Pápai Közlöny, 1914 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1914-04-12 / 15. szám
TT X~X~V_ évfolyam. Pápa, 1914. árprrlis 12. Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 I LATSK K F KIÖYE S. 15. szám A)\\ HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papírkereskedésében. Petőfi és Jókai szobra i. és Jókai diákszobra közös alapon, amire 20.000 koronán alul gondolni sem lehet. Közöljük a két buzgó szakember fejtegetését a „Dunántúli Protestáns Lap" 1913. december 21-i számából, a közönség tájékoztatására; egyúttal felkérünk minden érdeklődőt, szóljon a kérdéshez, milyen szobrot állítsunk Pápán Petőfinek és Jókainak ? mellszobrokat, külön alapon, vagy diákszobrot, közös alapon ? A beküldött s röviden megokolt véleményeket összegyűjtve, érkezésük sorrendje szerint fogjuk közzétenni. A szobrok az új színház terére vannak szánva. A közlést megindítjuk Borsos István cikkével, amint következik: „A Jókai-körnek három évvel ezelőtt tartott közgyűlésén dr. Kőrös Endre főtitkári jelentésében azt a tetszetős eszmét vetette fel, hogy Jókainak és Petőfinek ne mellszobrait állítsák fel, hanem álló alakban egy szobormüvön örökítsük meg őket, mint a pápai főiskola ifjú növendékeit. Olyanformán, mint Weimarban egy szobormüvön vannak megörökítve Gőthe és Schiller. Fölemlíthette volna még a híres brüsszeli szobrot, mely Egmont és Horn grófokat, a németalföldi nagy szabadságharc hőseit ábrázolja. A közgyűlés határozata gyanánt azt olvashatjuk, hogy megfontolásra ajánlja az eszmét. Mivel már elég szép összeg gyűlt össze a kitűzött célra, úgy, hogy komolyan beszélhetünk a szobor, vagy szobrok felállításáról, elmondom nézetemet ebben az ügyben. Pápán nem valami sűrűn állíthatnak fel szobrokat az utódaink. Rajta legyünk tehát, hogy amit felállítunk, az kifogástalan legyen, amennyire tőlünk függ. Bármily tetszetősnek, sőt első pillanatra szinte megkapónak tűnik fel az a gondolat, hogy egy szoborművön, egy talpazatra állítva örökítsük meg ezt a két nagy lángelmét, mégsem tartom helyesnek ezt a tervet. Nem pedig azért, mert hiányoznék ebből az alkotásból, bármily sikerült lenne is formailag, a tartalmi igazság. Ha szobrot állítunk Petőfinek és Jókainak, azt hiszem, mindnyájunknak az a gondolata, hogy a nagy költőket akarjuk megörökíteni, akik nemzetük lelkivilágára oly nagy befolyást gyakoroltak, akik a lelki gyönyörűség kiapadhatlan forrását nyújtották az utódoknak. Akkor pedig nem két gyermek-ifjút akarunk látni, vagy képzelünk a talapzaton, hanem erejük teljességében virágzó férfiakat. Sőt még így megalkotva is elégedetlenséget keltene lelkünkben az a szobor, mert csak színpadias volna benső igazság nélkül. Gőthét és Schillert lehet egy talapzatra állítani, mert egy hatalmas szellemi áramlatnak hosszú időn át voltak vezérszellemei s benső barátság fűzte őket össze. Egmont és Horn grófokat lehet egy talapzatra állítani, mert egy világraszóló szabadságharcnak voltak vezéralakjai, akiket a szellemi közösségnek ezer szála fűzött össze. Petőfi és Jókai, bár szintén jó barátok voltak, de csak rövid ideig, annyira elütő jellemek, annyira különálló és egyetlen mindegyik, hogy egy talapzatra állítani sem egymással, sem senkivel nem lehet egyiket sem, ha a történelmi igazság belőtt teljes tisztelettel hódolunk. Hogy egy időben tanultak Pápán, az Pápa városának és a pápai ref. kollégiumnak nagy szerencséje és méltó büszkesége annyival inkább, mert kétségtelen befolyást gyakorolt mind a két óriásnak a későbbi szerencsés fejlődésére ; de egy talapzatra állítani őket csak azért, mert egy ideig Pápán együtt