Pápai Hirlap, 1923 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1923-03-24 / 12. szám

mazottai által Wilson kisasszonynak felajánlott fehérnemű megtekintésére. A közönség hete­ken keresztül tízezrével vonult az áruház tündé­riesen kivilágított kirakatai elé, ahol a feje­delmi vagyont érő gyönyörű fehérnemüek ki voltak állítva. Mindenki elragadtatással beszélt a rendkívüli ízléssel kiállított fehérnemüekről, a párisi szalonokban ez volt a szóbeszéd legbő­ségesebb tárgya s titokban sokan irigyelték Wilson kisasszonyt, aki, ha nem volna egyéb hozománya, már csak a kelengyéjére is kap­hatna vagy egynéhány tucat vőlegényjelöltet. Jött azonban április elseje s az áruház alkalmazottai siettek a pénztárhoz, hogy felve­gyék fizetésüket. Nagy megdöbbensükre vala­mennyiüknek a fizetéséből jócskán levontak az áruház igazgatóságának rendelkezésére — előze­tes meghallgatásuk és beleegyezésük nélkül — a Wilson kisasszonynak felajánlott fehérnemű árá­nak fedezésére. A levonások 40 és 300 frank között váltakoztak. Az alkalmazottak között persze nagy zú­golódás lett, de mit tehettek, bele kellett nyu­godniok a változhatatlanba. Nem így gondolkozott azonban öt szegény kis midinette, akik, a párisi nagy drágaság mellett, alig tudtak megélni a fizetésükből. Ők nem voltak annyira diplomaták, mint a többi kollégáik, tiltakoztak a levonás ellen s azt meré­szelték mondani, hogy Wilson kisasszony vegyen a saját pénzén fehérneműt, ha szüksége van rá. Ebből azonban baj lett. Az öt tiltakozó midinettet 24 óra alatt elcsapták az áruházból. Az ügy ezzel a nyilvánosság elé került. A L'Ouvre és Bonsoir című lapok feszegetni kezd­ték a dolgot, annyit írtak a Wilson kisasszony fehérneműjéről és az egyéb ajándékokról, hogy a hír a tengeren keresztül Amerikába is eljutott. A szigorú amerikai szenátorok nem tehettek egyebet, minthogy dokumentálják, hogy a vizsgálat elrendelésével az amerikai nép nem azonosítja magát elnökének magánténykedésével. „Csonka Magyarország — nem ország, Egész Magyarország — mennyország." PETŐFI PÁPÁN. Irta és Pápa város Petőfi-emlékünnepén előadta: LAMPÉRTH GÉZA. Pápai kocsmába, A „Három Rózsá"-ba Vig diákok járnak. Nincs ott fényes De van tüzes óbor „szála", S van a vén csaplárnak Három ifjú lánya, Nyiló virágszála. Pápai kocsmára, A „Három Rózsá"-ra Langy tavaszi éjjel Csillagfényét hinti. A füstös ivóba Csendül öreg nóta .. . De föláll a „prézes" Dörögve leinti. „Silentium, fiuk! Hervadt ez a dal már, Bimbóz a friss galy már." ... Kitárul az ajtó, Halvány ifjú lép be, Görcsös bot kezébe­, Fején Vállán baka-csákó, felleghajtó. Kivül az ajtóban A három lányrózsa Csalódottan nézi. .. Hej, ti bohó lányok, De mást gondolnátok, Ha a kopott vándor Kincses tarsolyába, Szivébe látnátok ! Belül az ivóban Elnémul a nóta. „ Zöldcsőrü" urficskák Összemosolyognak Az „obsitos" láttán .. . Ám a komolyabbak Rendet parancsolnak : „Tacskók, várjatok csak !" „Tiéd a szó, Dörg a prézes Sándort" hangja. És a sápadt arcon Tüzes rózsák gyúlnak... S az obsitos ajkán Rímek csengnek-bongnak, Szivbemuzsikálók, Frissek, üdék, ujak . .. Gondűző borocskát, A haza balsorsát, Lányok csalfaságát Édes magyar szóval Dalolják a rímek — Dobognak a szívek,... — Elő hegedűvel, Elő a kancsóval! A három lányrózsa Perdül az ajtóba. Tüzes borral hoznak Harmatos virágot — Bezzeg máskép látják, Szívükbe is zárják Már a zengőszivü Obsitos diákot!. .. A víg „Borozó"-ra Egy nótafa-diák Vidám melódiát Pönget hamarjába. Ürülnek a kancsók Kigyúlnak arcok S az uj nóta harsog ki az éjszakába . . . Zengik egyre többen, Mámoros örömben A csillagok is fenn Tündöklőbben S fénykoszorút égnek, szőnek Bozontos fejére . A halavány arcú Obsitos-legénynek, A dal fölkentjének! Németországi