Pápai Kristály, 2000 (6. évfolyam, 1-4. szám)

2000-06-01 / 1-2. szám

Pápai Kristály 3 2000. 1-2. szám Szombat van, hurrá. Hétvége végre - Esik megint, már természetesen. Szüntelen partet szitál a kertre. Tikhúr-telep oázisként zöldell Erőszakosan az ágyásokon. Az esőcsepp cifrázta ablakon A gyöngyöző tó vizét bámulom. A Napot ma ugyancsak várhatom. Szürke felhő nyomul az ég alól. Hiába hosszabbak a nappalok Nyomasztó ősz a hangulatomon. Kutyám álmosan néz ki az ólból, Ma még két macskánk sem dorombol. MEGVÁLTÁS ÉVE vérben úszik a hajnali ég szülte felhő az anya és csecsemő gyilkos föld fölött megállt a rohanó, meggyalázott idő a rózsás barackvirágot rejtő rügyön erőszak sarába fuldokol a várt jövő gyilkosoktól bűzlik a levegő ártatlanokkal teli a temető Megváltó vére hiába az ember nem nőtt föl csípőből tüzel az erő­szak (légy fürge, ha más vagy, okos, ha­ más ízű tej van a szádban) -Sötét másságod nem tolerálja -ma harc van sápadtan hull a porba Megváltó könnye hiába csurran szomjas szádba Az öröm, a mosoly hová tűnhetett? Meleg fénye kerékbe törettetett. Legalább kicsit mindegyik lehetne néhány sötét ruhás arcra felfestve. Az öröm, a mosoly hová tűnhetett? Békében csak a szegény reménykedett. Legalább, ha kicsikét is kecsegtet néhány helyen e hírmondó kísértet. És a bizakodás hová tűnhetett? Jég elől mind, mind már déli tájra ment. Pedig csírája a fagyban is lehet, olvasztja a keményre hűlt szíveket. Hová tű BENKE RITA (Devecser) Apóka Törődött apóka várkerti Fapadon, Fölötte vadgesztenyeág az Oltalom. Keze kampós botján, még Pihentében is, Kopottas kalapja bágyadt Napfénynek int. És játékos daccal rajta Végig simít, Ha kabátján a szellő Aprókat legyint. Homlokán árkok, éveinek Verssora, Arcára gondok véstek kusza Ráncokat. Kezén vastag ér idéz munkás Napokat, Nyolcvan éve hófehér haján Bólogat. Üldögélve, szeme a forgalmat Méri, Ezt a vad rohanást sehogyan Sem érti. Szája matat, mint a szopós Csecsemőnek, Őszbe borult bajszán harmat Cseppek ülnek. Magában beszélget - tán háborút Emleget, Baljós időt és bús, vérbevont Éveket. Míg előtte megyek, titokban Elnézem, Őt figyelve saját sorsomat Képzelem. Magánya mellbe vág, szívemen Sírdogál, Engem sem lát, befelé néz Szeme kapuján. Látványa most mozgóképpé Válik bennem: A bácsi a padon hús-vér Történelem, hetett A rugalmas gerinc hová tűnhetett? A meszes, görbe hát nem természetes. Legalább néha felemelhetné fejét a boldogság és párás tekintetét. A gondolat, a vers hová tűnhetett? Biztató hír, hogy olcsó az internet. És ha a költő nem ír új verseket - mi viszi csodába át az életet? A gondolat, a vers hová tűnhetett? Egzakt adattá töri az életet. Ha elvesztjük belőle a verseket, onnantól nem lesz sem szép, sem érdekes. Benke Rita fordítása John Milton: Versválogatások Szonett a csalogányhoz Óh, csalogány, te, aki széthinted virágzó trillád, mikor az erdők elcsendesednek, és friss reménnyel vágyra gyúl szerelmes szíved, víg órák vezetnek akkor szép májusunkhoz. Lágy hangod zárja esténként napjaid szemét: először hallják a zátonynál a kakukk szavát, baljós szerelmükben. Óh, ha vidám kacagás kapcsolódik a szerelemhez, lágy lesz az éj. Dal kell most, goromba madár a gyűlöletnek, s reménytelenségnek, pár ligeti éjszakán, míg évről-évre daloltál, késve-sietve. Enyhülésnek először nem találtam okát: vajon, múzsa vagy szerelem hív-e meg társnak? Mindkettőt szolgálom - náluk vagyok tanítvány. Virágba borult világ Végre virágba borult a világ, Menyasszonnyá váltak meggyfák, És megannyi rózsaszínruhás Koszorús nyoszolyó leány, A körte és a barokfák. Mennyi szépséges ígéret. A tavaszi özönlő fényben. Odalent a nádas partja mellett, Vannak itt vőlegények, vőfélyek, Selyem barkában bársony legények. Ünnepi díszben már készülődnek. A Pünkösdi fényes esküvőre, És nászuk, ha beteljesülne Még augusztusra megszülethet Édes frigyük szép gyümölcse. TAVASZI ESŐK Szép Gyula: Egervár

Next