Pápai Közlöny, 1914 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1914-04-12 / 15. szám

TT X~X~V_ évfolyam. Pápa, 1914. árprr­lis 12. Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 I­ L­A­T­S­K K F KIÖ­Y­E S. 15. szám A)\\ HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papírkereskedésében. Petőfi és Jókai szobra­­ i. és Jókai diákszobra közös alapon, a­mire 20.000 koronán alul gondolni sem lehet. Közöljük a két buzgó szakember fejtegetését a „Dunántúli Protestáns Lap" 1913. december 21-i számából, a közönség tájékoztatására; egyúttal felkérünk minden érdeklődőt, szóljon a kérdéshez, milyen szobrot állítsunk Pápán Petőfinek és Jókainak ? mellszobrokat, kü­lön alapon, vagy diákszobrot, közös ala­pon ? A beküldött s röviden megokolt véleményeket összegyűjtve, érkezésük sorrendje szerint fogjuk közzétenni. A szobrok az új színház terére vannak szánva. A közlést megindítjuk Borsos István cikkével, amint következik: „A Jókai-körnek három évvel ezelőtt tartott közgyűlésén dr. Kőrös Endre főtitkári jelentésében azt a tetszetős eszmét vetette fel, hogy Jókainak és Petőfinek ne mellszob­rait állítsák fel, hanem álló alakban egy szobormüvön örökítsük meg őket, mint a pápai főiskola ifjú növendékeit. Olyanformán, mint Weimarban egy szobormüvön vannak megörökítve Gőthe és Schiller. Fölemlíthette volna még a híres brüsszeli szobrot, mely Egmont és Horn grófokat, a németalföldi nagy szabadságharc hőseit ábrázolja. A köz­gyűlés határozata gyanánt azt olvashatjuk, hogy megfontolásra ajánlja az eszmét. Mivel már elég szép összeg gyűlt össze a kitűzött célra, úgy, hogy komolyan beszél­hetünk a szobor, vagy szobrok felállításáról, elmondom nézetemet ebben az ügyben. Pá­pán nem valami sűrűn állíthatnak fel szob­rokat az utódaink. Rajta legyünk tehát, hogy amit felállítunk, az kifogástalan legyen, a­mennyire tőlünk függ. Bármily tetszetősnek, sőt első pillanatra szinte megkapónak tű­nik fel az a gondolat, hogy egy szoborművön, egy talpazatra állítva örökítsük meg ezt a két nagy lángelmét, mégsem tartom helyesnek ezt a tervet. Nem pedig azért, mert hiányoznék ebből az alko­tásból, bármily sikerült lenne is formailag, a tartalmi igazság. Ha szobrot állítunk Petőfi­nek és Jókainak, azt hiszem, mindnyájunk­nak az a gondolata, hogy a nagy költőket akarjuk megörökíteni, akik nemzetük lelkivi­lágára oly nagy befolyást gyakoroltak, akik a lelki gyönyörűség kiapadhatlan forrását nyújtották az utódoknak. Akkor pedig nem két gyermek-ifjút akarunk látni, vagy képze­lünk a talapzaton, hanem erejük teljességében virágzó férfiakat. Sőt még így megalkotva is elégedetlenséget keltene lelkünkben az a szo­bor, mert csak színpadias volna benső igaz­ság nélkül. Gőthét és Schillert lehet egy ta­lapzatra állítani, mert egy hatalmas szellemi áramlatnak hosszú időn át voltak vezérszel­lemei s benső barátság fűzte őket össze. Egmont és Horn grófokat lehet egy­ talap­zatra állítani, mert­ egy világraszóló szabad­ságharcnak voltak vezéralakjai, akiket a szel­lemi közösségnek ezer szála fűzött össze. Petőfi és Jókai, bár szintén jó barátok vol­tak, de csak rövid ideig, annyira elütő jelle­mek, annyira különálló és egyetlen mindegyik, hogy egy talapzatra állítani sem egymással, sem senkivel nem lehet egyiket sem, ha a történelmi­ igazság belőtt teljes tisztelettel hó­dolunk. Hogy egy időben tanultak­ Pápán, az Pápa városának és a pápai ref. kollégium­nak nagy szerencséje és méltó büszkesége annyival inkább, mert kétségtelen befolyást gyakorolt mind a két óriásnak a későbbi szerencsés fejlődésére ; de egy talapzatra ál­lítani őket csak azért, mert egy ideig Pápán együtt