Pápai Kristály, 2001 (7. évfolyam, 1-4. szám)

2001-03-01 / 1. szám

VII. évfolyam 1. szám Pápa, 2001. Juhász Sándor (Budapest) József Attila sírhelye Sírod a Munkásmozgalmi Panteon előtt. Elvtársak között, fura jóvátétel. Kik téged kizártak, sírod befogadják? Fohászod közöttük dicstelen. Feketén sóhajtó márványköveddel, Fekete életed jelképével;­­ talán Fel is kelnél e sorból, hogy utadat, Egyedi utadat máshol járd. Igen, Neked külön sírhely kellene. Hatalmas fák között, kik sérüljonnak, Karjaikkal védelmeznek, hűs árnyékkal Betakarnak.­­ Hisz Neked a fényből Sohasem jutott. Attila, te most is szenvedsz, Szenvedésed szent jelképünk. Ki a „Külvárosi éj”-t arany tolladdal, Arany betűkkel megírtad, arcod , fura éjben sír,­­ zokog. Fájdalmad közöttünk,­­ velünk jár. Bár megértett volna a nagyvilág! Rengeteg gyöngysort adtál volna még neki. Azóta is feszült az élet. Költészetünk a társadalom mostoha gyereke. Bottal jár, támasza a saját maga által Megalkotott Isteni erő. Óh, Attila! A szellem fénye pislákol,­­ De parazsa még mélyen él. Bízzunk benne, hogy egyszer majd felragyog! Kiss László (Pápa)

Next