Pápai Hirlap, 1930 (27. évfolyam, 1-52. szám)

1930-03-15 / 11. szám

NOfflII-COMIN­ll­sáL 1930-as typusu 2 tonnás alvázak raktárunkra érkeztek. * Strapabírása, üzemi gazdaságosság és olcsó ára szenzációs! —$— Kérjen ajánlatot: John Fowler et Co. Morris Autók Képviselete Budapest, VI., Andrássy­ út 28. cégtől. Miért emelte fel a Máv. a személyvonat tarifát? — A nagyközönség tájékoztatására. — A m. kir. államvasutak legutóbbi sze­mély- és podgyásztarifa emelése váratlanul érte a nagyközönséget és — bizonyos — elé­gedetlenséget váltott ki mindazok részéről, akik nem ismerik a tarifaemelés indítóokait és az államvasutak pénzügyi helyzetét. Éppen ezért szükségesnek tartottuk illetékes helyen információkat kérni arra vonatkozólag, hogy a most végrehajtott tarifaemelésnek mik vol­tak a közvetlen rugói és miért kellett azt tél közepén, egészen váratlanul végrehajtani. Mértékadó helyről szerzett információn­kat az alábbiakban közöljük. Annál a szoros összefüggésnél fogva, amely a vasúti forgalom és az általános gaz­dasági helyzet között fennáll, a vasutaknak fokozottabb mértékben kellett a válságba ju­tott gazdasági élet segítségére sietniök. A termelési és értékesítési nehézségek leküzdé­sére és a gazdasági válság enyhítésére a ma­gyar vasutak messze­menő díjszabási mérsék­léseket adtak. Ezeknek értéke évi 18 millió pengőre becsülhető. Ezenkívül a vasutak a személyforgalom terén is számos — ugyan­csak veszteséget jelentő — menetdíjkedvez­ményt is kénytelenek voltak nyújtani. Ezek sorába tartoznak a munkás, tanuló, köztiszt­viselői, Weckend, kiállítási, Szentistván-napi stb. kedvezményes jegyek. Különösen erősen vette igénybe a vasutak anyagi erejét a mező­gazdasági termények értékesítési válsága kö­vetkeztében a kiviteli kedvezményeknek leg­utóbb történt jelentős fokozása. Jelentős te­hertételként szerepelnek az államvasutak költ­ségvetésében az utódállamok által nem vál­lalt nyugdíjterhek, továbbá az ismételt lét­számcsökkentések következtében szükségessé vált nyugdíjazások egyre fokozódó terhei. Minthogy az államháztartás maga is sú­lyos helyzetben van, nem siethetett a nyugdíj­terhek egy részének átvállalásával, vagy más módon az államvasutak segítségére, ezért az államvasutaknak maguknak kellett új bevételi forrásokról gondoskodni, hogy közgazdasági feladatuknak­­ esetleg fokozott mértékben továbbra is képesek legyenek eleget tenni és a halaszthatatlan beruházásokra is sor kerül­hessen. Az összes lehetőségeket számba véve, az államvasutak háztartásának egyensúlyban tartására a személyvonati menetdíjszabás mér­sékelt emelése mutatkozott a legcélraveze­­tőbbnek. Ez annál indokoltabbnak látszott, mert az államvasutak legutóbb érvényben volt személyvonata díjszabása jóval olcsóbb volt minden más európai vasúténál és átlag 25 o/o-kal olcsóbb volt, mint az államvasutaknak háború előtt érvényben volt személyvonata díjszabása. Valamennyi bennünket környező állam személyvonatu tarifája még a most életbe léptetett emelés után is jóval magasabb a magyar vasutak személy­díj­szabásánál. A tarifaemelés még a po­ggyászdíjsza­bást illetőleg mutatkozott kívánatosnak, mert az államvasutak pog­gyászdíjszabása 170—400 o/o-kal mögötte maradt az összes európai vas­utak hasonló díjszabásainak. A gyorsvonati menetdíjaknak emelésétől ez alkalommal el kellett tekinteni, mert azok helyes arányban állanak a többi európai vasút hasonló menetdíjaival, másrészt pedig eset­leges emelésük feltétlenül káros hatással lett volna a nemzetközi átvonuló személyforga­lomra. Pénzügyi szempontból természetszerűleg az árudíjszabás felemelése járt volna az ál­lamvasutakra nézve a legnagyobb eredmén­­nyel. A mai súlyos gazdasági viszonyok mel­lett azonban erre gondolni sem lehetett, mert az árudíjszabás felemelése nemcsak itthoni, belső áruforgalmunkat bénította volna meg, hanem még súlyosabb helyzetbe sodorta