400 esztendőnek. Ekkor gazdagok voltunk és fejlődött nyelvünk, irodal­munk. Igaz, hogy politikai függet­lenségünk nem volt teljes, közösség­ben éltünk a Habsburg tartományok­kal, azonban boldogságunk pillére épp ez a közösség volt. egyik Bethlen miniszterelnök, a nagy államférfiú ismeri a magyar történel­met. Ismeri a nemzetünk sorsát moz­gató erőket. Midőn tehát beszédében a 400 évre célzott, amelyben nem volt meg teljes függetlenségünk, nagyon helyesen jelölte meg a célt, amely felé törekednünk kell: a teljes nemzeti függetlenséget. Azonban nagyon helyesen nem az uralkodóháztól való elszakadásban keresi ezen függetlenség kiépítésének eszközét, hanem a belső munkában és az ügyes külpolitikában. Mert bizony ha 400 évig nem voltunk függetlenek, most ugyancsak nem vagyunk azok. Ellenségeink törvé­nyeket diktálnak nekünk. Gazdasá­gilag fojtogatnak bennünket. Ha tehát most nemzeti független­séget akarunk, nem elég Ónodon, avagy Debrecenben gyűlést tartani és az uralkodóházat detronizálni. Ez rövid császárvágás, egyszerű gyerek­játék, a kuruc munka könnyebbik vége lenne ahhoz képest, amit most kell tennünk. Erőt, kitartást és ke­mény nyakat kell összes ellenségeink­nek mutatni és gazdaságilag meg­erősödni, hogy belügyeinkbe bele ne avatkozhassanak, gazdaságilag el ne nyomhassanak bennünket. Ez most a kuruc nehéz munkája, nem a nyi­latkozat és a tárogató. Ebben a munkában legyünk kurucok, kitartók, állhatatosak, soviniszta magyarok. A királykérdésben pedig várjunk. Várjuk meg a történelmi erők mű­ködését. Ne vágjunk elébe az ese­ményeknek. Ezen mérsékelt, tapintatos, izig­vérig magyar állásfoglalásért fogadta megnyugvással a nemzet Bethlen István gróf miniszterelnök újévi be­szédét. bf. A hét eseményei. Idehaza. A katolikus vallásalapok helytelen irányban való felhasználásáról írtak sokat a mult héten a lapok Forster Gyula báró cikke nyomán. Az ala­pokra felügyelő bizottság erre közzé­tette az alapokról szóló, részletes kimutatást, amelyből kitűnik, hogy az alapok felhasználása megfelelő volt. Berczel Jenőt választották meg Budapest székesfőváros alpolgármes­terévé, Külföldön. A római kérdés hír szerint meg­oldás felé közeledik. Felállítják az egyházi államot 260 négyzetkilomé­ter területen, a volt egyházi államért pedig pénzbeli kárpótlást ad az olasz állam a Szentszéknek. A Szentszék és az olasz állam tervezett kibékülése Mussolininek nagy diadala lesz. A jugoszláv diktatúra még min­dig nem mutatta meg igazi arculatját. Zsivkovits miniszterelnök a külföldi sajtó tudósítói előtt azt mondotta, hogy a diktatúra célja az ország egységének és az alkotmányos kor­mányzás lehetőségének megteremtése. Szomszédaival a legbékésebb vi­szonyra törekszik Jugoszlávia. Ezen nyilatkozattal ellentétben egyes kül­földi lapok azt állítják, hogy a dél­szláv állam fegyverkezni akar az olaszok ellen s nem akarja, hogy munkájában a parlament zavarja. — Az tény, hogy sem a szerbek, sem a horvátok nem örvendenek a dik­tatúrának. A szerbek azért nem, mert igen sok egzisztencia, politikusok, hivatalnokok kenyerüket vesztik mi­atta , a horvátok pedig úgy látják, hogy a diktatúra elsősorban ellenük irányul. Teljesen le akarja törni a horvátok politikai törekvéseit, sza­badságvágyát. Elfojtja a szabad szót, a szabad sajtót. — Egyesek az egész diktatúrában a szabadkőmivesek ke­zét látják, amely le akarja törni a katolikus horvátokat. — Abban meg­egyezik a jelentések jó része, hogy Sándor király nem ura a királyi dik­tatúrának, csak báb a kardcsörtetők kezében.­­ Mindenesetre feltűnő, hogy az a szabadkőmives sajtó, amely egész Európát tele kiabálta a kommunizmus bukása után a ma­gyar fehér­terrorról szóló hírekkel, amelynek annyira fáj, hogy Magyar­országon nincs nagyobb demokrácia, amely kígyót békát kiált Mussolini diktatúrájára, az a sajtó most ölbe­tett kezekkel bólogat a délszláv dik­tatúrának. Egyáltalán nem fáj neki. A spanyol­nátha, amely Ameriká­ban dühöngött, majd Berlint lepte meg, elérkezett Bécsbe. A betegség hír szerint enyhe lefolyású. H­Í­REK• ••• Iskolalátogatás. Dsida Ottó tan­ker. kir. főigazgató e hó 11-től 16 ig végezte hivatalos látogatását a bencés reálgimnáziumban, e hó 18-án pedig a ref. gimnázium látogatását kezdte meg. Részleges tisztújítás volt a városházán e hó 14 én d. e. 10 óra­kor dr. Horváth Lajos alispán elnök­lete alatt. Dr. Tomor Dezsőt egy­hangúlag közfelkiáltással választották meg II. aljegyzővé, Harsányi Józse­fet pedig 125 szavazattal közgyámmá és anyakönyvvezetővé ifj. Sarudi György 10 szavazatával szemben. Nagy választék: Férfi és női fehérneműek­ben. — A legdivatosabb harisnyák, nyak­kendők, bőrkertyük, sapkák, eső- és nap­ernyők, sétabotokban. — Csipkék, hímzések és szalagokban. — Kötött, szövött és rövid­ NEUBAUER FERENC uri és női divatáruháza PÁPA, KOSSUTH LAJOS UTCA 32. SZÁM. (A postapalotával szemben.) árakban. — Menyasszonyi koszorúk és fátyo­lokban. — Bőröndök és bőrdíszműárakban. :-: Nagy raktár kalapokban. :: Szabott árak. — Szolid és pontos ki­:-: :-: :-: szolgál­ás. :-: :-:

Next