Pápai Kristály, 2004 (10. évfolyam, 1-4. szám)

2004-03-01 / 1-2. szám

2004.1-2. Pápai Kristály "Bíró Károly képei a szülőföld iránti szeretetet és az optimizmust sugározzák. Különösen nagyméretű városképei, műemlékké nyilvánított barokk házak fényárnyékos udvarai, a romantikus utcák, a Várkert, az ódon malmok, a liget és a park részletei megkapóak." /Napló 1965./ 1967-ben került sor az utolsó önálló tárlatára, ami a "Pápai képek" elnevezéssel nyílt az EM. Középdunántúli Téglaipari Vállalat klubtermében. A páratlan értékű, 30 évre visszatekintő gazdag jubileumi­­ életmű gyűjteményt - 70 képnyi anyagot igencsak nagy lelkesedéssel fogadták a pápaiak. "Városunk kulturális életének nagy eseménye ez, amely egyaránt foglalkoztatja a képzőművészeket és az érdeklődő nagyközönséget." Festői témavilágát elsősorban szülőhelye határozta meg, de "...Alkot anélkül, hogy a szűklátókörűség, provincializmus buktatójába esne." Táj-és városképei, a pápai utcarészletek, a Csáki utca háztetői, a Korvin utca, Barát útba, Kígyó utca, a közlék és sikátorok, a belváros öreg udvarai, a tókerti kertek, Piactér, a Hódoska puszta, Halastó, a hajdan volt Tapolca vízimalmaival, városszélek, valamint a Várkert vén fái ma már a várostörténet szempontjából is jelentős értéket képviselnek. A természet ihletett festője, elsősorban tájfestő, de figurális feladatok, portrék és kompozíciók is megtalálhatók művészetében. "Őstehetség" - szokták mondani­­, akinek megjelenítő festői ereje számos színbeli érdekességgel párosult. A "Dunántúl jeles akverellistái" közé sorolták, de működése utolsó szakaszában olajképeivel is nagy sikert aratott. "Az országos, megyei és pápai kiállítások katalógusai, szinte évenkénti tárlatokon való részvétel, mind-mind azt bizonyítják, hogy Bíró Károly a legaktívabb, legagilisabb pápai festőművész". /Napló 1959./ "Tehetség, szorgalom, kitartás és önérzetesség, elhivatottság és szerénység, tudatosság és érzékenység szabta meg az ember karakterét, a művész gondolkodását"./Művészek és barátai 2001./ A hatvanas években fokozott erővel dolgozott, nemcsak Pápán, hanem bebarangolva Dunántúl szépséges tájait; Zebegény, Visegrád, Nagymaros után a Bakonyt, Balatont és környékét. A "Vándorfestő"-ként, ahogyan nevezték "Ismét a Balaton partjait járja, mint annyiszor, ha itt a nyár. Magas, szikár alakja hol itt, hol ott tűnik fel. Arcának profilja - mint a szigorú rajz a fehér lapon. Valahol Győröknél egy dombhajlatban leállítja állványát, Bíró Károly fest. S a vá­szonra csillan a Balaton vize."/Pedagógusok lapja 1960./ Rajztanárként a város elemi, polgári iskoláiban és a Bencés Gimnáziumban tanított, végül a Jókai és a Belvárosi Általános Iskolában. Elismert pedagógus volt, aki 1951 -től a rajztanítás megyei szakfelügyeletét is egy időben ellátta. Szakmailag állandóan képezte magát. Budapesten főiskolai előadások, váci, keszthelyi és zebegényi művésztelepek rendszeres résztvevője volt. Nagy gondot fordított a tanórán kívüli rajzszakkör keretében való tehetséggondozásra és az év végi iskolai képkiállítások megszervezésére. Tanítványai közül többen neves festő­művészek lettek bel-és külföldön. A bencés gimnázium 1946/47-es évkönyvében írták róla: "...tagja a pápai "Képzőművészek"-nek. Képzőművészeti kiállításokon vesz részt... A pápai esp. ker. tan. körének jegyzője. Tagja a „Karvezetők"-nek Kat.Kör"-nek és "Polgári Kör”-nek... rajzpályázaton Virág Mihály VII.o.t. II.díjat, Cseke Lajos VII.o.t. dicséretet kapott... a rajztehetség fejlesztésére... erősen törekedtünk és a tanév végén... rajzkiállításra nagy lelkesedéssel készültek a tehetséggel megáldott tanulók." A képzőművészet jelentős alakja, termékeny művész volt. A tanításon kívül csak festéssel foglalkozott, mintha érezte volna, hogy aránylag fiatalon, megrokkanva, életének utolsó hét évében a parkinzonkór gyötrelmeit és családja keserű tragédiáját - szeretett, tehetséges fia és felesége elvesztését kell átélnie. Kényszerű bezártságban, magá­nyosan, de nemes lelkülettel, hívó lélekkel tűrte a megpró­báltatásokat, és 61 éves korában - sorsába beletörődve - távozott közülünk. Hamvait az alsóvárosi temető őrzi. Tiszteletére emlékkiállítást szervezett: A Pedagógus Művelődési Ház /1986/, a Pápai Református Kollégium Gimnáziuma /2000/, a Jókai Mór Művelődési Központ /2002/. Alkotásait szerepeltették: a JMK képzőművészeti kiállításán 119151, a Pedagógus Művelődési Házban /1989, 2001/a "Volt egyszer egy Tapolca keretében" a Zsinagógában /1995/ és Szigethalmon a Szigethy-féle "Emlékházban "72003/. Születésének 85. évfordulóján 1999-ben a Pápai Városi Televízió "Pápai anziksz" sorozatában munkásságát összegző emlékműsorral örvendeztette meg a pápai nézőket. 2000-2003 között róla szóló írások, dokumentumok, emlékek jelentek meg antológiákban,­­Szivárvány híd, Pápa 2002, Pécsi szivárvány, Pécs 2003/ irodalmi, képzőművészeti és kulturális folyóiratokban, újságokban; Pápán, Pécsett, Csepelen, Budapesten, Veszprémben és környékén. Alkotásai intézmények, közületek, vendéglátóhelyek, műgyűjtők és magánszemélyek birtokába kerültek. A Ma­gyar Nemzeti Galérián kívül Angliába, Franciaországba, Belgiumba és Amerikába is eljutottak munkái. Számos folyóirat, újság, meghívó, katalógus, értesítő, plakát a mai napig is megjeleníti jellegzetes grafikáit és alkotásait, melyek mind-mind szeretetét, ragaszkodását tükrözik szülővárosa, Pápa iránt. A művészbarátok bízvást remélik, hogy "Pápa festője" jubileumi kiállítása és a tervezett emlékszobájának kiállítása a közeljövőben megvalósul. Október a várkertben olaj Napsütötte udvar a Törzsökhegyben akvarell

Next