tanultak, ez a lokálpatriotizmus előtt lehet igen kedves s a beállítás színpadiasan hatásos, de nincs benne lelki igazság. Petőfi és Jókai, mindegyik oly egyetlen a maga személyében, — mint mondám —, hogy azokat nem lehet egy talapzatra állítani anél­kül, hogy ez a szemlélőben némi kedvetlen­séget ne keltene. Ha tehát méltán, minden disszonáns érzés fölkeltése nélkül akarjuk kifejezni há­lánkat azért, hogy ez a két szellemóriás egy­kor a mi városunk anyagi és szellemi lég­köréből is merített erős ösztönt későbbi bá­mulatos fejlődéséhez, akkor ne akarjuk őket erőszakosan egy talapzatra­­ állítani, hanem mindegyiknek külön állítsunk méltó emléket. S mivel mi, igen helyesen, a saját erőnkből országos gyűjtés nélkül akarunk emléket állítani, hogy annál inkább a ma­gunkénak mondhassuk, tehát erőnk mérté­kének megfelelőlegy mellszobrot állítsunk. De nagyobb arányú mellszobrot, díszes talap­­­zattal s a talapzaton­ domborművel, vagy mellékalakokkal. Itt lehetne szerintem pom­pásan fölhasználni dr. Kőrös Endre főtitkár eszméjét, feltüntetni az ifjú Petőfit és Jókait, mint jóbarátokat. Az ügy iránt való szeretet vezetett ezek elmondására. S mivel jól tudom, hogy dr. Kőrös Endre főtitkár urat is ugyanaz a cél lelkesíti, ő is csak azt akarja, hogy e két nagy költőnek minél szebb és megfelelőbb emléket állítsunk városunkban, vegye fonto­lóra, amiket elmondottam s ily irányban se­gítse elő a dolgot. Az ő érdeme azért nem lesz kisebb, mert hisz az egész mozgalom intézésében, az anyagi eszközök, a pénz elő­teremtésében neki van legnagyobb érdeme. A három év előtt tartott közgyűlés ha­tározatának értelmében ajánlom ezeket a Jó­kai-kör igazgató­tanácsának a figyelmébe. Szerintem már annyi pénz gyűlt össze a Gersl­ Mlán Pápa, Széchenyi-tér RŐFÖS-, DIVATÁRU-, FÉRFI- ÉS NŐI CONFECTIO ÁRUHÁZ. PONTOS KISZOLGÁLÁS ! (Szombaton zárva). NAGY RÉSZLET ÜZLET ! A Jókai-kör igazgatósága március 21-én, folyó ügyek elintézése céljából, ülést tartott. E folyó ügyek egyike volt a pénztáros, Fejes Zsigmond úr be­számolása a főiskolai ifjúság március 15-i színházi ünnepélyének jövedel­méről. Ez a márciusi ünnepély most va­lami 150 K-val gyarapította a szobor­alapot s Petőfi és Jókai szobrának alaptőkéje ma már m. e. 11.500 K; ez összeg jó 3 év alatt növekedett föl 2500 koronáról, amennyit a Jókai-kör a szoboralapbizottságtól átvett s büszke­ségére szolgálhat ugy a ref. főiskola mindennemű és rangú tanintézetei, mint Pápa és vidéke társadalma haza­fias szellemének, áldozatkészségének. Annál visszásabb, hogy néhány ifjú szobrász, megsejtve a pénz szagát, felhívás nélkül is ajánlkozik a két nagy költő szobrának elkészítésére; akadt egy,­­ nevét kíméletből elhallgatjuk — aki késznek nyilatkozik Jókai és Petőfi szobrát egy közös alapzaton, 20.000 koronáért elkészíteni, oly feltétellel, ha a szoboralap már összegyűlt összegét rögtön megkapja, — a hiányzó 8000 koronáért elvár 2 évig. A Jókai-kör igazgatósága derült mosollyal honorálta a fiatal óriások szíves ajánlkozását a szoboralap bir­tokbavételére, de egyelőre nem reflek­tál oly ismeretlen nagyságok megnye­résére, akiknek, ügyes kijárókon kívül, vajmi kevés és fogyatékos művészi renoméju­k van. Így áll a kérdés ma: az alap, egy évi kamarával, míg a szobor el­készülhet, tehető 12.000 koronára, a­melyből két, életnagyságot meg nem haladó mellszobor költsége kitelik. Ez az egyik felfogás, mondhatnám Borsos Istvánénak, mert műértő alapossággal ő taglalja először s legalaposabban, miért célszerű Jókainak is, Petőfinek is, külön alapon. A másik tervet mellszobrot emelni, dr. Körös Endre, a Jókai-kör főtitkára vetette föl: Petőfi

Next