tanultak, ez a lokálpatriotizmus előtt lehet igen kedves s a beállítás színpadiasan hatásos, de nincs benne lelki igazság. Petőfi és Jókai, mindegyik oly egyetlen a maga személyében, — mint mondám —, hogy azokat nem lehet egy talapzatra állítani anélkül, hogy ez a szemlélőben némi kedvetlenséget ne keltene. Ha tehát méltán, minden disszonáns érzés fölkeltése nélkül akarjuk kifejezni hálánkat azért, hogy ez a két szellemóriás egykor a mi városunk anyagi és szellemi légköréből is merített erős ösztönt későbbi bámulatos fejlődéséhez, akkor ne akarjuk őket erőszakosan egy talapzatra állítani, hanem mindegyiknek külön állítsunk méltó emléket. S mivel mi, igen helyesen, a saját erőnkből országos gyűjtés nélkül akarunk emléket állítani, hogy annál inkább a magunkénak mondhassuk, tehát erőnk mértékének megfelelőlegy mellszobrot állítsunk. De nagyobb arányú mellszobrot, díszes talapzattal s a talapzaton domborművel, vagy mellékalakokkal. Itt lehetne szerintem pompásan fölhasználni dr. Kőrös Endre főtitkár eszméjét, feltüntetni az ifjú Petőfit és Jókait, mint jóbarátokat. Az ügy iránt való szeretet vezetett ezek elmondására. S mivel jól tudom, hogy dr. Kőrös Endre főtitkár urat is ugyanaz a cél lelkesíti, ő is csak azt akarja, hogy e két nagy költőnek minél szebb és megfelelőbb emléket állítsunk városunkban, vegye fontolóra, amiket elmondottam s ily irányban segítse elő a dolgot. Az ő érdeme azért nem lesz kisebb, mert hisz az egész mozgalom intézésében, az anyagi eszközök, a pénz előteremtésében neki van legnagyobb érdeme. A három év előtt tartott közgyűlés határozatának értelmében ajánlom ezeket a Jókai-kör igazgatótanácsának a figyelmébe. Szerintem már annyi pénz gyűlt össze a Gersl Mlán Pápa, Széchenyi-tér RŐFÖS-, DIVATÁRU-, FÉRFI- ÉS NŐI CONFECTIO ÁRUHÁZ. PONTOS KISZOLGÁLÁS ! (Szombaton zárva). NAGY RÉSZLET ÜZLET ! A Jókai-kör igazgatósága március 21-én, folyó ügyek elintézése céljából, ülést tartott. E folyó ügyek egyike volt a pénztáros, Fejes Zsigmond úr beszámolása a főiskolai ifjúság március 15-i színházi ünnepélyének jövedelméről. Ez a márciusi ünnepély most valami 150 K-val gyarapította a szoboralapot s Petőfi és Jókai szobrának alaptőkéje ma már m. e. 11.500 K; ez összeg jó 3 év alatt növekedett föl 2500 koronáról, amennyit a Jókai-kör a szoboralapbizottságtól átvett s büszkeségére szolgálhat ugy a ref. főiskola mindennemű és rangú tanintézetei, mint Pápa és vidéke társadalma hazafias szellemének, áldozatkészségének. Annál visszásabb, hogy néhány ifjú szobrász, megsejtve a pénz szagát, felhívás nélkül is ajánlkozik a két nagy költő szobrának elkészítésére; akadt egy, nevét kíméletből elhallgatjuk — aki késznek nyilatkozik Jókai és Petőfi szobrát egy közös alapzaton, 20.000 koronáért elkészíteni, oly feltétellel, ha a szoboralap már összegyűlt összegét rögtön megkapja, — a hiányzó 8000 koronáért elvár 2 évig. A Jókai-kör igazgatósága derült mosollyal honorálta a fiatal óriások szíves ajánlkozását a szoboralap birtokbavételére, de egyelőre nem reflektál oly ismeretlen nagyságok megnyerésére, akiknek, ügyes kijárókon kívül, vajmi kevés és fogyatékos művészi renoméjuk van. Így áll a kérdés ma: az alap, egy évi kamarával, míg a szobor elkészülhet, tehető 12.000 koronára, amelyből két, életnagyságot meg nem haladó mellszobor költsége kitelik. Ez az egyik felfogás, mondhatnám Borsos Istvánénak, mert műértő alapossággal ő taglalja először s legalaposabban, miért célszerű Jókainak is, Petőfinek is, külön alapon. A másik tervet mellszobrot emelni, dr. Körös Endre, a Jókai-kör főtitkára vetette föl: Petőfi