képek. Mannheim. A Rajna két partján farkas­szemet néz az őrség. Túl a ludwigshafeni ki­kötőben a franciák, ideát a németek. Micsoda gyűlölet a szivekben, s mily mélységes meg­vetés a szemekben. Mégis itt a négyszögletű utcákkal szelt nagy ipari városban csend és nyugalom. Jól tudják a németek, hogy ma nem a szónoklás és a kardcsörtetés a hazafiúi erény, hanem a munka s a megalázásban csak mé­lyebbé válható nemzeti öntudat. Bármilyen sötét és sivár is a jelen, komolyan, csudálatosan dolgoznak a jövőért. Míg oda­át a franciák naponta 11/3 liter tejet követelnek kutyáiknak s német csecsemőknek, gyermekeknek fél liter sem jut, — ideát hatalmas kórházakat, csecsemő otthonokat létesítenek a legmodernebb beren­dezéssel a német jövőért, a gyermekért... A mannheimi új — magyar szemnek álomszerű 1140 ágyas kórházban a leghíresebb gyermek­orvosok, tanárok komoly, mély tudományos kongresszust tartanak a jövő, a gyermek minél intenzívebb mentéséről, biztonságba helyezésé­ről .. . Sok mindent elrabolhatnak, tönkretehet­nek a franciák, de a német tudomány fölényét s a németek munkakészségét soha . .. Heidelberg. Gyermekkori tündérálmok valóra válásaként bontakozik ki a korai ködből a heidelbergi panoráma. A Neckar partján fes­tőien tölti ki a város a szűk völgykatlant s a hegyoldalról helyes, ablakokkal csúcsig tele­rakott villák kukucskálnak ki a sötét fenyvesek közül. A hires, régi diákváros majdnem min­den háza évszázadokról tudna mesélni. Egye­teme hány tudóst nevelt nemcsak a német nem­zetnek, hanem az egész világnak, félmillió kötetre menő könyvtára minő kincseket rejte­get s templomai a hitéletnek hány fáklyát gyúj­tottak, nehéz volna megmondani. Fent a város végén hegyormon áll a régi híres vár, melynek csak egy része ép, a másik része örök hirde­tője a francia barbarizmusnak, mely 1693-ban puszta boszuból a" védtelen, üres várat felrob­bantotta. Az ép rész, a középkori építészet re­meke, sok megmentett, féltve őrzött műemléket rejteget Nem mindennapi látnivaló a várpincé­ben levő 221.726 literes hordó, melyet három alkalommal töltöttek tele. A hordóval szemben áll egykori őrizőjének, a törpe Perkeonak fából faragott szobra, aki naponta állítólag 18 üveg borral enyhítette szomját. Szegény Perkeonak ma­rosz dolga lenne, mert a hordó üres. Március 15. Tü­bingenben. Ha tradíció nem is kapcsolna bennünket a németekhez, úgy jelenlegi közös, mostoha sorsunk feltétlen közelebb hozná a két nemzetet egymáshoz. A németek együtt éreznek a magyarral, megértik fájdalmainkat s jobban megismerik történelmi múltunkat, mint a monarchia idejében. Mikor a klinikán német kollégáim meghallották tőlem, hogy március 15-ét ez évben a Petőfi centen­nárium mily nagyjelentőségű nemzeti ünneppé teszi, elhatározták, hogy akkor itt is meg kell ünnepelni. Szűkebb, baráti körben folyhatott le csak az ünnepély, melynek piros-fehér-zöld dí­szítéssel külsőleg is kifejezést adtak, — de iga­zán meleg és megható volt. El kellett szaval­nom a Nemzeti dalt s pár költeményt, míg ők a német fordítású Petőfi-versekkel szerepeltek. A Himnusz ha rosszul, hamisan hangzott is, — de derék, becsületes lélekből szólt... Az ün­nepély, az ünnepi beszéd nem csupán nekem, hanem első­sorban a magyar nemzetnek szólt. Nekünk odahaza ezeket a közössé válni óhajtó érzéseket, a kézszorításra nyújtott karokat na­gyon, de nagyon meg kell becsülnünk. Wurmlinger Kapelle: „Droben stehet die Kapelle, Schauet altel ins Tal hinab." Gimnáziumi német óráink óta hányszor vissz­hangzik fülünkbe Uhland­e kedves dala s hány­szor elibénk varázsolja a daloló pásztorfiút, a dombtetőn álló kápolnát ... És ez a kápolna a maga valóságában ott állt előttem, mint Uhland előtt, de a pásztorfiút nem találtam sehol . . . Bizonyosan azóta már neki is szólt a kápolna lélekharangja, a szomorú gyászének s most ott pihen a kápolna halottas kertjében, hová mélyen a völgyben fekvő faluból minden halottat fel­hoznak, vagy neve oda van vésve a kápolna falán levő emléktáblára az elesett hősök közé. Minden múlik . . . Uhlandnak is már csak érc­mása él Tübingenben, de ha kitavaszodik, a régi pásztorfiú helyére, a virágos völgybe, a hűvös forrás mellé eljön a másik, talán a régi­nek unokája s tovább dalolja a félbeszakadt víg dalt s hallgatja a soha el nem múló lélek­harang csilingelést s bánatos gyászéneket, — míg ő is el nem ér oda, ahonnan azok jönnek... Dr. Merétey Sándor: A Petőfi-kiállítás. Múlt számunkban röviden tünk a ref. főiskola dísztermében megemlékez­elhelyezett Petőfi-kiállítás március 15-én történt ünnepélyes megnyitásáról. E helyütt most a kiállítási anya­got részletesen ismertetjük. Mielőtt azonban ezt tennők, a magunk részéről is a legnagyobb elismeréssel emlékezünk meg Pongrácz József professzorról, a kollégium tudós könyvtárnoká­ról, kinek fejében a kiállítás eszméje meg­született s aki a kiállítási anyag nagy részét összegyűjtötte, szerezte, vásárolta, kölcsönözte, attól a lelkes vágytól vezéreltetve, hogy ilyetén­is méltó emléket állítson a költőnek, kinek ... itt jön szárnyra kelte, Innen árad glóriája szertel A kiállítás fő érdekességei az I. csoport­ban találhatók, melynek címe Petőfi Pápán. Ebben található az Ifjúsági Képzőtársulat érdem­könyve kinyitva Petőfi képzőtársulati bírálói székfoglalójánál, a Képzőtársulat örömünnepélyi meghívója, a Tavasz c. zsebkönyv egyszerűbb és díszesebb kiadása. A nagy üvegtárlóban látható a Főiskola anyakönyve Petőfi sajátkezű beírásával, a képzőtársulat gyűjtőivé, melyen Petőfi mint „*** obsitos katona" 10 kft. jegy­zett a társulat céljaira. Itt van a képzőtársulat jegyzőkönyve kinyitva a Petőfi Szózat szava­lására vonatkozó jegyzőkönyvi pontnál, Jókai levele, melyben leirja pápai diákéletét. Az Athenaeum folyóiratnak az a száma, melyben a Borozó — Petőfi első nyomtatott műve — megjelent stb. A II. csoportban találhatók Petőfi életé­ben megjelent művei, a Talpra magyar-nak 3 egykorú kiadása — az egyik pápai nyomtatvány. A III. csoportban a Petőfi halála után megjelent kiadások foglalnak helyet. Meg van a legkisebb alakú gyémántkiadás és a leg­nagyobb alakú, selyemkötésű képes díszkiadás. Gazdag az V., a fordítások csoportja, mely 46 kötetet tartalmaz a következő nyelve­ken: német, francia, angol, olasz, spanyol, finn, szerb, tót, cseh, esperanto, volapük, héber, jiddis, svéd, lengyel. A VI. csoport Petőfi az egykorú irodalom­ban címet viseli, érdekes lapgyüjtemény. A VII. csoport a legnagyobb terjedelmű: 146 mű : a Petőfi-irodalom. A VIII.-ban Petőfi megzenésített művei találhatók, a Nemzeti Múzeumból kikölcsönzött ritka munkák. Van ezenkívül 7 Petőfi-bélyeg, 9 érem és plakette, 7 szobor, 69 Petőfi arckép és illusz­tráció, köztük Helting és Dobai székely gyö­nyörű rézkarcai. Érdekesek a Petőfi-költemények illusz­trálására kitűzött pályázatra beérkezett pálya­művek. Egy térképen megláthatjuk, hol írt Petőfi verseket és hány darabot. Egy tárló a centennárium alkalmából meg­jelent újságcikkekből mutat be válogatott gyűj­teményt. A falakon Petőfi tanárai és kortársai láthatók olajfestményű arcképekben. Jókai arcképe alatt kis üvegszekrényben Jókai két sajátkezüleg, pápai diáksága alatt írt elbeszélése látható. A szallagok egy része az 1882. évi buda­pesti Petőfi szobor leleplezés koszorúiról való : Jókaié, Félegyházáé. A kiállított tárgyak száma összesen 552. A kiállítás még április 15-ig marad nyitva. Ajánljuk minden irodalombarát szives figyel­mébe. ABADRE valódi francia szivarka-hüvely M

Next