Pápai Hirlap, 1924 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1924-04-19 / 16. szám
PÁPAI MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési ár : Egy hónapra COOO korona. Egyes szám ára 1500 korona. Laptulajdonos főszerkesztő : DR. KŐRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvételnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papírkereskedésében. Hittel kell megülnünk minden ünnepet. A lélek belsőséges, mély, áhítatos meggyőződése nélkül nincs semmi értelme annak, hogy forma szerint, a világ kedvéért, szemre lássanak bennünket ünnepelni. Nagyobb hit, erősebb meggyőződés, rendíthetetlenebb, komolyabb erő pedig soha nem deríthet fényt lelkünk borújára, mint amikor az érettünk és bűneinkért keresztre feszítettnek, a mi élő hitünknek örök épségben megtartására harmadnapra Feltámadottnak ünnepe közeleg felénk. Halhatatlan bólum ez az ünnep, a jogtalanul szimletiprottak, ártatlanul leigázva tartottak halhatatlan szimbóluma. Ilyen értelemben Krisztus sorsa példázza a magyar nemzetet, ezért lett számunkra a húsvét igazi nemzeti ünnepünkké. El kell tűnnie e napon minden kishitűségnek, és minden gyászos sejtelemnek, melyet a múló idő suhanó szárnyai porként raknak le lelkünk felületére, tisztának, üdének kell ismét a léleknek lennie, s oly bízón, mint a gyermek bizik szülejében, ki megfogva kis kacsóját, vezeti tapogó lépésű első útján, kell hinnünk megváltoztatásunk és megszabadíttatásunk biztos elközelítésében. Hogy mikor lesz ez a megváltotás, ne kérdje alakunk. Nemzeti nagypéntekünk és nemzeti húsvétunk közé immár öt esztendőnél hosszabb idő ékelődött be. Sokan, akik szintén hittek, azóta sírba hanyatlottak. De nem érezték magukat azért csalódottaknak, vitték a hitet magukkal a sírba, s áthagyták szent örökségül azoknak, kik megmaradtak. A megmaradtak boldogabbak, s mindaddig boldogok is lesznek, míg épségben marad meg hitük: az eszme feltámadásába, az igazság diadalába, a halott Magyarország feltámadásába vetett — ostor és gúny záporában is— törhetlenül erős és igaz hitük! Kettőre volt jó (mivel tudvalevőleg minden rosszból jó is szokott sarjadni) az a könnyelmű munkabeszüntetés s az ezt követő munkáskizárás, melyekből folyólag a fővárosi sajtó 90 °/o-a több mint egy hétig nem jelenhetett meg. Ez a kettő pedig a következő: Elsősorban bizonyságául szolgált annak, hogy a közönséget egy percre nem hagyta el biztonságának érzete. Senki nem félt tőle, hogy ennek a sztrájknak messzebbmenő következményei lehetnek, egy pillanatra nem jutott senkinek eszébe, hogy mi lenne akkor, ha a szedők példája nagyobb munkástömegeket hozna mozgásba s a gazdasági élet más kereteire is átcsapnának az oktalanul felgyújtott tűznek lángjai. Mindenki nyugodt volt, biztosan hajtotta pihenőre minden polgár a fejét abban a meggyőződésben, amit Schiller így fejezett ki: „Denn das Auge des Gesetzes wacht". A jogbizonytalanságnak, a felelőtlenségnek kora régen lejárt — így gondolkozott mindenki —, itt úrrá a mód többé nem lehet, a rend keretei között el fogják intézni a maguk dolgát munkások és munkaadók, amint az végül valóban meg is történt. A másik, amire jó volt ez az önkéntelen némaság, mely a fővárosi sajtót megfeküdte, az a következő: a harc az erkölcsi igazság diadalával fejeződött be. Az erkölcsi igazság kétségtelenül azok oldalán állott, akik a megkötött szerződés szentségéhez ragaszkodtak. Ez a szerződés természetesen nem olyan, amin változtatni nem lehetne. De egyoldalúlag, terror útján semmi szín alatt sem. Arról sem vitázunk, hogy biztosította-e a megélhetést az a bér, ami a sztrájk kitörésének pillanatában a szedőket megillette. Sokan vannak, akik a nyomdászok bérét általában magasnak találják. Optikai csalódás! Aránylag kétségtelenül különb a jövedelmük, mint egész sereg munkáskategóriának, tovább megyek, mint az alsóbb tisztviselői kategóriának is. