Pápai Hírlap, 1992 (5. évfolyam, 1-24. szám)

1992-10-12 / 19. szám

5 A filiszterbosszantás gyönyörűsége Nem csekély feltűnést keltett nemrégiben a televízió népszerű showmű­­sorában két székesfehérvári fiatalember szereplése. A csintalan ifjak a nagy nyilvánosság előtt beismerték, hogy egy koranyári éjszakán saját kezűleg „rajzolták” az útmenti búzatáblába a később oly nagy feltűnést keltő gabonakört. A grandiózus „szívatás” várakozáson felül sikerült: a szokatlan látvány észlelése után a természetfeletti jelenségekre kiéhezett emberek ezrei za­rándokoltak a helyszínre. Tekintélyes tudósok rafinált műszerekkel vizs­latták a szabályos körben letarolt búzát, s végül komoly képpel kinyilatkoztatták: a különös nyom csakis földönkívüli űrhajó leszállóhelye lehet. A felajzott helyi lakosok közül sokan látni vélték az idegen űresz­közt, sőt még egy olyan csodabogár is akadt, aki a szagukról azonosította a titokzatos földönkívüli lényeket; nem kétséges, hogy néhány nap után már maguk is szentül hitték az egész baromságot. A paranormál jelenségekre fogékonyak a gabonakor közepén lótuszülésbe merevedve, földre szege­zett tekintettel meditáltak, mondván, ha már egyszer így alakult a dolog, hát potyáznának egy kicsit, vagyis megpróbálnak energiát meríteni a cso­dalények hűlt helyének láthatatlan kisugárzásából. Úgy hírlik, most perbe fogják az egykori nagy tréfacsináló, Tül Eulens­piegel mai követőit. A búzatábla élelmes tulajdonosa félmillió forintnyi kártérítést akar kicsikarni a fiúkból. Meglepően szerény igény ez, hiszen gondoljunk csak bele, hová fejlődhetett volna a dolog, ha nem fedi fel tettét a két pemahajder. Még néhány nap, és megjelennek a búzatábla mentén a lacikonyhák, a sörösbódék, a bóvliárusok, majd a második hullámban já­tékautomaták jönnek, örömlányok és alkalmi pénzváltók érkeznek csapa­tostul. Aztán egy élelmes vállalkozó felépíti a helyszínen az első panziót, amelyet természetesen követ az első szupermarket, az első éjszakai mula­tó. Beindul az ingatlanpiac, és hamarosan komoly kis idegenforgalmi cent­rum alakul ki, fejlett infrastruktúrával, jelentős nyugati vendégsereggel.­­Könnyen lehet, hogy száz-kétszáz év múltán jeles búcsújáró- és zarán­dokhellyé nőtte volna ki magát az egykori diákcsíny helyszíne. Lám, mennyi széptől és jótól fosztottak meg az utókort a két ifjonc felelőtlen fecsegése. Azért nekem mégiscsak rokonszenvesek ezek a kópék. Hajdanvolt, bol­dogabb korok hangulatát varázsolta megsavanyodott világunkba ez a szel­lemdús diáktréfa. A két vagány srác nem kevesebbet művelt azon a júniusi éjszakán, mint a vaskalapos tudálékosságot és fontoskodást billentette jól fenéken. A nyárspolgári butaság és a túltengő tekintélyuralom ellen csak egy orvosság van: ha közröhej tárgyává teszik. Azért, ha úgy adódna, hogy a bíróság elmarasztaló ítéletet hoz, ne csüg­gedjetek fiúk! Nem vagytok egyedül. SZI PÁPAI HÍRLAP A lakosság többsége nem pártolja az agresszív politikát —beszélgetés Konrád Györggyel— — Hadd kezdjem egy személyes jelle­­műveletet. Azt legalább elértük, hogy az gó kérdéssel.Gyakran elhangzik ma az írók egymás között türelmesebb in­­írókról, hogy akik annak idején bele­­szonyban vannak, s fogják tudni a hia le­­csöppentek a politikába, nehezen talál­­gást folytatni, ha béke lesz — de most nak vissza az irodalomhoz. Ön is így van sem az írók lőnek, ezzel? — A Demokratikus Charta tüntetése­— Én ingázó vagyok. Vagyis időm­nek szónokaként a szélsőjobboldali ve­­java részét az íróasztalomnál töltöm, de­szélyre hívta fel a figyelmet. Beszédében néha kicsapok egy-egy portyára. Össze­ részletesen szól a fenyegető jelekről, egyeztethetőnek tartom ezeket a dolgok ugyanakkor mégis bizakodó. Mire ala­kat, és nem gondolom azt, hogy az pózza ezt? embernek szigorúan csak egy valamit . Azt gondolom, hogy a magyar la­szabad csinálnia, hiszen az egyik mes­­kosság többsége józan, középutas, be­­terségünktől okosodik a másik és fél­­kekereső, nem agresszív politikát pártoló­dítva. Egyetértek azzal, amit Havel Amelyik párt