Pápai Hirlap, 1908 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-12 / 50. szám
. évfolyam. 50. szám. Pápa, 1908. december 12. PAPAI HIRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőnél: Jókai Mór utca 60. szám. Előfizetési árak: t egész évre 12, félévre 6, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 24 fillér. Laptulajdonos és felelős szerkesztő: L>«- KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar, Kohn Mór fiai, Wajdits Károly urak üzletében is. SZEMLE. Fegyelem és egyéb. A katonai fegyelmet stereotip jelzővel „butá"-nak szokták nevezni. Azt bélyegzi meg ezzel a közfelfogás, hogy a katonának teljesítenie kell az oly parancsot is, amelynek észszerűségét illetőleg kételyek merültek fel lelkében. A szubordináció ott a legnagyobb úr, akárhányszor nagyobb a józan észnél. És mégis, még itt is, ahol a gondolkodás nélküli, föltétlen fegyelembe nevelik bele az embereket, elképzelhető olyan eset, amikor a fegyelemsértés nem bűn, de erény. Vájjon, ha egy tiszt azt a parancsot adná csapatjának, hogy saját bajtársaikra lőjjenek, hogy pártoljanak át az ellenséghez, köteles volna-e az ily parancsot a csapat teljesíteni ? Nem érdem volna-e részükről, ha a parancsot megtagadva, hűek lennének ahhoz az eskühöz, mit katonává avatásuk alkalmával tenniök kellett ? A diák akkor, mikor diákká lesz, esküt nem tesz. Ám minden szó, mit a hazai történelem lapjairól tanult, minden gondolat, mit költők műveiből lelkének birtokává tett, minden tanítás, mely tanárai alakáról elhangzott, erősebben köti száz eskünél hazájához. És az iskola a fegyelmet is máskép fogja fel, máskép kell, hogy kezelje, mint a katonaság. Az iskola gondolkodó egyéneket, öntudatos lényeket kell, hogy neveljen. Olyan embereket, kiknek jellemük, tettük, életük harmóniában álljon azzal, amit az iskolában tanultak. S ha e harmóniát udvari kegyre leső, Bécs előtt hasravágódó, hiperlojális felsőbbség durva kegyetlenséggel meg akarja bontani, akkor nem fegyelemsértés az, ha a győri diákok nem ünnepelték meg a császári jubileumot. Sőt, a győri diákok példát adtak bátor és szép tettükkel diáktársaiknak, példát kicsinyeknek és nagyoknak egyaránt. A „PÁPAI HIRLAP" TÁRCÁJA, TÉLI KÉP. Künn farkas ordít a havas fenyéren, Fejem fölött varjuk csapatja tart. S én, mintha többé nem pezsdülne vérem, Dermedt tagokkal járom az avart. Kimondhatatlan vágy hajszolt ki reggel, Bekóborolni e vadont Hol nem kerülök össze magam, emberekkel, Hol minden néma, mint az ajakam. Keresztemet hol egymagamba hordom, Hol megpihenni térnek a sasok, Én árva lelkem másai e zordon, Felhőkbe nyúló, dermedt havasok. Szivemen is nyűgös, örök teherrel Szomorú árnyék, sötét felleg ül S míg az idők viharja nem seper el, Állok szilárdan, büszkén, egyedül. Apor László. 7 IHÁSZ LAJOS. 1 Egy nemesen érző sziv ezünt meg dobogni, egy közcélokért élő ideális lélek szállt el a földről. Elszállt időnek előtte. Férfiereje virágában, a halál Ihász munkássága teljében ragadta el Lajost, nagy bánatára mindazoknak, kiket e példás erényü és tetterejü férfiúhoz távolabbi vagy közelebbi kötelék csatolt. Ezeknek száma pedig nem volt csekély. Éljünk bárminő anyagias korban, még mindig vannak nagyon sokan, kik tudják becsülni a közért önzetlenül munkálkodni tudókat. Ihász Lajos pedig valóban ezek sorából való volt. Önzetlenül munkálkodott a közért. Míg mások az öröklött nagy javaikat csak saját élvezetük résére használják fel s az emberi kielégítés boldogításáért mit sem tesznek, társadalmász Lajos, a hatalmas vagyon ura, belépett a munkás emberek köztársaságába és dolgozott nem saját, — de a köz javára. Áldásos volt a mezőgazdaság terén példaadó működése, súlyos és jelentős a vármegyei közéletben való szereplése, mindenek felett főkép üdvös és eredményes azonban az a munkásság, mit mint a dunántúli evangélikus egyházkerület felügyelője kifejtett. Amit e szép hatáskörében beszélt és tett, azzal nemcsak felekezeti, de valódi nemzeti érdeket is szolgált mindenkor Az oktatásügy terén tanúsított ritka áldozatkészsége is nemcsak felekezetének, de a magyar hazának is hasznára vált. Méltán csatolta tehát hozzá a jók egész seregét a tisztelet érzése, méltán gyászolták ezek mindannyian halálát