Pápai Kristály, 2001 (7. évfolyam, 1-4. szám)
2001-03-01 / 1. szám
Pápai Kristály 2001. 1. szám Kőhalmi Erzsébet (Egerlövő) Szent Iván-napra Leghosszabb nappal legrövidebb éje Szent Iván-napra, gyere ne félj! Rakjunk tüzet, pattogjon a rőzse, Tüzünk világa az eget verje. Aztán fogjunk kezet, járjuk körül a lángot, Álmodjunk ébren egy szebb világot. Egyre gyorsabban, gyorsabban dobban a láb! Mint hajdan tűzimádó, úgy nézd a tüzet. Hátha van benne ősi üzenet! Ne állj ki a körből, ha lassabban is járod. A tűzből sem marad, csak zsarátnok. A hamu alatt még izzik a parázs. Ugorj át rajta! Ne törjön meg a varázs! Holnaptól már egy perccel nő az éjszaka. Ki tudja neked meddig jár az életóra? Addig is szívedben őrizd a lángot, A szent Iván éji csodás körtáncot! Leghosszabb nappal, legrövidebb éje. Ezt csak az járhatja, kinek van még hites reménye. Csukárdi Tibor (Pápa) Farsang Farsangolunk sok-sok éve, Kisült már a fánk is végre. Maskarában jót vigadjunk, A jó kedvből ki ne fogyjunk. Szoknya lebben, Csizma fordul, Vigadalom van a bortól. Tüzes bortól tüzes legény, Perdül,fordul sosem elég. De a lányka is cifrázza, Karcsú bokáját összevágja. Ne add át „Ne add át egészen Magad a gondoknak, Töprengéseddel ne Okozd vesztedet! Szívbeli öröm az ember Élete, és a vidám Kedély megtoldja Napjait.” (SIR.30.21-22.) Kis-Kapcsándy Sándor (Pápa) Ballagóknak ajánlom A jövődet gyűrű fonja körül, most jön még csak a megmérettetés, hogy elég lesz-e az útra feszülés, pár év múlva minden kiderül. Az alagútban rejtett kamerák, mit látni, érzékelni nem lehet, de őrzi a szabad lépéseket és kívánom, hogy nyerd meg a csatát. Kezedben hordozod és vidd a Lángot, a Sors legyen őrződ és barátod, s titkoknak így jutsz nyomára. Ha fáradsz, ülj le útmenti kőre, gyújts erőt és kapaszkodj szelekbe, a dús lombokat is az ostorozza. Kanizsa József (Budapest) Itt vagyok Hazám Mentem kivöröslő arccal Arcom a hajnalnak feszítve mentem Ólmos könnyem gyöngyözve pergett a föld zuzmarás virágaira Vézna fa-karjaim árnyéka egyre nőtt s lebegett egyre feljebb feljebb a Nap Arcom még vörösebb lett Fölszálló pára pilla-bokrokat ezüstöztek Hócsillag-kristály a rügyek tetején Én egyre csak mentem hazát átölelő szívdobogással anyákat-apákat szerető gyermeki szeretettel a mindenhol faluban szülőházat hazát kereső felnőtt gyermek Itt vagyok Hazám az el sem ment de megtérő gyermek, költő fiad... Horváth Lászlóné (Pápa-Vaszar) A nagyhét képei Mindig valami melegséget érzek a szívem körül, ha az utak mentén, a bokrok között a szép, hosszú, ezüstszürke barkát, a tavasz hírnökét látom. A virágvasárnapi szertartás jut eszembe róla, amikor Hozsanna zeng a Jézust szerető emberek ajkán, ahol a lelkesedés zöld ágakat szór a Jeruzsálembe érkező Mester elé. Csak ne állnának éppen a nagyhét ajtajában! Nézem szenvedésed képeit templomunk falán, feltárulnak előttem a nagyhét eseményei... Ahogy fényképeket néz a múltat idéző gyermek, úgy nézem szenvedésed állomásait... Jézus mindenki ismerőse. Nézem lehajtott fejed, az arcod, ahogy megpihensz Atyád karjában. Nem fűzöl magyarázatokat a megváltáshoz, nem tartasz előadásokat a keresztről, hanem viszed. Hosszasan nézlek elmélázva, és nagyon szeretlek. Nem tehetek mást. A testi szenvedésnél csak a lélek gyötrelme nagyobb. Milyen nehezen viseljük el, ha igazságtalanul bántanak bennünket. Te pedig, Jézusom imádkozol azokért, akik köpködnek és gyaláznak Téged. Mentséget keresel számunkra: „Uram, bocsásd meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!” Nagypéntek. A harangok tegnap óta némák, a templomi csengőt kereplő váltotta fel, az orgona hallgat. Délután 3 órakor „beteljesedett”. Mit tehetek én most, kései tanítvány? Állok a kereszt tövében és magamban fohászkodom: „Hajtsd meg lombod hű keresztfa, nyisd puhára ágad! Bár merevnek és keménynek születtél, most légy szelíd! És öleld át puha-lágyan nagy királyunk tagjait! ” Nagyszombaton este fények gyúlnak a templom sötétjében, fölragyog Krisztus világossága... Nézem a közösséget, csupa ismerős arc, egy nagy család fénylik most a föltámadás ragyogásában. Ott van szinte az egész falu. Kivisszük a fényt az utcára, az út mentén, amerre halad a körmenet a házak ablakaiban is égnek a gyertyák. Mindenki hálát ad. A kisgyermekeket hozó édesanya, édesapa, a nagymama, aki már azért is hálát ad, hogy még egyszer eljöhetett, megérte ezt a húsvétot is. A dolgok halotti csöndje fölött megcsillan a fény. Akinek Jézus beleszól az életébe, az fénnyé válik. Az életével tesz tanúságot arról, hogy a halál gőgjét letörte Isten alázata. C^^eCes nepofe 4