Pápai Hirlap, 1931 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1931-10-31 / 44. szám

ON IS NÉZZE MEG­! Lőwy bútoráruház állandó kiállítását Győr, Gróf Tisza István tér 5. szám. A Jókai-kör közgyűlése és idénynyitása. — 1931 október 25. — A pápai Jókai-kör mult vasárnap d. u. 6 órakor tartotta évi rendes közgyűlését és ezt nyomban követőleg szezonnyitó előadó ülését. A kettős alkalomra teljes számban sereglettek össze a nőnevelő-intézet dísztermében a kör tagjai és irodalombarát közönsége. A közgyűlést dr. Antal Géza püspök, a kör elnöke nyitotta meg, akit a pódiumon való megjelenésekor felzúgó tapssal üdvözöltek. Az elnöki megnyitó a kör régi vágyának meg­valósulásáról, a Petőfi-Jókai szobroknak Ma­gyarország kormányzója, számos bel- és kül­földi előkelőség, az irodalmi társaságok kép­viselőinek és Pápa város közönségének hatal­mas részvételével történt leleplezéséről szá­molt be. Szárnyaló szavakban adott kifeje­zést azon való örömének, hogy a negyedszázad előtt kitűzött célt, ha nem is ugyanúgy, ahogy akkor kitüzetett, amikor a weimari Goethe­js Schiller-szobor mintájára a két költő együttes álló szobrának felállítására gondoltak s e célra már 15.000 K egybe is gyűlt (amit a háború, sajnos, megsemmisített), de mégis gyönyörű művészi alakban sikerült megoldani. Elismeréssel állapítja meg, hogy a szob­rok létrejövetelében a legfőbb érdem a kör főtitkárát, dr. Kőrös Endrét illeti meg, aki a mozgalmat annak idején kezdeményezte s nem lankadó lelkes fáradozásával a mostoha viszonyok ellenére sikerre is vitte. Köszönetét nyilvánította a tervező művésznek, Kisfaludi-Strobl Zsigmondnak, továbbá Hegedűs Loránt­nak, a kör volt elnökének, akinek köszönhet­jük, hogy a mester a cél által lelkesítve csu­pán kész kiadásainak megtérítését fogadta el a körtől. Lelkesítse az elért szép eredmény a kör tagjait arra, hogy költészetünk két héro­szának szellemében szolgálják a nemzeti iro­dalom kultuszát. Ezután a főtitkár számolt be a lefolyt idényről, megemlékezve a kör vendégeiről, kik között költészetünk oly jelesei, mint Kozma, Lampérth, Kosztolányi, Erdélyi is szerepel­tek, továbbá az összes helybeli irodalmi és művészi előadóiról, akiknek a kör köszönetét nyilvánította. Külön meleg köszönetet juttat­tak dr. Hermann Lászlónak, a zenei szakosz­tály nagybuzgalmú előadójának. A főtitkár indítványára kimondták, hogy az idei szezon végeztével a kör utolsó három évi működéséről évkönyvet adnak ki. Ennek megszerkesztésével a főtitkárt bízták meg. Lux Lajos pénztárnok mutatta most be a Petőfi-Jókai szobor­alap elszámolását. Ér­dekes adatként tudta meg ebből a közönség, hogy Kisfaludi-Strobl mester nem egész 6200 P-ért készítette el a két gyönyörű mellszobrot s tervezte a talapzatokat is, hogy a főiskola ifjúsága 2900 P-vel járult hozzá legnagyobb diáktársaik emlékének megörökítéséhez s hogy 220 P hijján a szobrok s a talapzatok teljesen ki vannak fizetve, e hiányra pedig fedezetet nyújtanak a szobor­alap tulajdonában levő részvények, melyek a tőzsdei forgalom felsza­badulásakor eladhatók lesznek. Az elnök indít­ványára az összes adakozóknak, első­sorban a főisk. ifjúságnak s a többi tanintézetnek (közülök a ref. nőnevelő hét év alatt szintén nem kevesebb, mint 1700 P adománnyal szere­pel), a vármegyének, mely 500 P-s adomá­nyáért, Pápa városának, mely 400 P adomá­nyán kivül a szabadságszobor hátrahelyezésé­vel a tér művészi kiképzését lehetővé tettei hálás köszönetet nyilvánítanak. A megüresedett alelnöki állásra dr. Ba­logh Albin bencés igazgatót, dr. Konkoly Thege Sándor közjegyzőt pedig az igazgató­választmány tagjának lelkes