Kristály, 1993 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1993-03-01 / 1. szám

KRISTÁLY IDŐSZAKI IRODALMI FOLYÓIRAT • Negyedik évfolyam • 1. szám • 1993 március Vallyon Magdolna VIGYÁZZUNK REÁ Nézd a tavaszt, hogy rügyeznek a fák, Nézd a füvet, még lágy szellők ringatják. Még a lombokon madár dala száll, Még kék az ég, még melegszünk a napnál. Nézd a tiszta, átlátszó vizet, Nézd a mát, a jóért még jóval fizet. Még élünk, s ez mindent megér, Még fészkel a fecske, a hó is fehér. Vigyázzunk reá, óvjuk, ami szép, Vigyázzunk, ne pusztítsuk el, ami ép. Ne érjen véget, soká tartson a valóság még, Ne legyen más soha, csak kék legyen az Ég. Vigyázzunk, melegítsen a nap, Fakadjon rügy az ágakon, Vigyázzunk, suhanjon szellő, Zöldelljen fű a pázsiton. Ne legyen rossz a jó. Daloljon még a madár. Ne legyen más, csak fehér a hó, És rakjon fészket a fecskepár. * Furák Éva HISZEK A SZERETETBEN Hiszek a szeretetben, S hiszek az egészben S néha hiszek az egésznek a másik felében Hiszem, hogy vár, Hiszem hogy elvár, S néha hiszem hogy ő Meleg szívvel engem hazavár! Hiszek a szeretetben, S hiszek a szivedben S hiszek az egész, másik részében S az egyik fél nem elég. Kell hozzá még. Mert úgy tiszta a szó Mely édes lüktetés! Antalfy István* A tizenharmadik... Amikor 1990 márciusában — „hosszú vajúdás, tervek, vágyak és ötletek megvitatása után” — napvilágot látott szervezetünk időszaki lapjának, a Kristálynak első száma, a beköszöntőben többek között ezeket olvastuk: „Újságunkat abban a re­ményben nyújtjuk át minden tagunknak, hogy meg­értéssel és örömmel fogadják jelentkezését és továbbra is bíznak az AKISZ életképességében.” Nos, az idézett sorok megszületése után eltelt három esztendő. A remé­nyek, az AKISZ (és lapja) életképességében való bizodalom nemcsak, hogy jogos volt és valóra vált, de egyre jobban erősödik a mozgalom és írásos fóruma, a Kristály. A mostani, tizenharmadik szám megjelenése jelentős eseménynek számít. Különösen így van ez, ha figyelembe vesszük, hogy ez az „elanyagiasodott, el­üzletiesedett mai világ nem kedvez a szépirodalomnak. A Kristály elin­dítói pedig — éppen ebben a korszakban — nemes célokat tűztek ki a lap (és maguk) elé, és ezt képviselik mind a mai napig. Éppen ebből következőleg egyre fontosabbnak tartom a lap szerepét. Nem hiszem, hogy tévedek, ha a jövőt illetően úgy ítélem meg, hogy e szerep jelentősége hosszú időn át még inkább növekedni fog. Tehát: szükség van a lapra, igénylik, nemcsak a tagok, hanem sokan mások is. A tagok pedig bőven ellátják „anyaggal” — közölnivalóval. Talán maguk az elindítók sem gondolták, milyen sokan van­nak, akikben az „éhség” a szépre, a jóra nemcsak passzív, olvasási igény, hanem igen sokan — s egyre többen — vannak, akik készséget és képességet éreznek magukban leírni érzéseiket, versben és prózában. A Kristály szerkesztősége nem anyaghiánnyal, hanem a bőség zavarával küzd. Egy-egy számban mintegy ötven írásművet tud közölni a lap. Ugyan hol van, melyik az a „hivatalos” és nem amatőr (!) magyarországi folyó­irat, amelyik egy-egy számában ötven (szépprózai) írást közöl? Egy éve jelent meg országos antológiánk, kereken száz alkotó írásaival. A megyei szervezetek — Kecskemét, Debrecen — is adtak ki antológiákat. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy ma már minden regionális szervezetnek van saját lapja — az ember szinte elámul: hányan írnak! Többségükben olyanok, akik részére máshol nem akad nyilvánosság. Nem feltétlenül azért, mert írásaik nem felelnének meg a „magasabb” igényeknek. Szerencsére akadnak olyan ismert publicisták, akik lehetőséget, módot és helyet adnak a „névtelenek” írásainak, figyelemmel kísérik, vagy legalábbis megemlítik ezek sikereit is. Bajor Nagy Ernő, a Szabad Föld illusztris szerkesztője szerveze­tünkről már több alkalom­mal írt, számos tagunkat mutatva be a lap hasábjain. A Bács megyei regionális csoport több mint három éve működik Kecske­méten. Működtetésében jelentős szerepet vállal és végez a Kovács család. Folyóiratukat, a Bács megyei Kristályt — amely legutóbb már húsz oldalon jelent meg —, négytagú szerkesztőbizottság készíti. Minden második hónap­ban a csoport rendszeres összejövetelt tart, „Kapilláris” néven, amelyen — neves előadók közreműködésével is — bemutatják alkotásaikat. Joggal hisszük, hogy a lapot — amely már negyedévenként jelenik meg — sikerül továbbra is életben tartani. Hogy ki lesz az, aki majdan feljut a Parnasszusra — az idő érleli és bizonyítja be. Ezt a célt szolgálni, ebben segédkezni, ne­mes feladat! * A szerző a Bács megyei Kristály szerkesztőbizottságának tagja.

Next