volna egész közgazdasági életünket. Nem szabad az objektivitás céljából azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy az emelés nem terjed ki azokra a jegynemekre, ame­lyeknél kívánatos volt a díjemelés mellőzése kulturális, szociálpolitikai és gazdasági okok­ból. Ilyenek a munkás hetijegyek, a tanuló havijegyek, a havi, az éves és féléves bérlet­jegyek stb. Az a körülmény, hogy a tarifa­emelés éppen a téli évszakra esett, jórészben a véletlen műve. A kérdés már hosszabb idő óta aktuális volt s csak az előkészítő munká­latok miatt tolódott el a tarifaemelés életbe­léptetése. A tarifaemelésből bevételi többlet előre láthatólag lehetővé fogja tenni, hogy a ma­gyar vasutak közgazdasági hivatásukat a mai nehéz időkben továbbra is betölthessék. ÚJDONSÁGOK. — Március 15. A Református Főiskolai Képzőtársaság a Főiskolai Ének- és Zenekar közreműködésével folyó hó 15-én este 6 órai kezdettel 1848 március 15-ének emlékére dísz­ünnepélyt rendez a Jókai-szinházban. Ezt meg­előzőleg délelőtt 11 órakor a honvéd-szobornál lesz ünnepély, ahol Fejes Sándor pályadíjat nyert ódáját szavalja Győr Sándor, a kollégiumi vegyeskar énekel, Varga Kálmán ünnepi beszé­det mond, a levente-zenekar a Tavasz elmúlt c. dalt játsza, a Talpra magyart Kovács Sándor a szavalja. A Petőfi-háznál szaval Lőrincze Géza, Petőfi-házat megkoszorúzza Fáber Kovács Gyula. A színházi ünnepély műsora: 1. a) Brahms: Magyar táncok, b) Czinka Panna nótája. Elő­adja a Főiskolai Zenekar. Vezényel Kiss Árpád. 2. Pályadíjat nyert oda. Irta: Fejes Sándor III. é. theologus, szavalja Győr Sándor II. é. theo­logus. 3. Kuruc-nóták. Előadja a Főiskolai Énekkar, Tóth Lajos főisk. ének- és zenetanár vezetésével. 4. A tábornok: Szinmű három fel­vonásban. A főbb szerepeket játszák: Győr Sándor, Hochsch­orner Lujza, Antal Gyula, Tö­rök Judit, Varga Olga, Varga Kálmán, Kiss Ica, Sztraka Ilona, Fáber Kovács Gyula, Hatvani Lajos. Felvonások közben Füredi Döme zene­kara játszik. A református nőnevelő-intézet I. hó 15-én délután fél 4 órakor saját dísztermében márciusi ünnepet rendez. Műsor: 1. Himnusz. Közének. 2. Kéhler Béla: Hangversenynyitány. Zongorán négy kézre előadják Géhl Klára III. é. és Kardos Margit II. é. t. k. n. 3. Jakab Ödön: Március 15. Szavalja Frank Ilona V. é. t. k. n. 4. Perényi Géza: Magyar hölgy. Énekli a képzői énekkar Ritókh István tanár vezetésével. 5. Ü­nnepi be­széd. Tartja Máchik Ida tan. képz. tanárnő. 6. Gaál Ferenc: I. magyar rapszódia. Zongorán előadja Kiss Olga II. é. t. k. n. 7. Inczédy László: Petőfi. Szavalja Eötvös Jolán III. é. t. k. növendék. 8. Kuruc-nóták. Énekli a tanítónő­képzői énekkar Ritókh István tanár vezetésével. 9. Szózat. Közének. — Belépő-díj nincs. Szives adományokat a Pápán felállítandó Petőfi-Jókai szobor-alap javára köszönettel fogadnak. A Levente Ifjúsági Egyesület f. hó 15-én, szombaton délután 4 órai kezdettel hazafias ünnepélyt tart, melyen az ünnepi beszédet Szűcs Dezső, az egyesület alelnöke tartja. Közremű­ködik továbbá az egyesület fúvós zenekara s az ünnepély keretében lép először a nyilvá­nosság elé az egyesület most alakult énekkara. Lesz ezeken kivül szavalat és színre kerül a Sas­fiók címü egyfelvonásos szinmű. Az ünnepélyre a leventék szüleit, munkaadóit, a leventéket és a levente-ügy iránt érdeklődőket ez úton hívja meg az egyesület. Belépődíj nincs. — A Petőfi-társaság új tiszteleti tagja. Dr. Antal Géza püspököt, a pápai Jókai-kör elnökét a budapesti Petőfi-társaság március 8-án tartott közgyűlésén „A magyar irodalom, mű­fordítás és a magyar-holland irodalmi és baráti kapcsolatok elmélyítése terén kifejtett nagyértékű munkásságáért" egyhangú lelkesedéssel tiszteleti tagjává választotta. E gyönyörű megtiszteltetés alkalmából, melynek fénye dr. Antal Géza illusztris egyéniségével együtt városunkat besugározza, őszinte örömünket juttatva kifeje­ts­zésre