Pápai Kristály, 1995 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1995-03-01 / 1. szám

„Épp a legkeserű­bb ének a legcsodásabb, s van amely örökkön él, bár tiszta zokogás csak. " (Musset) A KÖLTÉSZET NAPJÁRA Rapcsándy Sándor (Pápa) Ambrus bácsi József Attilára emlékezett Ambrus bácsi szavait úgy zártam magamba, mint itatós papír a frissen leírt sorokat. Álmomban sem gondoltam arra, hogy olyan történetet tudok meg tőle, ami talán szenzáció erejével fog hatni.­­ „Szabadszálláson születtem 1913-ban. Innen származott el Pőcze Bor­bála, a kis Attila édesanyja is és itt élt két testvérbátyja, Imre és Sándor. A kis Attila több alkalommal nyaralt nagybácsikájánál. Szinte naponta mentek horgászni a,­Szigetre”. -- József Attila,Szépség koldusa" című kötetében van a J’erc” című verse, melynek első négy sora a következő: „­alol a madár sereg, Hogy az erdő zeng belé, madatosparasztgyerek inai a folyó felé... ” Talán ismerem annyira a költő lelkivilágát, hogy bátran leírjam, e versben önmagát rajzolta meg. Ambrus bácsi emlékezetében maradt még az is, hogy­­ „ladikba üljek és Attila evezett. Nem volt magas fiú,­­ mikor jöttek haza fehér, zománcos vödröt cipelt, amire piros tulipánok voltak festve és boldog mosollyal húzta maga után,­­ közben Imre bátyjára nézve egyre csak mondta napi élményeiket.” -- Elraktározta magában, hogy aztán évek múlva megírja. A következő verset amiből idézek a kiadatlan versek közt találtam. A címe: „Tájék." Itt nyárfa sír. S a tömör vízben gázoló hálások csendes árnya ring­amott. Most partra lépnek rekedt cozmáikban s míg málnak iszapos rögök, a halak húsa fepattanva villan s a hálóalji kis vízben csőrig­’... Az utolsó idézet a „Külvárosi éj" 1932-ben kiadott kötetében található. A címe:­­,piáló". Mull a hajam nincs kenyerem, toltam ráák, halász bátyám így veszett­­. ”­­ Ambrus bácsi József Attilára emlékezett és e kis történet közelebb hozta hozzánk. Búcsúzó soraim ,odaátra­ küldöm, köszöntve születésed napját, április 11-ét. Kérlek ,figyelj­ ránk és szellemed őrködjön felettünk! Rapcsándy Sándor (Pápa) Attila és Márta (József Attila emlékére) Szárnyas hajad lobog a szélben, soraid közt Gondolat álmodik.­­ Odaát vagytok lebegő Fényben, Lelketek a Végtelenbe úszik. Attila szerető Igézet, Márta ajkán a Nem-Lét csókja: De nincs Bennetek sem­mi Végzet - Titkotok a mindenség csodája. Bolondul „égetitek” egymást, bokrétái Vagytok a Nem-Létnek és „izzik” az Őrölt vallomás: „hűs lomb közé raktuk a fészket”. Stancsics Erzsébet (Bp.) Mielőtt a versek szólnak Mielőtt a versek szólnak, alakot kell adni a szónak. Leülni az akácos szélére, ránézni egy fűszál hegyére, odébb apró, kék virágok, fent cikázó fecskepárok. Mielőtt a versek szólnak, a szavak porig hajolnak. Fájón nagyra nőtt magányuk, lehelettől zengő szájuk, a ködben is messze látszok, a betűkben kivirágzók... 2 Hadnagy András (Bp.) A gondolatról Nincs szobában oly édes illat, s oly csend, Mint távoli erdőkben egyedül, S h­a jó­ az éj, amely kapukat zár be, Felfoghatod, hogy minden hegedül. Az emberi lélek­ dü­börgés a barátod, Hiányzik a társad kegyetlenül. Az etilben munkálkodás tör csendet Az agyadban feledhetetlenül. Hiába éled hajnalban az erdő, A gondolat zakatolva tekergő. Kovács Zsolt (Pápa) Titok Verhetnek pöröllyel testemre százat, izzadok közönnyel acélkék mázat. Üthetnek ököllel fejemre százat, mosolyból öntöttem ajkamra zárat.

Next