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nekik van sok, hanem azt, hogy másoknak van kevesebb, némelyeknek pláne sokkal kevesebb, mint ami megilletné őket. Még azt sem jelenti ez, hogy a drágaság növekedésével ne akarhassanak többet, mint ami van, de akarniuk csak azok között a keretek között szabad, amit ők maguk is mindaddig, míg balgán ki nem robbantak, jóknak és helyeseknek találtak. Ebben a bérharcban tényleg az igazság győzött s lehet az egésznek az áldásos hatása, hogy más szakma keretében is törekedni fognak munkaadók és munkások egyaránt oly megállapodásokra, melyek erkölcsi ereje — mint a példa mutatja — kibírja az időleges megrázkódtatást is. ÚJDONSÁGOK. — Húsvéti isteni tiszteletek. A róm. kath. templomban húsvét ünnepén a szentmisét Gerstner Ignác apátplébános mondja, ugyancsak ő tartja a szentbeszédet is. Ünnep másnapján misézni Gerstner Ignác apát, prédikálni Miklós József káplán fog. — A ref. templomban mindkét nap délelőttjén Kis József esperes, a délutánokon Mészáros Sándor ünnepi legátus végzi az isteni tiszteletet. — Az ev. templomban ünnep első napján Fadgyas Aladár vallástanár, másnapján Gaál József káplán prédikál. — Vármegyei rendkívüli közgyűlés: Veszprém vármegye törvényhatósági bizottsága 1. évi április hó 22-én rendkívüli közgyűlést tart, melynek egyetlen tárgya: Több megyebizottsági tag indítványa folytán állásfoglalás a kormány szanálási programja mellett és a vármegye hazafias aggodalmának kifejezése e nagyfontosságú kérdésben a nemzetgyűlésen elhangzott egyes ellenzéki felszólalásokkal szemben, mely felszólalások az ország egyetemes érdekének szem elől tévesztésére engednek következtetni. — Theologiai tanárok konferenciája. Az ország három református theologiai akadémiájának, valamint a debreczeni egyetem hittani fakultásának professzorai f. hó 14. és 15. napjain városunkban konferenciára jöttek össze. Jelen voltak Budapestről: dr. Kovács J. István, Bilkei Papp István és dr. Pruzsinszky Pál, Debreczenből Csikesz Sándor, dr. Erdős Károly, dr. Vargha Zsigmond, Sárospatakról dr. Rátz Lajos, Harsányi István és Marton Sándor, továbbá a helybeli tanári kar összes tagjai. A tanácskozásokban, melyek dr. Vass Vince pápai theol. akadémiai igazgató elnöklésével folytak le, megvitatásra került az új theologiai tanterv, továbbá pedagógiai és rendtartási ügyek, valamint a tanárok egységes illetményrendezésének kérdése. A tudós professzorok igen jól érezték magukat városunkban, honnan kedden este utaztak el. — Halálozás. Igaz részvéttel közöljük a szomorú hírt, hogy ifj. Kunt Mihály építőmester, a helybeli Kunt Testvérek építőmesterek cég beltagja, e hó 14-én hosszú szenvedés után 33 éves korában elhunyt. A boldogult kiválóan képzett szakember volt, aki megszerezvén az építőmesteri oklevelet, több éven át dolgozott Sopron város mérnöki hivatalában, s mint tervező és rajzoló több középület emelésénél hozzájárult e város szépítéséhez. Négy esztendővel ezelőtt társul belépett édesapja és testvérei építési vállalatába, hol mindmostanig az építőművészet iránti igaz lelkesedéssel serényen munkálkodott. Korai halála osztatlan részvétet keltett az egész városban, hol a tehetséges építőmester sok tisztelőt szerzett magának. Temetése szerdán délután ment végbe impozáns részvét , mellett. Ravatalánál gyászbaborult hitvesén szül. Seybold Márián, kis gyermekén és megtört édes apján kivül ott zokogtak jó testvérei: János, Anna, Gyula, László, Margit, István és József. Áldás emlékére 1 Stern József rt. Budapest Calvigia tér 1 Alapíttatott 1860. évben Kizárólag elsőrendű minőségben a legelőnyösebb árakon T. előfizetőinknek és olvasóinknak boldog húsvéti ünnepeket kívánunk !