Pápai Hirlap, 1921 (18. évfolyam, 1-53. szám)

1921-11-26 / 48. szám

PAPRI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 80, félévre 40, negyedévre 20 K. Egyes szám ára 3 korona. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi­ utca 113. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvétetnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedésében. A szótár szegény a megfelelő ki­fejezésekben, mikor azokról a vandalizmu­sokról van szó, miket az „utód-államok" (magyarul: rablók) s ezek élén az utódok éke, virága, Csehország követ el mind­azzal szemben, ami a Felvidéken a ma­gyar múltra, dicsőségre, magyar erőre, tehetségre, lángelmére emlékeztet. Leg­utóbb Mária Terézia pozsonyi lovas szob­rát, Fadrusz világhírű remekét rombolták össze. Hogy ez a művelet nem egyéni akció volt, az nyilvánvaló. Egyén dolgoz­hat éjjel, dinamittal, de nem fényes nap­pal, serény segéderők bevonásával. A hivatalos Csehország, a XV. századbeli zsebrákok szülőhona, mutatta meg itt magát egész valójában. Ám megmutatja az ő hamisítatlan képe mását akkor is, mi­kor nem rombol, mikor alkot. A Petőfi­szobrát például ugyancsak Pozsonyban, azt viszont ugyanők újra alkották. Ne­hogy azt higgje valaki, hogy ehhez tán művészi zseni kellett. Szó sincs róla. Csak betű­faragó kellett, aki Petőfi neve helyébe a Petrovics nevet tegye, így aztán már megszűnt Petőfi magyar lenni, lett belőle szláv költő, egész Panszlávia büsz­kesége, aki — hisz ezt minden kis gye­rek tudja — soha életében magyarul nem dalolt, magyarul nem érzett, magyarnak nem halt, hanem szerbül vagy talán pláne csehül zengte el halhatatlan dalait. Ugyanez a szellem hatja át a másik dicső utód­állam , Nagy-Románia kebelét, mely viszont — miután Árpád, Petőfi, Wese­lényi s a vértanuk szobrát ledöntette, — kegyelmet ad Mátyás királynak, mert hisz ő tulaj­donképen oláh vala. Na lám s hogy ezt nekünk most kellett meg­tudnunk! Még jó, hogy a legnagyobb magyar király nem tud róla, mert külön­ben feltámadna s szétverné az egész csürhe hadat, hogy hírmondó se maradna belőle! Nem, Mátyás pihen, elpihent örökre. Neki már nem fáj semmi, még az sem, hogy oláhnak gúnyolják, de ne­künk, nekünk, e szerencsétlen kor szülöt­teinek fel kell jegyeznünk mindent a rovásra, mindent, amit ellenünk csehek és oláhok vétenek, nekünk készülnünk kell az előbb-utóbb bekövetkező nagy leszámolásra! A régi mondás, mely szerint „parva sapientia regitum­­fundus" ma­gyarul : „csekély bölcsesség kormányozza a világot", újból és újból beigazodik. Ez magában véve nem lenne baj, utó­végre a közmondások hitelüket vesztenék, ha példák nem hitelesítenék. De hogy a példák majdnem teljes bizonyossággal és majdnem mindig a mi — a ma már miig iszonyatosan szük! — világunkból adódjanak és sohasem a mi előnyünkre, hanem mindig a mi kárunkra, az még a közmondások legnagyobb barátját sem igen lelkesítheti. Bele­nyugodjunk hát egyszerűen abba, hogy mindig mi le­szünk a károsodott telek? Tűrjük vég­leges közönnyel, hogy ime 3400 malom­nak kellett volna vámgabonát szolgál­tatni be közcélra, be kellett volna adniok 10.000 vagonnal 600 K-ás árban s ki­derül, hogy több mint három hónappal az őrlés megkezdése után vagy 1000 malom még egy kilót, nem még egy dekát sem adott. Hogy is tették volna, mikor a velük kötött állami szerződésnek (s ez ama bizonyos „parva sapientia") hiányzott minden komoly biztosítéka, nem volt kikötve megfelelő nagyságú pönále arra az esetre, ha valaki, vagy valakik a szerződésnek nem tennének -e eleget. Becsületes üzletfélnél — a pápai molná­rokat teszem fel kivétel nélkül ilyeneknek gondolom — ez talán nem mindig és nem feltétlenül szükséges, de ma a hir­telen meggazdagodni akarások korában a az elemi óvatosság megkövetelte volna busás vinkculumok kikötését. Ennek hiányában a szerződés felbontatott. A kár azonban már meg van s a közélel­mezés megérzi a kárt mé­gg akkor is, ha pénzbeli kárpótlást lehetn­e kiszorítani a kárt okozókra is. Tanul­unk-e várjon a jövőre ebből, de ha tanulunk is, mert mindig mink vagyunk azok, akiknek saját kárukon kell tanulniok? minősége utolérhetetlen. inya- és csecsemőgondozó-intézet­ városunkban. Az eszme, amelyet lapunk 43. számában dr. Merétey Sándor orvos úr az anya- és gyer­mekvédelem érdekében­­ megpendített, nagy örö­münkre a megvalósulás stádiumába jutott. Az anya- és csecsemőgondozó-intézetet városunk­ban is legközelebb felállítják. A csecsemő-, illetőleg gyermekvédelem minden igaz barátja hozsannával fogadja ezt a nagyfontosságú szociális intézményt, amely csendben, zajtalanul kapcsolódik bele a nemzet­mentés hazafias munkájába. Városunkban külö­nös jelentőséget nyer és nagy hiányt van hivatva pótolni ez az intézmény, mert speciális viszo­nyainknál fogva igen sok anya van olyan, aki nem élhet teljesen anyai hivatásának, hanem gyárakba járással, vagy pedig napszámosmun­kával kénytelen a család szűkös jövedelmét gyarapítani s a háztartás rengeteg kiadásait pótolni. Ezek az anyák terhességüktől kezdve a szülésig díjtalan orvosi és szülésznői taná­csot — esetleg anyagi támogatást — nyernek az intézetben, majd pedig felkarolja az intézet a csecsemők gönd­ját, védőnők útján ellenőrzi táplálásukat, szociális viszonyaikat, orvosi ren­delést tart számukra, gyógyszerekkel, tápsze­rekkel, ruházattal látja el őket 1—3 éves korukig. Ezen kívül szülész-otthont is tart fenn az intézet elhagyatott nők részére és nevelő, felvilágosító propagandát fejt ki. A hála érzése tölt el bennünket a Stefánia­ Szövetség és az amerikai misszió iránt, melyek az áldásos intézményt városunkban felállítják, de elismerésünket kell leróni polgármesterünk iránt is, aki az intézet részére teljesen meg­felelő helyiségről gyorsan gondoskodott. Az anya- és csecsemőgondozó-intézet a városnak Zimmermann­ utcai házában lesz, me­lyet most az iparos-ifjuság egyesülete bír bér­ben. Az egy nagy teremből álló helyiséget 50 ezer korona költséggel — mit az amerikai­ misszió fog folyósítani számunkra — 4 szobás lakássá fogják átalakítani, amelyek mind az intézet céljait szolgálják. A héten az ügyben itt járt nálunk a Ste­fánia­ Szövetség részéről dr. Zentay Pál főorvos, az amerikai misszió részéről — mely egyéb­ként az intézet felállításának összes költségeit fedezi — dr. Kingh James amerikai orvos, akik a helyet és a helyiséget a célra teljesen meg­felelőnek találták. Az átalakítási munkálatokat még e hóban megkezdik s az emberbaráti in­tézmény legkésőbb január elsejével átadható lesz nemes hivatásának. Működését kisérje Isten gazdag áldása! Valódi angol férfi gyapjúszövetekből, francia női kelme különlegességekből, női és leányka kabát újdonságokból m \ ma­j p­'í sa

Next