Pápai Kristály, 1995 (1. évfolyam, 1-4. szám)
1995-03-01 / 1. szám
„Épp a legkeserűbb ének a legcsodásabb, s van amely örökkön él, bár tiszta zokogás csak. " (Musset) A KÖLTÉSZET NAPJÁRA Rapcsándy Sándor (Pápa) Ambrus bácsi József Attilára emlékezett Ambrus bácsi szavait úgy zártam magamba, mint itatós papír a frissen leírt sorokat. Álmomban sem gondoltam arra, hogy olyan történetet tudok meg tőle, ami talán szenzáció erejével fog hatni. „Szabadszálláson születtem 1913-ban. Innen származott el Pőcze Borbála, a kis Attila édesanyja is és itt élt két testvérbátyja, Imre és Sándor. A kis Attila több alkalommal nyaralt nagybácsikájánál. Szinte naponta mentek horgászni a,Szigetre”. -- József Attila,Szépség koldusa" című kötetében van a J’erc” című verse, melynek első négy sora a következő: „alol a madár sereg, Hogy az erdő zeng belé, madatosparasztgyerek inai a folyó felé... ” Talán ismerem annyira a költő lelkivilágát, hogy bátran leírjam, e versben önmagát rajzolta meg. Ambrus bácsi emlékezetében maradt még az is, hogy „ladikba üljek és Attila evezett. Nem volt magas fiú, mikor jöttek haza fehér, zománcos vödröt cipelt, amire piros tulipánok voltak festve és boldog mosollyal húzta maga után, közben Imre bátyjára nézve egyre csak mondta napi élményeiket.” -- Elraktározta magában, hogy aztán évek múlva megírja. A következő verset amiből idézek a kiadatlan versek közt találtam. A címe: „Tájék." Itt nyárfa sír. S a tömör vízben gázoló hálások csendes árnya ringamott. Most partra lépnek rekedt cozmáikban s míg málnak iszapos rögök, a halak húsa fepattanva villan s a hálóalji kis vízben csőrig’... Az utolsó idézet a „Külvárosi éj" 1932-ben kiadott kötetében található. A címe:,piáló". Mull a hajam nincs kenyerem, toltam ráák, halász bátyám így veszett. ” Ambrus bácsi József Attilára emlékezett és e kis történet közelebb hozta hozzánk. Búcsúzó soraim ,odaátra küldöm, köszöntve születésed napját, április 11-ét. Kérlek ,figyelj ránk és szellemed őrködjön felettünk! Rapcsándy Sándor (Pápa) Attila és Márta (József Attila emlékére) Szárnyas hajad lobog a szélben, soraid közt Gondolat álmodik. Odaát vagytok lebegő Fényben, Lelketek a Végtelenbe úszik. Attila szerető Igézet, Márta ajkán a Nem-Lét csókja: De nincs Bennetek semmi Végzet - Titkotok a mindenség csodája. Bolondul „égetitek” egymást, bokrétái Vagytok a Nem-Létnek és „izzik” az Őrölt vallomás: „hűs lomb közé raktuk a fészket”. Stancsics Erzsébet (Bp.) Mielőtt a versek szólnak Mielőtt a versek szólnak, alakot kell adni a szónak. Leülni az akácos szélére, ránézni egy fűszál hegyére, odébb apró, kék virágok, fent cikázó fecskepárok. Mielőtt a versek szólnak, a szavak porig hajolnak. Fájón nagyra nőtt magányuk, lehelettől zengő szájuk, a ködben is messze látszok, a betűkben kivirágzók... 2 Hadnagy András (Bp.) A gondolatról Nincs szobában oly édes illat, s oly csend, Mint távoli erdőkben egyedül, S ha jó az éj, amely kapukat zár be, Felfoghatod, hogy minden hegedül. Az emberi lélek dübörgés a barátod, Hiányzik a társad kegyetlenül. Az etilben munkálkodás tör csendet Az agyadban feledhetetlenül. Hiába éled hajnalban az erdő, A gondolat zakatolva tekergő. Kovács Zsolt (Pápa) Titok Verhetnek pöröllyel testemre százat, izzadok közönnyel acélkék mázat. Üthetnek ököllel fejemre százat, mosolyból öntöttem ajkamra zárat.