Pápai Kristály, 2002 (8. évfolyam, 1-4. szám)

2002-06-01 / 1-2. szám

Pápai Kristály – 2002. június • •Ünnepek Gábrielné Jáger Teréz A költészet napja Pápán „A költészet simogatás Lágyhúsú, aranyszín kenyér. Zamata szívektől szívekig ér." (Bősze Éva, Kőszeg) A Jókai Mór Művelődési Központ és az Alkotó Képző­művészek, írók Országos Szövetségének pápai csoportja a színházban rendezte meg a költészetnapi megemlékezést. Ennek keretében került sor a Szivárványhíd jubileumi anto­lógia bemutatására és Bíró Károly festőművész pápai témájú képei egy részének kiállítására. Mindenekelőtt dr. Kovács Zoltán országgyűlési képviselő, a város polgármestere köszöntötte a szép számú hallgatóságot. Többek között utalt a könyv címében szereplő szivárvány színeinek festői, írói, művészi megjelenítésére s azok kölcsön­hatásának tartalmi szépségeire. Méltatta a közép-dunántúli Pápán működő irodalmi csoport tevékenységét s az általa kiadott harmadik antológia jelentőségét. A képkiállítást Veszpréminé Turtsányi Valéria, a JMK igaz­gatója nyitotta meg. Elmondta, hogy az ünnepi programot két jeles esemény köré szervezték, mégpedig a Szivárványhíd című új kötet bemutatása köré, amelyhez szervesen kapcsolódik a könyv illusztrációit adó Bíró Károly alkotásaiból most meg­nyíló bemutató. A tárlat apropóját az a szép hagyomány adja meg, hogy intézményükben egy-egy művészeti ág - jelen esetben a költészet - bemutatkozása mellett a társművészetek is szerepet kapnak, ez alkalommal a képzőművészet, a festő képein keresztül. Megható szavakkal emlékezett az ősi díszítő-templomfestő pápai iparos családból származó művészre, aki 88 évvel ezelőtt Pápán született. Egészen haláláig ide kötötte az a világ, amelyet ecsetjével megelevenített, illetve megörökített. Az érdeklődők szembesülhetnek - mondta -, a századközepi kisváros azon részeivel is, amelyek már nem is léteznek. Nem véletlen nevezték őt Pápa festőjének, hiszen a képein a város hangulatát őrizte meg színpompásan, melyhez ma már nosztalgikus érzések fűződhetnek. Az előtérben elhelyezett képek témájának sokszínűségére (vízimalmok, Tapolca patak, városszélek, utcák, közték, facso­portok stb.) és a tárlókban - életútjával kapcsolatos - kirakott tárgyi emlékekre hívta fel a nézők figyelmét. Befejezésül utalt a művész és családja keserű tragédiájára s arra, hogy aránylag fiatalon, 61 éves korában magányosan, de hívő lélekkel távozott közülünk az alkotásaiban tovább élő festő. A költészet ünnepén Bódi Lászlóné a Jókai Kör Irodalmi Szakcsoportjának vezetője választékos, szép megfogalmazás­ban szólt a költészet erejéről, céljáról és feladatáról. Kifejtette, hogy a versekre századunkban is szükség van, hiszen a művészet az, ami képes visszaadni az embereknek a hitet és a reményt. A költő kötelessége mérlegelni, hogy milyen messzire távolodtunk el a megálmodott világtól. „Költészet nélkül elszürkül a nyelv, elszürkül a szív." Emlékezett József Attilára, a költő születésnapjára is, aki a kimondott szóval akart egy jobb világot teremteni, nemes szándéka ma is aktuális. Végül Puskásné Tófeji Valéria költő, főszerkesztő kedves szavakkal köszöntötte a képzőművészet- és irodalom­barátokat. A jubileumi antológiával kapcsolatos gondolatait a következőikben összegezte: „Örömmel és boldogan tartom kezemben ezt a könyvet, amely több érzékszervemre hat egyidőben. Jó ránézni, mert gyö­nyörködteti a szemet. Kellemes hozzáérni, lapjai simogatják a tenyeremet. Jó beleolvasni, mert megérinti lelkemet. Az így kapott impulzusok a szívemig hatnak. Mi, mindannyian ab­ban találjuk meg örömünket, hogy rímesen vagy rímtelenül, de megfogalmazzuk és leírjuk gondolatainkat a világról, amelyről azt hisszük, hogy másokat is érdekel." Utalt a címben szereplő szivárvány színeire, Bíró Károly 22 színes képére és a 66 alkotótól származó versek sokféleségére, akik különböző korúak, végzettségűek és szókincsűek. A híd szerepét a város múltbeli képeivel és a ma élő költők legfrissebb gondolataival kapcsolta össze, amelyet együttesen kínált fel a jövőnek és a jelennek. Az ünnepi program az antológiában szereplő versek négy ciklusban történő (Tavasz; Szerelem; Meditáció; Hazaszeretet) előadásban hangzottak fel. A pápai irodalmi csoport a tartalmi mondanivaló átélt, kifejező tolmácsolásával a hallgatóságot szinte elbűvölte. Az egyes részek között kórus (Erkel Ferenc Ének-Zenei Általános Iskola; karnagy: Rédei Margitta), a Musical Stúdió énekszámai (Ács Zsuzsa és Szabó Péter), a JMK Vadvirág Néptáncegyüttese (művészeti vezető: Müller Zoltán) szerzett örömteli pillanatokat. Érdemes megjegyezni, hogy az ez évi költészeti napon igazi komplex esztétikai élményben, lelki gyarapodásban részesülhettünk a festészet, költészet mel­lett az énekes, zenés és táncos színvonalasan előadott műsor által. A költőnő zárszóként megköszönte az alkotóknak, dr. Kovács Zoltán polgármester úrnak, valamint dr. Hermann István tanácsnok úrnak az önkormányzat anyagi támoga­tását, Veszpréminé Turtsányi Valériának a JMK igazgatójának és munkatársainak, Nagy Nándornénak és Szanyiné Csepregi Ilonának rendező munkáját, az elismerő tapsokat, mert a köl­tőnek s szereplőknek ez a fizetsége. Lelkesen ajánlotta, hogy „Szerezzen ez a kötet örömet az olvasóknak, akiknek szívét, lelkét, értelmét töltse be a szép szó erejének varázsa!" Bíró Károly: Krizantémok

Next