ezt az igényt teljesíteni mondott, lehet ezt úgy csinálni, hogy az tudja, az fog győzni a következő válasz­­ember a két lovat egy kocsiba fogja, tásokon. A Csurka-vonal az MDF-en — Milyen könyvön dolgozik most, s belül a folytonos támadás, tisztogatás, mikor olvashatjuk? leváltás, a helyzetek elbizonytalanítása­—Nemrég készültem el egy esszéko­­nak irányába megy. Úgy képzelem, ez a tetemmel, s egy terjedelmes regény köz­többség részéről nem élvez támogatást s­zepén tartok, s nemcsak így képzelem, de a tapasz­— Miről szól a regény? tálatok is ezt mutatják, a közvélemény­— Ezt sohasem árulom el, kutatások például, de az is, hogy a —Akkor talán szabad találgatni Spi- szélsőséges, demagóg politikusok egyé­re György nemrég azt mondta, hogy a ni körzetben nem tudtak bejutni a pár­­rendszerváltás után az írók nagy része lamentbe. Én azt gondolom, hogy ez a válság aia került, mert nem találja azt a tendencia nem változik meg, s Csurka szemszöget, nézőpontot, amivel a már István is tart attól, hogy a választásokon megközelíthetné. Mi erről a véleménye? nem fognak jól szerepelni, ezért ment el . Ez biztosan nem könnyű, mert sok egy ilyen erőszakosabb irányba. Azt di­­naivitásunkat kell utólag korrigálni, de szt, ha minden fontosabb tömegtájékoz­­ón általában nem azon szoktam gondol­­tatási eszköz az ő kezükben lesz, azáltal kodni, hogy mit lehet, hanem, hogy mit alapvető agymosást tudnak végrehajta­­tudok csinálni. E tekintetben nincs mi. Ez egy naiv elképzelés, de hát megsz­­okom válságot átélni. Persze nekem felő izgalmi állapotban ide is el lehet sem olyan könnyű a tisztánlátás, de pró­ jutni­­bálkozom. Hauber Károly — Tehát napjainkról szól a regény? — Belelóg. Én mindig hosszabb idő­távon gondolkozom, csúszkálok előre­­hátra. — Ön a nemzetközi PEN-klub elnöke is. Mi a szerepe ennek Európában, meny­nyire tudja kivenni a részét a népek kö­zötti megbékélésből? — A PEN-klub egyik fő tevékenysé­ge azon túl, hogy összehozza az írókat, s az irodalom számára érdekes témákat megvitatjuk, az, hogy védelmezi a bajba jutott kollégákat. Van egy „írók a bör­tönben” nevű bizottság, amely folyama­tosan számon tartja, hogy kinek milyen baja esett a világban; határozatokat hoz, tiltakozik, melyeket elküld a kor­mányoknak, az államfőknek, az ENSZ- hez. Én pl. elég rendszeresen küldök tiltakozó táviratokat államfőknek. Van oka tiltakozni a PEN-nek, mert az el­múlt évben 120 írót, újságírót öltek meg a világ különféle részein. Szerencsére ilyen nálunk és tőlünk északabbra nem történt, de Jugoszláviában 30 embert öltek meg mesterségének gyakorlása közben, jobbára újságírókat. Jugoszlá­via tekintetében már sok mindent csi­náltunk, ez kb. úgy sikerült, mint a nemzetközi szervezetek egyéb békítő A pápai FIDESZ kíváncsi a fasizmus Lőrincz Miklós-i értelmezésére A FIDESZ pápai csoportjának ügyvivői (Polgárdy Imre, Mike László, Mészáros Szabolcs) szerkesztőségünkbe is eljut­tatták azt a nyílt levelet, amelyben az MDF elnökének legutóbbi számunkban megjelent interjújára reflektálnak. Mint elmondták, az késztette őket a „Nyílt le­vél" megírására, mert „a Pápai Hírlap ha­sábjain eddig még nem jelent meg vélemény a Csurka-interjúról”. A levél­ben hangot adnak abbéli reményüknek, hogy Lőricz Miklós válaszai a kisebbsé­­­gi véleményt tükrözik, mind a városban, mind az MDF körében. Egyetértenek ugyanis Debreczeni József MDF-taggal, aki szerint az írás bizonyos elemeinek halmaza nem más, mint „komplett náci ideológiai alapvetés”. Lőrincz Miklós ama kijelentésére, hogy „a fasizmus egé­szen más” a következőket írják: „Ezúton nyilvánosan, tisztelettel megkérjük, is­mertessen meg minket a fasizmus lőrin­­czi definíciójával”. A nyilatkozatnak azt a részét, amelyben az MDF elnök el­mondja, hogy több értelmiségi a tanul­mányt olvasva belépett a helyi MDF-be elfogadják, ám ennek kapcsán a követ­kezőket kezdeményezik: „Mi most nyil­vánosan meghívjuk az a bizonyos értelmiségi sokadalmat egy közös be­szélgetésre, ahol módunk nyílva megis­merni részletes véleményüket is”.

Next