közfelkiáltással megválasztották, mire az elnök a tagok eddigi meleg érdeklődését kérve a kör mai és követ­kező előadó-ülései iránt, a közgyűlést bere­kesztette. * Az előadó-ülés műsorát a kör főtitkára nyitotta meg Petőfi és Jókai c. költeményé­nek bemutatásával, melyet mai számunkban közlünk. Hermann Ancsi következett most. Men­delssohn Rondo Capricciosoját játszotta a re­mek zenemű minden szépségét érvényre jut­tatva. Műértők megállapították, hogy a nehéz Dohnányi-féle letétet választotta, ami nagy technikai készségét és előadóképességét bizo­nyítja. Dr. Szabadi Béla, a kör titkára a Ka­zinczy-centennárium alkalmából a nagy író­apostolról tartott emlékbeszédet, ismét csil­logtatva bámulatos előadóképességét és nagy tudását. Szempontjai is sok tekintetben újak voltak. Kazinczy nagy hatásának titkát szárma­zásában, európai műveltségében, egyetemes érdeklődésében, ízlésében, felvilágosodottságá­ban, optimizmusában és hivatása hitében ta­lálta meg. Sok új és érdekes adatban bővel­kedő értékes emlékbeszédét, melyet a közön­ség áhítatos figyelemmel hallgatott végig, Tompa halhatatlan Kazinczy-apotheozisával fe­jezte be. A műsor utolsó számaként a Kárpát­dalkör tagjai léptek a pódiumra. Kitűnő kar­nagyuk Hatvani Lajos képezdei tanár vezeté­sével több énekszámot adtak elő a közönség igaz élvezetére. A derék dalkör talán még egyszer sem produkált ily harmonikusat, erő­vel teljeset és kifejezőt. Immár azon az úton vannak, amikor babéros siker reményével ke­csegtetne, ha egyszer ^dalversenyre indulnának. Úgy nekik, mint az összes többi előadóknak bőven kijutott a közönség elismerő tapsaiból. Petőfi és Jókai. Megálltam én is elmerengve némán A két költő, a két szobor előtt, Midőn ércfürteikre éji órán Rezgő babért a hold ezüstje szőtt. Az ünneplő zajt, mely feléjük áradt, Magába nyelte már a végtelen­t a nép, amely hódolni ide fáradt, Akkor már csak lélekben volt jelen. S elnéztem azt az elszánt arcú ifjat, Akit megpróbált már a szenvedés, Ki bár egyetlen rózsát nem szakíthat, Szúró tövis megvérzi, nem kevés. De sziklahit világol a szemében, Hogy koldusbotja egyszer még kihajt, S keserves küzdelmek jutalmaképen Feledtet véle minden földi bajt. És pillantásom a másikra tévedt, Mosolygó arca üde, gyermeki, Előtte édenkertként áll az élet, Vihartól félni dehogy kell neki! Álomlátások boldog álmodója Most látja első hajnalálmait, Tüzét reá­kelő nap fénye szórja, Minden virág az ö számára nyit. Mi más a kettő­s származásra, sorsra! A kényes úrfi s a rongyos baka! De itt egy schola lépcsőit tapossa, S mindkettőjüknek egy láng gyullada. Áldott a láng, mely négy évszázad óta Elfojthatatlan s biztatón ragyog, Áldott a hűség, mely részekben óvta, Hogy élvezzék szegények, gazdagok. Az eszmeszikrák, mik belőle kelnek, Egy új világot tárnak fel nekik, Hol nincs korlátja a szabad kebelnek, Ha szellem tornáján vetélkedik. Megszólal Józsuénak harsonája És összedől sok ódon bástyafal, S Lehelnek kürtje visszhangozva rája. .. Ujabb honfoglalás elé rivall. Előre hát az ős hadaknak útján Dallal köszöntni a magyar hazát! Múltját igazság fényénél befutván, Jelenjét szivrepesve járjad át! S ki férfiúvá fejlett a nyomorban, Örüljön nagyságának érzetén, S ki eddig gyermekként élt játszi sorban, Zokogjon százados balvégzetén Hallod, hogy ujjong annak száz dalában A népnek lelke tisztán és üdén ? Szerelm­e mámoros sugallatában Hogyan zeng himnuszt üdve reggelén? Hallod, mint zúg, dübörg, búg egyre jobban Arkangyalhangja künn a szent tusán, Míg üstökösként a vak éjbe lobban, S eltűnik ott az ifjú Ossián. S látod, mint dönti képzeletre ennek Aranybányája