s méltán fordultak részvétük egész melegével gyászba borult özvegye, nagy-Jókaiak szeretett unokahuga felé, kinek oldalán a tiszta lelkek, nemes harmóniájában tellett élete . . . * Ihászi Ihász Lajos 1850 ben született atyja birtokán Hathalmon. Nagybátyja volt Ihász Dániel, a 4849-es szabadságharc hős ezredese. A középiskolát Pápán végezte, gazdasági ismereteit pedig a mayaróvári gazdasági akadémián szerezte meg. Atyja halála és hathariai szerintes birtokai átvétele után csakhamar szerepet vivő ember lett a vármegyei közéletben. Különösen mezőgazdasági bizottságokban fejtett ki nagy tevékenységet, agilisen működött közre több gazdasági kiállítás rendezésében s a vármegyének az állattenyésztés fejlesztését célzó munkájában. Saját gazdaságait pedig valóságos modern céltudatos gazdálkodással mintagazdasággá tette. A vármegyei közgyűléseken különböző kérdésekben gyakran hallatta szavát. Évek hosszú során át tagja volt a vármegye legfontosabb szervének, a közigazgatási bizottságnak. A közélet terén szerzett érdemeit ismerte el 1898-ban a királyi kegy, mely a Ferenc József rend lovagkeresztjét juttatta neki. Az egyházi téren szintén már hosszabb ideje működik. Sok éven át volt a zalai evang. egyházmegye felügyelője és kerületi gyámintézeti elnök. 1899 ben Radó Kálmán elhunytával az egyházkerületi felügyelői állás megüresedvén, kiváló ellenfelekkel szemben nagy szótöbbséggel egyházkerületi felügyelővé választották. E díszes állásába 1899. év nov. 29-én iktatták be. Mindannyiunk emlékezetében van még a szép beszéd, mellyel felügyelői állását elfoglalta. Az oktatásügy, főkép a leánynevelés fontosságát hangsúlyozta beszédében s a kőszegi ev. leányisk. annalesei bizonyítják, hogy igen tettben is valóra vál t keztyü.* Irta : Lőrinczy György. A volt honvédeket besorozták a császári hadseregbe s elküldték Klagenfurtba, Innsbruckba, Galíciába, Csehországba. Csak minél messzebb attól a földtől, aminek a levegőíje is tele volt veszedelemmel, mérgező mintával. Elfojtott szabadságvággyal, izzó gyűlölettel. A nagy lázadók, a hősök, ha megfoghatták őket, bitófára kerültek : akik elbujdostak, azoknak legalább vizitkártyáját akasztották föl. De hát az apró bűnösök ? Akik nem nőttek meg az akasztófáig, de a büntetésre rászolgáltak ? Azoknak találták ki a stráfkompániát éppen. Furcsa regiment volt az akkor. A nemzetőrség notórius vezetői, a nemzeti kivánságok agilis szószólói; esküdtek, szolgabirák, akik a honvédséget toborzották ; papok, akiket a vallás szolgálata mentett ; a literánsok, akik ingyen élelmezték a forradalmi hadsereget s földesurak, akik a menekülőket, a budosókat rejtették ; ezek kerültek a Bíráskompániába. A kaszárnyában laktak, rendes katonai életmód szerint, csakhogy civil ruhában, kiki a magáéban. Elegáns lakkcsizmában, galambszürke madar nadrágban, fekete atillában vagy pitykés zsinóros dolmányban jártak. Csak éppen a darutollas kalap hiányzott, mert a helyett katona sapkát nyomtak a fejükre. A magazin legrongyosabb, legelnyűttebb katonasapkáit válogatták ki a számukra. Fegyverük nem volt. Négyes sorokban, délelőtt, délután két-két órát sétáltatták őket végig a városon, a lenépesebb utcákon. Gúny tárgyául szánva, utcai csőcselék nevetségére. De nem nevetett rajtuk senki sem Schrattenbach Godofréd ezredes volt a térparancsnok ; szigorú katonának tartották, kivált mióta ráfogta valaki, hogy bresciai nevelés. Nem hazudtolta meg ezt a ráfogást. Ezerszer megpróbálták már, hogy közel férkőzzenek a szívéhez, de hiába. Némelyik befolyásosabb úri gyerek minden atyafiságát összeszedte, minden követ megmozgatott, hogy a csúfondáros stráfkompániából kiszabadulhasson. Egyiknek sem sikerült. A Kolthay Bálint kárbaveszett próbálkozása után, pláne, vége lett minden reménységnek. A fiúnak az apja ugyanis, Kolthay Félix, Őrnagy * Mutatvány szerzőnek a „M. K."-ban megjelent novelláiból. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofurozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roehe" eredeti csomagolást. F. Hoffmana-Ls Roehe A Ce. Basel (S?áJ«) tophatóban orvosi rendeletre a gyógyszertárak— Kt» livegenkiot 4 — karona Emca C2 étvágyai a taxisúlyt. r.kinentjd a köhögést, váladékot. é i<?li ixz»dá»t