küldjük utána meleg üdvözletünket a távolba, hol most is fáradhatlanul dolgozik hazája érdekében. Legutóbb is, mint a fővárosi lapokban olvastuk, Utrechtben tartott előadást lelkes tetszés mellett a magyar-holland kulturális kapcsolatokról. — Apáti mise. Németh József apátplébá­nos f. hó 16-án, a holnapi napon mondja első apáti miséjét a plébániai főtemplomban. A misét megelőzőleg délelőtt 10 órakor dr. Wéber Pál kanonok mond szentbeszédet. Az első apáti misén a polgármester meghívására az összes helyi hatóságok és intézmények küldöttei részt­vesznek. A szentmise befejezése után a bencés gimnázium dísztermében a helyi társadalom képviselői fogják üdvözölni az új apátot. A tisztelgéseket megelőzőleg dr. Niszler Teodóz igazgató előadást tart az apáti méltóságról. A helyi társadalom társasebéden is kifejezést akart adni a közszeretetben álló plébános kitüntetése felett érzett örömének, minthogy azonban a gazdasági viszonyokra való tekintettel ő maga ennek mellő­zését kérte, a társasebéden részt venni akarók részvételi díjukat a polgármesterhez juttassák el, aki ez összegeket a tisztelgések során átadja az apátplébánosnak, ő viszont a város szegé­nyei között fogja szétosztani. — Esterházy Tamás gróf mint a pápai plébánia kegyura, vasárnap délben ebédet ad az új apát tiszteletére. Ebéd alatt a bencés gimnázium fúvós zenekara szere­náddal fog neki kedveskedni. — A Jókai-kör előadó-ülése. Mi sem bizonyítja jobban a Jókai-kör előadó-üléseinek vonzó erejét, mint a vasárnapi este, amikor öt­hat irányban is, különböző gyűlésekben és egy­letekben is angazsálva volt ugyan a város kö­zönsége s mégis a Jókai-körbe oly számban jött össze, hogy a nőnevelő dísztermét ismét egyszer célirányos lett volna kibővíteni. Az est műsora minden tekintetben méltó volt az érdek­lődésre. Az irodalmi részben ezúttal először jelent meg a Jókai-kör pódiumán Clé Sándor, a pápai ref. egyház nagytudású, lelkes papja. Magasan szárnyaló fejtegetésében megkapó tör­ténelmi példákban vonultak el lelki szemeink előtt a hitüket vesztett népek, elpusztult orszá­gok, hogy romjaikból Phönixként bontakozzék ki az eszme: hit által mindent visszaszerezhe­tünk. A remek előadást visszafojtott lélekzettel hallgatta s végül zajosan megtapsolta a közön­ség. Hasonló nagy sikere volt a Pápáról el­szakadt, de ma is pápainak tartott, ma már országos nevű poétának, Bódás Jánosnak. Bódás főereje: az egyszerűség, az eredetiség és mély­ség. Irigylem az utcai vándort, Arckép, Rokonok, a mai számunkban közölt gyönyörű Piacon, a Gyermeklelkűség, a már ismert, de a szerzői előadásban közvetlenül is újként ható Ökör, olyan versek, melyeknek állandó értékük van. Büszkék lehetünk Bódásra, büszkén is ünne­peltük őt. Kegyeletes aktust rótt le a Jókai-kör dr. Berzsenyi Fábián nagyon becses irodalmi előadásával, amikor Mindszenty Gedeonnak, az elnyomatás éveinek katolikus papköltőjének ál­dozott — centennáriuma alkalmából — a ke­gyelet oltárán. Berzsenyi alapos irodalomtörté­neti és eszthetikai tanulmányra valló, szépen megírt dolgozata hű és eleven képét nyújtotta a költő egyéniségének és hazafias költészeté­nek. Célját, hogy a közfigyelmet megérdemlett m­értékben fordítsa irodalmunk e kiválósága felé, a legteljesebb mértékben elérte s vele a közönség meleg tapsokban kifejezésre jutó el­ismerését is. Értékes felolvasását hatásosan egé­szítette ki a Somogyi József által drámai erővel előadott allegorikus Mindszenty-költemény: Ma­nasseh, a rabkirály keserve. Az irodalmi rész­hez méltó volt az előadó­ ülés zenei része is. Ezek sorából nemcsak a műsori beosztás alap­ján szólunk elsőnek a bencés énekkar szerepé­ről. Németh Döme tanár nem először excellált szereplésével. De — bár kora mindig újul, min­dig újabb fáradság tehát a kiképzés — még tán egyszer sem volt ily egységes ez a kórus, mint idén. Mindkét előadott számukat áhítattal

Next