kincseit neked ? Hősök születnek és mesék teremnek. Mosoly sugárzik és könnyár ered; Rendeltetvén egy nemzet vigaszának, Tanítja tűrni, mit sors rája mér, S jövőben hinni, hol boldog hazánk Dalolhat még a drága agg "Homér! Az éji csendben, a magányos órán két ifjú arcon révedez szemem, S lelkükre lelkemmel reá borulván, Rejtelmes ujjok titkát kérdezem. S a lég, mit szívtak, a tér, merre jártak, Minthogyha szólna, választ zengene, Hirdetve fűnek, fának és határnak, Hogy itt, csak itt van szobraik helye! Szálljon szállván, turulszárnyon kerengnek Bűvös mesék, zengő melódiák, El addig, hol más csillagok derengnek, Világot­­ jár két pápai diák ; Elkophat érc bár, szétomolhat emlék, — Mit nem tehetnek forgó évkörök? — De ami égi ihletből szülemlék, A szellem él s mit alkotott, örök! Körös Endre: Hősi emlékoszlop leleplezése Adásztevelen. 1931 október 31. A magyar városok és falvak sorjában róják le a kegyelet adóját, amivel a világhá­ború hősi halottai iránt tartoznak. Vasárnap Adásztevelen leplezték le az emlékoszlopot, mit a református templom előtti téren állított fel a község lakossága a község hősi halottai emlékezetére. Ötvenhét hősi halott neve van az emléktáblára felvésve, örök bizonyságául annak, hogy e színmagyar község fegyverfog­ható derék népe becsületesen megtette a köte­lességét a harcok mezején. Áldás emlékükre! A kegyeletes ünnepélyről a következők­ben számolunk be: - Délelőtt 1/210 órakor beharangozom szól­tak a református templom harangjai. Fekete­ruhába öltözött férfiak és nők sokasága igye­kezett a templomba, hogy részt vegyen az ün­nepi isteni tiszteleten, amelyet a hősi halottak emlékére tartottak. Alkalmi szentbeszédet Sza­kál Ernő helyi lelkész mondott, beszédének hazafias hevével magával ragadva a templo­mot zsúfolásig megtöltő közönséget, melynek soraiban ott láttuk dr. Antal Géza református püspököt is, aki titkára, Fazekas Mihály és Clé Sándor pápai ref. lelkész társaságában autón már előzőleg megérkezett az ünnepélyre. Isteni tisztelet után a lakosság, a vendé­gek, az énekkar, leventék és tűzoltók felvonul­tak a templom előtt felállított emlékoszlop elé, amely fehér lepellel volt leborítva. Az ünnepély a Himnusszal kezdődött, amelyet Csonka Árpád karnagy vezetése mellett a ref. énekkar intonált. Majd a pódiumra lépett a község agilis, fiatal jegyzője, Böröczky De­zső, s üdvözölvén a megjelenteket, felkérte dr. Antal Géza püspököt, akit a közönség mély tisztelettel vett körül, ünnepi beszéde meg­tartására. Az ékesszavú főpásztor azzal a bib­liai idézettel kezdte, hogy »Oldd meg a te sa­ruidat, mert a hely, amelyen állasz, szent hely«. Azután fennen szárnyaló szavakkal aposztrofálta a hősöket, akik amikor a legdrá­gábbat, életüket adták a hazáért, példát mu­tattak nekünk az áldozatos hazaszeretetre. Mi­ként a monda szerint veszedelem idején Csaba királyfi szelleme megjelent a hadak élén, a­ hősi halottak lelkei is velünk küzdenek a nagy, az integer Magyarországért. Végül prófétai szavakkal áldást mondott a hősi halottakra, az emlékoszlopra, amelyről e pillanatban lehul­lott a lepel. A püspök lelkekbe markoló, gyö­nyörű beszéde alatt szem nem maradt szára­zan, hullottak a szemekből a könnyek, de —­ lágyan permetezvén az eső — könnyezett az ég is, mintha csak nemzeti nagy tragédiánkat siratta volna. Szakál Ernő lelkész a reformá­tus és evangélikus egyház, dr. Bárdos József nagyteveli cisztercita plébános a r. kath. egy­ház, Haberfeld Jakab pápai főrabbi az izr. egy­ház nevében áldották meg az emlékművet ke­gyeletes szavakkal. Megható volt Farkas László és Gyimóthy Idus hadiárvák, valamint BÖ-

Next