Pápai Kristály, 1998 (4. évfolyam, 1-4. szám)

1998-03-01 / 1. szám

Vak Gáspár (Pécs) A TAVASZ VÁRT HÍRNÖKEI A tavasz várt hírnökei: a hóvirág és az ibolya, később a bódító orgona, akár a szerelmesek tébolya. A fiatalság nyílt szerelme, Ők szertelenek és őszinték. Megítélésüket ne siessük el. Ha fiatal lennék, én is lángolnék! Örök dolog az ifjak szerelme, legyen hozzájuk mindenkinek türelme, mert mi is voltunk fiatalok. Ha látom őket, mosolyogva elvonulok! Máténé Kalmár Zsuzsa (Pápa) HÚSVÉTI NÉPSZOKÁSOK TAPOLCAFŐN A Húsvét a tavaszi megújulás ünnepe, ősi eredetű: a kereszténység is régebbi vallások­ból vette át, és alakította saját képére. Virágvasárnapon (húsvét előtti vasárnap) a katolikus egyház barkát szentel. Úgy tartot­ták, égi háború idején védelmet ad a háznak, ezért a megszentelt barkát a mestergerendára tűzték. (Minden évben cserélték) A falu lakói a nagyhét (húsvét előtti hét) első napján nagytakarítást végeztek, rendet raktak portájukon. Természetesen a gazdasági épületeket, az ólakat is felfrissítették. Ilyenkor nagyon sokan megrí­rödtek a Tapolca forrás­vizében. Szokás volt a nagyhét valamelyik­ napján megrázni a gyümölcsfákat, hogy azok jól teremjenek. A hamvazószerda katolikus egyházi ün­nep. Ekkor szoktak a hívők hamvaszkodni. Egy kedves vers néhány sora erre utal: HAMVASZKODÁS Szerdán reggel virradóra, Hetet vert a toronyóra. Hogyha vert, hát nagyon jól van, Azért tartják a toronyban. Érti a nép, meg is indul, Takarodnak házaikból. Homlokukra a pap ujja Változatlan sorsuk írja: Ne feledd, hogy por vagy ember, Por, minőt a lábad felver! A kalácssütés jellegzetes hagyományokhoz tartozott. A sonka mellett nélkülözhetetlen volt a főtt tojás. Ebédkor két felé vágtak egy tojást, ketten megették, hogyha eltévednének, ismét egymásra találjanak. Terített asztal várta a locsolókat is húsvét hétfőjén. Sonkával, kolbásszal, itallal, piros to­jással kínálták. A lányok délután tojással ajándékozták meg azokat, akik farsangkor megtáncoltatták őket. — 2 LOCSOLÓVERS 1938-BÓL Jaj, de sok szép piros tojást hozott nekem a nyuszi! Kéket, zöldet, tarkát-barkát, Ki sem tudom mondani. Eljöttem hát meglocsolni, Tudom akkor még kapok Pirostojást, csokoládét, cukorkát és narancsot. Jó illatos rózsavízzel Megöntözlek tégedet, És kívánok nagyon-nagyon Boldog húsvéti ünnepet! Szép Gyula (Egervár) TÉLI NAPSÜTÉS Kelemen Lászlóné (Pápa) Ünnepi ruhában Tavaszi fénysugár ünnepi ruhába öltözött. Az április melege nekünk mond köszöntőt. Hármas ikerpár, mind kedves, csupa báj. Kár, hogy elszállt felettünk sok-sok tavasz, s annyi csodás nyár! Nézzük egymást, szemünkben a könny, mint gyémántkő úgy ragyog. El sem hisszük, hogy ötven évesek vagyunk. Szép nevet hagytak reánk drága jó szüleink. Szegénységben bár, de tisztességben felcseperedtünk. Jó testvérek voltunk, és azok is vagyunk.. Ágnes, Veronika, Katalin. - Istenem, hát élünk, és itt vágt­unk! Versem rímes és szívem szózata. Szememben az öröm könnye. - ha nézem két testvérem nem tud szólni szám. - lelkem húrja énekel. Tisztelettel köszöntjük városunk első hár­mas ikreit! A Maschkán lányok április 29-én ötven évesek lesznek. A középkorúak és az idősebbek sokan ismerik őket. Ágnes, Vero­nika, Katalin­­ most is szerető szívvel em­lékeznek a szüleikre. Lapunkban már rend­szeresen megjelennek Kelemen Lászlóné, Ka­talin szép versei. Ezért úgy gondoltuk, hogy a város minden lakója nevében köszöntjük őket. Kívánunk nekik és családjuknak jó egészséget, nagyon boldog születésnapot! Szerkesztőség Bősze Éva (Kőszeg) REGGELI ÓRÁK Kertünkben állok, ámulva hallgatom a víg madárdalt amott az ágakon. S a feleselő verébhadak egy díszbokor ágain ringanak. Alattit itt-ott hasad már a föld, s hófoltok közt szaladgál a zöld! A Jácint is kidugta karjait,­­ de fázik! Érzem sóhajtásait. Egy Tőzike nyújtózik lábujjhegyen, körülnéz, feje finoman megremeg... Libben-lobban, megdiderget a szél, ám fülembe súgva Tavaszt ígér... Kedvesen átölel, hajamba túr. Hagyom. Árnyék játszik napsugárral a tűzfalon... Kelemen Lászlóné (Pápa) TAVASZ HÍVOGATÓ Hideg szél fúj, makacs a Tél, elűzi a márciusi fényt. Álmából már felébredt a hóvirág, fázósan nyújtogatja parányi hófehér ruháját. Kicsi madár ébredj fel, s vidám dalod a kék égre szálljon fel, vigasztald meg a szívem húrját. Űzd el messze a hideg Tél leheletet, s hozd el újra a Tavasz fényét és simogató melegét!

Next